- Végre megjöttetek! –
ugrott a nyakamba Zay, mikor kiszálltam a kocsiból.
- Sziasztok! –
köszöntem nevetve, átkarolva a rajtam csimpaszkodó barátnőmet.
- Minden rendben? –
fürkészte az arcom Wyatt, mire bólintottam.
- Minden – feleltem és ő is magához ölelt.
- Akkor jó.
Legközelebb, ha lehet, ezt ne így intézd – kérte a fülembe suttogva.
- Rendben – ígértem,
mert tényleg így gondoltam.
- Wyatt azt mondta, ne
zargassalak, de most, hogy itt vagy, szeretném, ha végre engem is beavatnál! –
lökte félre Wyattet Zay és csípőre tett kézzel elém állt.
- Nem mondtál neki
semmit? – lágyult el a tekintetem Wyattre nézve.
- Úgy gondoltam, ez a
te dolgod – vont vállat, de a szemének szomorú csillogása elárulta.
Tisztában voltam vele,
mennyire fontos neki Zay és mennyire nehéz lehetett, hogy itt hagytam őt tudatlanul.
- Ne haragudj, Zay! –
öleltem magamhoz a barátnőmet, ezzel mindenkit
alaposan meglepve.
- Nem haragszom, meg
nem is esik rosszul. Csak szeretnék mindent tudni rólad – vallotta be Zay
kedvesen simogatva a hátam.
- Már rég el kellett
volna mondanom.
- Most jött el az
ideje.
- Igazad lehet –
bólogattam mosolyogva.
- Akkor hallgatlak –
tolt el egy kicsit magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Bocs, hogy
félbeszakítom ezt a megindító jelenetet, de este tizenegy van. Royce édesapja
bizonyára szintén üdvözölné a lányát – szúrta közbe Keaton némileg
szarkasztikusan, mire felnevettünk.
- Igaza van – értett
egyet elgondolkodva Zay.
- Holnap úgyis suli van
– mondtam, lévén, hogy vasárnap este volt.
- Nem fogunk ilyen
dolgokat a suliban megbeszélni! – háborodott fel Zay.
- Akkor holnap aludj
nálunk! – ajánlottam, mire azonnal felvirult az arca.
- Rendben van! –
csapott le rögvest a lehetőségre.
- Akkor ezt
megbeszéltük.
- Biztos fáradtak
vagytok, jobb lesz, ha lassan megyünk – pillantott az órájára Wyatt és még
egyszer megölelt, Keatonnel meg kezet fogott.
- Fáradtak vagytok? –
kérdezte Zay kíváncsian.
- Egy kicsit. Hosszú
volt az út – töprengtem.
- Marha fárasztó
lehetett végig aludni az egészet – jegyezte meg szórakozottan Keaton.
- Az volt! – értettem
egyet vigyorogva.
- Látom, van, ami nem
változik – röhögte el magát Wyatt, tekintetét Keaton és köztem járatva.
- Van, aminek nem is
kell – kacsintottam rá.
- Azért van, aminek nem
ártana – dünnyögte, mire Zay finoman tarkón vágta.
- Aú! – dörzsölte a
fájó ponton fejét Wyatt röhögve. – Ezt miért kaptam?
- Mert van, ami nem
változik! – vágta rá a lány, amin felnevettem.
- Ezen elv alapján
akkor hazakísérlek – kapott az alkalmon Wyatt.
- Jól csinálod –
ismertem el játékosan oldalba bökve.
- Köszi – ölelte át a
vállamat és kicsit magához szorított.
- Keaton. Csöndes vagy –
közölte egyszer csak Zay. – Majdnem azt mondtam, hogy meglepően csöndes, de aztán rájöttem, hogy ebben nincs semmi meglepő.
- Most, hogy meg is
válaszoltad a saját kérdésed, mi más mondhatnák én? – sóhajtott Keaton
fapofával, én pedig alig bírtam visszafogni a kitörőfélben lévő nevetésem.
- Ez pont elég volt –
legyintett Zay, aztán még utoljára megölelt és elköszönt.
- Sziasztok!
- Holnap találkozunk! –
integettem nekik, miközben távolodtak.
Figyeltem, ahogy Wyatt
elkapta Zay derekát és magához húzta, mire a lány lehámozta a kezét magáról és
arrébb lökte. Wyatt meg csak nevetett.
- Tényleg jó lenne, ha változna
egy-két dolog.
Előző rész:
Ohh Keat. Szív szerelmem💙💙😙🖤 imadom folytasd!!:))
VálaszTörlésVégreee Váratlan rész! :) Nagyon jó lett. Folytasd hamar!
VálaszTörlés