2017. január 27., péntek

Az ismerős idegen

Sietve szálltam le a buszról, felhúzva csíkos kötött sapkámat.
- Hé, te lány! - szólt valaki mögöttem. Ki ne nézne vissza erre? Akár nekem is címezhették, hiszen jómagam is lány vagyok.
Tétován fordultam meg, miközben a busz elhagyta a megállót. Egy velem egykorú srác állt velem szemben, úgy rémlett, mintha mellettem ült volna a buszon.
- Igen? - vontam fel a szemöldököm kíváncsian.
- Ezt az ülésén hagytad - forgatta ujjai között a bérlet tokom.
- Bakker! - szaladt ki a számon. - Illetve, hoppá - javítottam ki magamat fürgén.
- Gondoltam, még szükséged lehet rá - vigyorgott a srác, maximálisan kihasználva nyomorult helyzetemet.
- Köszönöm - vettem át a kék tokot.
- Szívesen - felelte, majd kezeit a zsebeibe süllyesztve, várakozás teljesen bámult rám.
- Segíthetek még valamiben? - érdekl
ődtem értetlenül.
- Úgy tudom, a megtalálónak mindig jutalom jár - közölte a fiú komoly képpel.
- Tehát csak a jutalom reményében hoztad utánam a bérletem? - húztam össze a szemem vádlón.
- Mi másért?  - tárta szét a karjait. - És még a buszom is elment.
- Miféle jutalomra gondoltál? - sóhajtottam tehetetlenül.
- Kezdetnek meghívhatnál ebédre - biccentett a közeli meki irányába.
- Legyen - egyeztem bele, mivel sem szociopatának, sem
őrült sorozatgyilkosnak nem tűnt, viszont annál inkább helyesnek bizonyult.
Barna haját nagy részben egy baseball sapka takarta, kék szemei meglehet
ősen meggyőzően csillogtak. Egyszerű, sötétebb kék csőfarmert viselt, szürke pulcsival és zöldes kabáttal. Valamiért annyira ismerősnek tűnt.
- Most vagy nagyon udvarias vagy, vagy csupán egészségtelenül összesz
űkült gyomorral rendelkezel - raktam le a tálcát, majd helyet foglaltam a fiúval szemben.
- Szerintem meg te eszel egészségtelenül sokat - biccentett az adagomra.
Míg az én felemen két sajtburger, egy nagy krumpli, kóla és almás pite tornyosult,
ő csupán két csibeburger fresht kért.
- Ma még nem ettem - vallottam be így három fele.
- Hogy hogy? - hajtogatta szét az els
ő burgerének csomagolását a fiú. A kérdés olyan természetesen hagyta el a száját, mintha teljesen rendben volna, hogy előbb tudakol ilyen dolgokat, mint mondjuk a nevemet.
- Tegnap ellopták a bankkártyám, és eddig intézkednem kellett - magyaráztam sóhajtva.
- Tehát, erre tekintettel, úgy határoztál, hogy tanulva az esetb
ől, ma meg elhagyod a bérleted - vetett rám egy sokatmondó pillantást a fiú.
- Az ügyintézés a második hobbim - húztam mosolyra a számat.
- Gondolom az els
ő a dolgok elhagyása - tippelt a srác komoly arccal.
- Valahogy úgy.
Az étkezés további része csendben telt. Nagyjából egyszerre végeztünk, fene tudja, hogyan.
- A részem - nyomta a kezembe a fiú a pénzt.
- Nem úgy volt, hogy... - kezdtem, de közbevágott.
- Ilyen kis tettért nem érdemlek két hamburgert - mondta mosolyogva, miközben elvitte a tálcát a kukákhoz, én pedig követtem.
- Ha ezen múlik, itt hagyom a telefonomat is, hogy meghívjalak még kett
őre - vágtam rá gondolkodás nélkül, a srácnak meg felszakadt a szemöldöke és kérdően nézett rám.
- Ez hülyén jött ki. Úgy értem, elég sovány vagy - pontosítottam.
- Ez is hülyén jött ki - tárta ki el
ő
ttem az ajtót.
- Igaz. Felejtsük el - bólintottam azonnal.
- Legközelebb majd többet eszek - ígérte.
- Legközelebb?
- Nyilván kénytelen leszek még párszor leszállni miattad a buszról.
- Ideje lenne vigyázni a dolgaimra - hümmögtem szórakozottan.
- Hát, nem ártana, te lány.
- Sarah vagyok. Sarah Green - tettem hozzá.
Jason McCoy  - nyújtotta a jobbját és kezet ráztunk.


Halo! J Ennek a sztorinak az volna a különlegessége, hogy ez a bizonyos Jason McCoy a Sky Wondervood sztoriban szereplő Sky Wondervood bandának a gitárosa, és Sky egyik legjobb barátja, ha esetleg még dereng valakinek halványan valami, mert már olyan régen volt. Remélem tetszeni fog.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése