2017. szeptember 29., péntek

Maradj mellettem! 1.rész

A koncert után érkeztem csak meg. Így határozták meg a műszakom, ezért alaposan lemaradtam a Rebelsről avagy a szabadság lázadóiról. Jegyet se tudtam venni, mert az összes elfogyott, mire sikerült volna odajutnom, hogy vegyek egyet. Meglehetősen csalódott voltam, de titkon reménykedtem, hogy összefutok velük a dedikálásuk után. Valójában nem voltam akkora rajongó, mint feltehetőleg azok, akik elkapkodták az összes jegyet, de volt néhány számuk, amit nagyon szerettem és szívesen meghallgattam volna. 
Bedugtam a kulcsom a hátsó bejárat ajtajába és elfordítottam. Még le se nyomtam a kilincset, az ajtó már is kinyílt és vele együtt valaki konkrétan kizuhant. 
- Oh-oooh-oh! - kaptam el ösztönösen az illetőt, majd hátra estem és gyakorlatilag elterültünk a betonon. Én a fenekemre estem, elég gyenge kitámasztással, mert a váratlan vendégem fejét fogtam, nehogy megsérüljön. Ülő helyzetbe tornáztam magam, tekintetem lesiklott az ölembe pihenő férfira. Thel volt az, a Rebels frontembere. 
Lehunyt szemekkel, szaporán lélegzett, szerencsére úgy tűnt, eszméleténél van. 
- Elnézést! - lehelte. 
- Semmi gond - vágtam rá, továbbra is tartva a fejét meg a vállát. - Jól vagy? Hívják orvost? Fel tudsz állni? 
- Ric... Itt vár... Autóval... Köszi - mondta Thel, miközben megpróbált felállni, de erőtlenül esett vissza. Halvány lila dunsztom sem volt, ki az a Ric, de gondoltam, már az is bőven elég, ha ő tudja. 
- És pontosan hol az az autó? - érdeklődtem, miközben karját a nyakam köré fontam és segítettem neki feltápászkodni a földről. Egyik kezemmel a nyakam körül lévő karját fogtam, míg másikkal a derekát. A teste tűz forró volt. 
- A másik... Utcában - biccentett egy nagyon aprót a megfelelő irányba. 
- Nagyon magas lázad van - jegyeztem meg, miközben az említett irányba indultunk. 
Néhány méter után Thel megállt pihenni, én pedig lekaptam fekete pulcsimat és a hátára terítettem. Kezeit egyenként a pulcsi ujjaiba tessékeltem, majd felhúztam a kapucnit a fejére, nehogy felismerjék. Hűvös ősz révén még inkább megfázott volna egy szál pólóban. Mázli, hogy imádok olyan ruhákat hordani, amik nagyok rám. 
Thel karját ismét a nyakam köré fontam, ő pedig teljes testével nekem dőlt, fejét az enyémnek támasztotta. 
Mikor befordultunk a sarkon, azonnal megpillantottam egy hatalmas fekete autót, aminek nekidőlve egy öltönyös alak ácsorgott. Sanszos, hogy ő lehetett Ric. Mikor megpillantott minket, úgy rohant felénk, mint akit puskából lőttek ki. Thel mellé pattant és a srác szabad kezét megragadva a nyaka köré fektette, pont, mint én, így már ketten támogattuk a szupersztárt. 
- Ne haragudj, Thel. Nem tudtam, hogy ekkora a baj - hadarta bűnbánóan. - Köszönöm, hogy segítettél neki - intézte ezúttal hozzám a mondandóját. 
- Nem tesz semmit - vágtam rá. 
Időközben megérkeztünk az autóhoz, így fürgén kinyitottam az ajtót és besegítettük a félig eszméletlen Thelonious Kittet. 
- Most nincs időm titoktartási szerződést írni, de kérlek, ezt ne mondd el senkinek! - fordult felém Ric, mire csak bólintottam. 
- Természetesen! 
Ric épp indult volna a volánhoz, mikor Thel elkapta a csuklóját. 
- Ric - suttogta. 
- Mi az, Thel? - hajolt le hozzá Ric. 
- Vigyük el... Őt is. Megsérült. 
- Megsérültél? - kapta felém a fejét aggódva Ric. 
- Semmi bajom, siessen, vigye kórházba! - legyintettem balommal, mire Ricnek elkerekedett a szeme. 
- Tiszta vér a kezed! - mutatott az alkalomra. Értetlenül lenéztem és meglepetten láttam, hogy valóban iszonyatosan felsértettem a kezem. 
Ric áttessékelt a kocsi másik felére és gyakorlatilag berakott a hátsó ülésre, Thel mellé. 
Ezekután sietősen beszállt a vezető ülésre és útnak indultunk. 
Thel a kezembe nyomott egy fehér pólót, bizonyára azért, hogy elállítsam vele a vérzést. 
- Köszi - csavartam a karom köré az anyagot. Ellenkezni akartam, hogy ne tegyem tönkre a pólóját, de féltem, csak megharagudna. Rápillantottam. 
Fejét hátra döntve, továbbra is szaporán szedte a levegőt, mellkasa folyamatosan emelkedett és süllyedt. 
Elfordítottam a fejem és behunytam a szemem. Irdatlanul fájt a kezem és a derekam. 
Hamarosan meg is érkeztünk, Ric leparkolta a kocsit egy parkolóházban. Nem akartam akadékoskodni, hogy ez nem egy kórház, hanem egy szálloda. Biztos magánorvosa van vagy ilyesmi. Két újabb öltönyös fickó kapta ki Thelt a kocsiból, én pedig Ric parancsára követtem őket. 

(a gif csak azt mutatja, hogyan támogatta a csajszi Thelt. Nem voltak ilyen boldogok :D )


13 megjegyzés :