Baekhyun és még néhány EXO
tag lesétált a színpadról és nekilátott a rajongók és a színpad közötti két
méter széles sávban sétálgatni, miközben az utolsó dalukat, a Luckyt énekelték.
Olyan tömegnyomor alakult ki hirtelen, hogy azt hittem, ott helyben
összenyomnak és meghalok. Egy EXO koncerten fogok elhalálozni. A halálom oka
pedig Baekhyun közelsége, ami a rajongók őrületét előidézve
halálra préseltek egy másik szerencsétlen fant. Jómagamat.
Épp ezen filóztam, mikor Baekhyun nem sokkal előttem
megbotlott és
elejtette a mikrofonját, ami
felém
gurulva megállt a
kordon másik
oldalán.
Sietve lehajoltam és átdugtam az elválasztó kerítés rácsai között a kezem és megragadtam a mikrofont.
Épp felállni készültem, mikor Baekhyun közelebb lépett, ami a mögöttem sorakozó
fanokat feltüzelte és folyamatosan lökdöstek hátulról. Az elválasztó kerítés
nagyjából a derekamig ért, így nem húztam ki a rácsok közül a kezem, hanem
továbbra is ott tartva, Baekhyun kezébe nyomtam a mikrofont. A következő pillanatok kicsit összemosódtak, a fanok még vadabb lökdösődésbe kezdtek, engem
nekicsapva a kerítésnek. A kezem a rácsok közé szorult, és bár nem hallottam a nagy
hangzavarban, éreztem
a reccsenést. A
csuklómnak annyi volt. Szinte könnybe lábadt a szemem a fájdalomtól, és minden
erőmmel azon voltam, hogy végre kiszabadítsam sajgó kezemet. Fogalmam sincs,
hogyan, de sikerült.
Jobb tenyerembe helyeztem óvatosan
a valószínűleg törött bal csuklómat és mélyeket lélegezve
gondolkodtam, hogyan is tovább. Iszonyatosan fájt.
Tekintetem a még mindig előttem álló Baekhyunra tévedt, aki először az
arcomra, aztán a
csuklómra nézett. Aztán áthajolt a kordonon,
megragadta az egészséges könyökömet, a nyaka köré vonta a karom, kezét a
derekam köré fonta és nemes egyszerűséggel átemelt a kerítésen. Az ölébe trónolva az jutott eszembe,
hogy nem nyomtak halálra,
de tuti, hogy a fanok megkeresnek és kinyírnak
ezért. Az
eredmény
ugyanaz. Ez a koncert mindennek a vége. Baekyun nem szólt semmit csak odavitt az egyik
biztonsági őrhöz és gyakorlatilag a kezébe nyomott, aki kissé meglepetten tartott ezekután a karjaiba. Bakehyun
mondott neki valamit, amit alig hallottam, de annyit kivettem, hogy arra utasította a biztonsági őrt, hogy vigyen innen valahova. Meg még valami. Így
hát megindultunk. Illetve én nem. Én csak csüngtem a vadidegen, öltönyös pasas
karjaiban.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/12/torespontok-2resz.html
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése