2015. október 28., szerda

Kalandvágy


Camari



- Hát hello, Lis! - lépett fölénk egy alak, de mivel pont a nap elé állt, csak a körvonalai rajzolódtak ki előttem. Jól hallottam kissé gunyoros hangját és azonnal kapcsoltam, hogy Alisa gyűlöli, ha így nevezik.
- Tűnj el, Quinten! - közölte Alisa színtelen hangon, még csak fel sem nézve.
- Mindjárt - legyintett a fiú, mit sem törődve a barátnőmmel felém fordult. - Ki vagy te, virágszál?
- Én... - kezdtem volna bele, de Alisa közbevágott.
- A neve semmi közöd hozzá. Tűnj innen falvából érkezett. Ő a legjobb barátnőm. Leléphetsz - zárta le a beszélgetést és cinikusan a fiúra mosolygott.
- Szerintem a virágszálnak is van ám szája - mosolygott rám kedvesen, én pedig Alisára pillantottam.
- Mi baj vele? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva a srác jelenlétét.
- Én is itt vagyok - motyogta amaz.
- Ez egy seggfej, Cam. Ne állj le vele. Csak kikezd veled, aztán lelép - foglalta össze röviden Alisa undorodva.
- Esetleg ezt tapasztalatból mondod, vagy..? - vontam fel a szemöldököm és rá bámultam a napszemüvegem mögül.
- Ne legyél már hülye! - csapta meg a vállam játékosan és rám vigyorgott.
- Ja, ne már! - csatlakozott a fiú, aki ugyebár a Quinten nevet viselte. Beszólását követően mindketten kérdően meredtünk rá.
- Tehát a neved Camari. Quinten vagyok, de mindenki csak Quinnek hív - nyújtotta napbarnított kezét a srác, mire belecsúsztattam az enyémet.
- Jobb szeretem a Camet - egészítettem ki, Quin pedig finoman megszorította a kezem. Meg kell hagyni, valóban jól nézett ki. Rövidre nyírt barna haját egy hátracsapott ellenzőjű baseball sapka alá rejtette. Fekete fürdőnadrágja a térde föléig ért, lazán a csípőjére engedve. Felül nem viselt semmit, ami eltakarta volna gyönyörű látványt, melyet napszemüvegem takarásából vizslattam.
- Hát, akkor üdvözöllek Cam. Most ha megbocsájtasz, eltűnök, mert Lis nem kíván látni - kacsintott rám, majd tovább állt.
- Mi volt ez az egész? - meredtem a legjobb barátnőmre, aki a szemét forgatva vágott egy pofát.
- Már mondtam. Csak ne kezdj vele - mondta, de szavai nem igazán győztek meg. Egy pletykát ismer. Esetleg nem is bensős barátnős infót. És bár a seggfejek eleinte mindig kedvesnek tűnnek és ártatlannak, külsőleg meg persze ellenállhatatlannak, Quinten mégse látszott rossznak.



 Quinten


Úgy döntöttem el kell kerülnöm őt. Muszáj. Nem ronthatok meg egy ilyen tökéletes virágszálat. Már az első pillanatban, mikor megláttam, tudtam, hogy ő nem az, nem olyan, mint a többiek. Gyönyörű fehér bőrével kitűnt az emberek közül, hullámos, szőke haja a vállára omlott. A szemét nem láttam. Egyszerűen csodálatosan szép volt. Mint egy angyal.
- Cam, Lis - biccentettem nekik másnap a strandon, majd gyorsan elslisszoltam onnan. Eve és Shameka is bepróbálkoztak, mint általában mindig, de ezúttal egyikükhöz sem volt kedvem. Mondanám, hogy valami jó kis indokkal leráztam őket, de mivel köztudottan seggfej vagyok, a szemükbe mondtam, hogy nem akarom a szolgáltatásaikat. Már este volt, mikor is a sörömmel kettesben üldögéltem a parton az egyik asztalnál.
- Szia, Quin! - ült le velem szemben Cam. Haja még vizes volt, nemrég fürödhetett, bikinijére rávett egy ujjatlan lenge felsőt, mely alól bőven kivillantak formás combjai.
- Szia - mondtam, megállva, hogy olyanokat mondjak, mint általában, azonnal flörtre kapcsolva. Megint napszemüvegben volt, mely fekete üvege teljesen eltakarta előlem feltehetőleg gyönyörű szemeit.
- Csak így egyedül? - vonta fel a szemöldökét.
- Aha, a ma esti soros kénytelen volt más partner után nézni - akartam volna mondani, de úgy éreztem ez a lány többet érdemel. Többet annál, hogy egy hazugságba burkolt borzalmat nyújtsak neki.
- Általában egyedül vagyok itt - bólintottam és talán életemben először mondtam igazat úgy, ezzel kiteregetve szerencsétlenségemet.
- Akkor hát szívesen csatlakozom. Ha nem bánod - mosolygott rám, teljesen rácáfolva az általam elképzelt lehetséges reakcióinak alternatíváira. A rohadt életbe, még jó, hogy nem bántam.
- Mit innál? - adtam meg ezzel a kérdéssel a választ a bizonytalanságára, mire elgondolkodó arcot vágott.
- Sörözöl?
- Ja.
- Akkor jöhet nekem is - közölte olyan általános hangvétellel, mintha normális és megszokott lenne, hogy egy virágszál sörözget a város legrosszabbikjával. Elrohantam a pulthoz és szereztem neki is egy korsóval.
- És mesélj, mi járatban vagy itt? - érdeklődtem, elismerem elég bénán, de nem jutott jobb az eszembe.
- Alisa a legjobb barátnőm, itt nyaralok két hetet. Tegnap érkeztem - válaszolt, szavai mintha levegőhöz juttattak volna. Még két hetet. Az nagyon sok. - És te?
- Mindig itt nyaralok. A nagyszüleimnél - közöltem, de teljesen ledermesztett, hogy érdekelte mi van velem.
- És a szüleid? - tette fel a legrosszabb kérdést, ami ebben a helyzetben csak a legrosszabb lehetett. Megtehettem volna, hogy hazudok neki vagy elmondom az igazságot, de elhitetem vele, hogy hidegen hagy a dolog és nem érdekel. De ahogy ott ült, engem nézve, úgy éreztem, neki elmondhatom, ő majd megért és nem ítélkezik. Fogalmam sincs, miért is gondoltam ezeket, hisz nem ismerem, nem tudom milyen ő valójában. Mégis meg kellett tennem. Szükséget éreztem, hogy igazat mondjak.
- A szüleim örülnek, hogy három hónapra megszabadulhatnak tőlem - mondtam ki, mire feltolta a szemüvegét, hátrafogva vele a szemébe hulló szőke tincseit. A világon a legesleggyönyörűbb szempár nézett vissza rám. Hatalmas szemei, zöld színekben pompáztak, valami kis barna árnyalattal megtoldva.


7 megjegyzés :

  1. OMG! *-* Kawaii...sajnos még csak itt tartok, de holnapra valószínűleg az összes eddig feltett részt elolvasom!
    Ez amúgy édes lett :3333

    VálaszTörlés
  2. Folytasd..könyörgöm :)

    VálaszTörlés