-
Jó, kész, fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, mennyi az idő, merre kell menni és hogy mikor halunk meg - sorolta Shaq, az utolsó tételnél felszaladt a szemöldököm, majd elvigyorodtam.
-
Arra senki sem tudja előre a választ.
-
Mármint a halálozásra?
-
Aham.
-
Persze, de én arra értem, hogy itt az erdő közepén, éjszaka,
a vaksötétben elég hamar ránk talál a kaszás - búgta mely, hideg hangon, hogy rám hozza a frászt.
-
Hülye! - csaptam a vállára, mire elkapta a kezem és összekulcsolta ujjainkat.
-
Vigyázz a kis csinos szádra, mert a végén még itt talállak hagyni.
-
Persze, kár, hogy egyedül félnél - vigyorodtam el gúnyosan, mire megigazította
a fején a megfordított, fekete baseballsapkáját.
-
De te jobban - felelte flegmán, mire ismételten lehülyéztem. - Ha így
folytatod, gondjaink lesznek.
-
Hát, hallgattass el - incselkedtem, ő pedig azonnal megállt es azonnal a számra tapasztotta a száját.
-
Áááá! - ordított fel valaki a távolban, mire szétrebbentünk.
-
Ez ki volt? - kérdeztem szemöldök ráncolva, Shaq pedig lekapta a sapkáját es
beletúrt barna hajába.
-
Damien.
-
Szép, lányos a sikolya - röhögtem fel, Shaq pedig visszatette a sapkáját a
fejére.
-
Hát, igen. Na, gyere - ragadta meg a kezem és a hang irányába indultunk.
-
Miért pont arra megyünk, ahol férfiak sikongatnak? - értetlenkedtem.
-
Mert, hát ha Damienek tudják az... ah, ugyan, semmi remény.
-
Szerintem se. De legalább nem egyedül halunk meg - mondtam vidáman, mire
féloldalasan rám mosolygott.
-
Szeretem a mosolyodat.
-
Mert mindenemet szereted - vigyorogtam büszkén, mire ő is szélesebb
mosolyra húzta a száját.
-
Úgy tudom, az érzés kölcsönös.
-
Mi? Ja, én is szeretem magamat - gúnyolódtam viccelődve, mire elkapott, átölelte a derekam és magához húzott.
-
Gyerünk, bébi, hallani akarom - suttogta a fülembe parancsolóan. Kicsit
elhúzódtam tőle és
a szemébe néztem, tekintete az enyémet kutatta. A szájához hajoltam es
nyomtam rá egy finom csókot.
-
Szeretlek, Shaq. Mindenedet szeretem es mindennél jobban - mondtam ki halkan,
mire tekintete felizzott és azonnal hevesen megcsókolt.
-
Fuj, ez azért elég undi - hallottam meg Damien hangját jobbról, majd nevetve
elhúzódtam Shaqtól.
-
Haver, te aztán tudsz időzíteni
- méltatlankodott Shaq, továbbra sem engedve a derekam.
Szia. Ezt miert nem folytattad? Nagyon jo pedig❤
VálaszTörlésKöszönöm! Hát ez amolyan egy részes történet csak :)
Törlés