2015. november 5., csütörtök

Éjfél, 1.rész

Wave - Újra

Az élet szívás, ezt vallom. Hívhatjuk akár jelmondatnak is, a lényeg az, hogy e szerint élem az életem, és ezt nem csak azért mondom, mert tizenhét évesen mondhatni bérgyilkosként dolgozom. Nem is azért, mert a szüleim a tűzmágia jelenlegi uralkodói és az egész Éléments vezetői. Már az sem nagyon befolyásol, hogy a születésem utáni első napon száműztek a birodalomból, mivel egy másik erő is hatalmamba került a tűz mellett. Ehhez persze közöm nem volt, én így jöttem a világra. Mindeközben a felettébb boldog múltamtól eltekintve, maga Jeffery, a démonvezér van a nyomomban, de még ez sem izgat.
Egyetlen problémám van. Mármint így momentán. A Henry Breakers féle rajtaütésemen valaki megelőzött, ezzel bezsebelve a kétezer dolláromat. Itt is van, bár háttal áll nekem, így csak sötétbe öltözött alakját látom, fekete farmerjét, bokacsizmáját, és hasonló árnyalatú, galléros vászonkabátját. Az arcát nem, de mágiáját annál inkább. Minden kétséget kizárva az árnyakat használta ellenfelei kiiktatására. Márpedig akkor ez a fiú nem más, mint Ren D’Ombre.
Viszont ez így nem stimmel, méghozzá nagyon nem. Ren D’Ombre pontosan hét egész éve hagyta itt Élémentset és azóta senki a színét se látta. Persze, feltehetjük, hogy visszatért, de akkor felmerül a kérdés, vajon miért az volna az első dolga, hogy körözött démonokat és társaikat irtsa? Ráadásul ezzel ellopva más munkáját. Vagy miért pont Henry Beakers?
- Ren! Nem tudom, miért jöttél vissza, de hagyd békén a kuncsaftjaimat! – lépek elő az egyik oszlop takarásából, egy apró mozdulattal szél falat emelve a két fél közé. Tettetett döbbenet fordul felém, holott legalább azóta tudja, hogy itt vagyok, amióta én.
- Waverly D’Enflammer, micsoda kellemes meglepetés! – mered rám azokkal a hideg, fekete szemeivel, tekintetét az enyémbe fúrva és bár pozitív jelzőket használ, arcán nyoma sincs a „kellemes” érzésnek.
- Képzelem mekkora meglepetés lehetek – felelem ridegen, majd egyik ujjamat megmozdítva kiszélesítem a szélfalat, mely könyörtelenül végez a démonokkal. Ez egy különleges varázslat, tipikusan a démonvadászoknak találták ki, de nem szokásom használni. Hogy is mondjam, túl… Egyszerű.
- Roney, mit keresel itt? Menj el – sóhajtok lemondóan, majd nekiállok megkeresni Henry testét.
- Ne hívj így – int Ren, mire kérdően fordulok felé.
Születésem óta (mikor is ugyebár el lettem távolítva) Éléments birodalom határának egy eldugott sarkában, egy apró kis faluszerűségben, Bannissementben, a „száműzöttek városában” élek. Igen, a név sok mindent elárul magáról.
Apámat és anyámat valahogy nem nyűgözte le a tudat, hogy gyermekük nem csak a tűz erejét birtokolja és képtelenek voltak elviselni az ezzel járó megszégyenítést. Veszélyeztettem, sőt a mai napig veszélyeztetem imádott posztjukat, hiszen teljesen jogosan merül fel mindenkiben a kérdés, hogy is lettem én ilyen. Persze válasz, az nincs.
Így hát összegyűlt a négy elem, a tűz, a víz, az árny és a fény és megvitatták, most akkor mi is legyen ezután. Mivel pontosan egy napon születtem az Árnyak királyának második fiával Elyas D’Ombreval, úgy döntöttek édes kettesben leszállíttatnak minket távoli rokonainkhoz. Elyassal nem volt semmi gikszer, csak Oswald D’Ombre, az ő dicső édesapja úgy határozott, neki elég lesz egy trónörökös is. Utólag kiderült, hogy ez nem volt élete legbölcsebb döntése, mivel Ren, az idősebbik fiú, utánunk szökött (a maga három évével) és egészen tizenhárom éves koráig velünk is maradt. Na, jó, talán nem teljesen magától jött, bizonyára kapott segítséget, de ezt így pletykálják. Tehát, amint betöltötte a fent említett életévét az Árnykatonák elhurcolták az apjához, én pedig azóta csak néhány mende-mondát hallottam róla keringeni.
Meg kell hagyni, én is leléptem ezek után.
- A nevem Oakes D’Ombre – mondja nyugodt, mégis semmitmondó hangon. Ja, igen a tizennyolcadik év betöltekor átesünk - nevezzük kiválasztásnak – egy ceremónián. Új nevet kapunk, mellyel tovább visszük családunk hagyományait. Természetesen ez nem vonatkozik a kirekesztettekre, a másod vagy később szülöttekre és így tovább.
- Szerintem mindketten egészen pontosan tudjuk, hogy soha nem foglak így hívni – forgatom a szemem, felnyalábolva szegény Henryt és egy zsákba dugom. Lassan elveszti emberi alakját és egy hamu lényt vihetek a behajtók elé. Kétlem, hogy az eredeti démonalak nem lenne elég biztosíték „jó” cselekedetemre, de nem tudnám igazolni a személyét.
Beszállok a kocsiba, és meg sem lep, hogy Ren már bent ül.
- Miért csinálod ezt a szarságot? – már vártam ezt a kérdést, de azért eljátszom az értetlent.
- Mire gondolsz?
- Ezt a bérgyilkos hülyeséget, ez nem neked való!
- Mert te aztán jól tudod, mi a nekem való – felelem nyugodtan, tekintetem az úton tartva.
- Így van – válaszol higgadtan, mintha nem értené az iróniát.
- Fogalmad sincs semmiről – legyintek.
- Dehogynem. Szóval, miért? – fordul felém.
- Jól fizet – francokat, de ki kell tartanom, erősnek kell látszanom, most nem láthat át rajtam.
- Szóval a pénzért – ismétli szavaimat.
- Igen – bólintok.
- Nem hiszek neked – mondja ki a már addigra nyilvánvalót.
- Nem érdekel – vonok vállat, minden igyekezetemmel nemtörődömséget sugározva.
- Tudom, hogy haragszol – ismeri el némi hallgatás után. – És azt sem mondom, hogy nincsen rá jó okod, de…
- Nem akarom hallani ezeket – vágok közbe, feltartva a kezem. Hazugság. Azóta várom ezt a pillanatot, amióta elment, hogy itt legyen és bocsánatot kérjen. Most mégsem megy a megbocsájtás, túlságosan átjárnak a rossz emlékek. Még ha Elyasért és értem tette is, még ha nem is akarta, hogy ez legyen.
- Gondoltam – bólint lemondóan, majd kiszáll a kocsiból, mivel, hogy időközben megérkeztünk. Lassan kikászálódom én is, előszedve Henry maradványait és az ajtó felé indulok, de Ren még utánam szól.
- Nem csinálhatod ezt örökké, Wave! Mert biztos, hogy nem hagylak el még egyszer!
Francba! Két gondolat kavarog csak a fejemben.
„Miért kellett pont ezt mondani?” és „Hála az égnek! Újra itt van.”


Sziasztok!:) Halloweenkor feltettem egy részt, Éjfél címmel, ami mondhatni egy múltbatekintés volt. Ez a sztori pedig a "jelen", ezennel megkezdek egy újabb hosszabb történet, mely egy fantasy lesz. Köszönöm, a több, mint 7000 oldalmegjelenítést! Klassz, hogy ilyen remek olvasóim lehetnek! 


Következő rész:

4 megjegyzés :

  1. Nagyon jó és tetszik! Folytasd!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!:) Folytatom, holnap valószínűleg Váratlannal vagy Felejtehetlen nyárral jelentkezem!:) Addig is újraindult a szereplőszavazás, szavazzte is!:3

      Törlés
  2. Huuu nekem ez is tetszik :) kicsit nehezen igazodom ki egyelore a sztorin de jo ez a kis valtozatossag, varom a folytatast! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!!:) Hamarosan jön is, tudom, hogy az elején Még zavaros:/

      Törlés