- Hogy mi?! - kiáltottam el magam, hevesen felülve. Hirtelen
mozdulatommal kivertem Keaton kezéből a könyvet és bizonyára meg is süketítettem.
- Megkértem a kezét - ismételte Jack bácsi
tárgyilagosan.
- Ez most komoly? - ámultam, miközben Keat lehajolt a padlón
heverő könyvéért.
- Aha. De nemet mondott - tette hozzá jókedvűen.
- Tessék? Miért? - döbbentem le véglegesen.
- Felteszem azért, mert nem akar hozzám jönni - voksolt Jack
bácsi szórakozottan.
- Szakítottatok?
- Nem, dehogy.
Hála az égnek!
- Tulajdonképpen miért kezeled ezt az egészet ilyen
könnyedén? - sóhajtottam.
- Ez lehet a híres Princeton vérmérséklet - érkezett a
válasz a vonal túlsó feléről.
- Mi lenne, ha szépen fognád magad és elmesélnéd az elejéről,
hogy mi is történt - tettem át a másik fülemhez a telefont.
- Megkértem a kezét, hogy jöjjön hozzám, legyen a feleségem
- kezdte lassan, de aztán egészen belejött a szinonimák gyártásába.
- Ezt a részét eddig is értettem - szóltam közbe
szemforgatva.
- Autumn válasza az volt, hogy nem - fejezte be a regélést
Jack bácsi.
- De miért mondott nemet? - faggattam, mondván, hogyha egy
egész estébe is beletelik, de kiszedem belőle az igazat.
- Azt állította, még nem áll rá készen a kapcsolatunk -
nyögte ki végre Jack bácsi.
- Szóval, ez nem egy örökre nem - értelmeztem.
- Persze, hogy nem.
- Idővel igent mond majd?
- Még szép! Szeret engem - jegyezte meg csak úgy mellékesen
Jack bácsi.
- Ezt mondta is vagy csak te gondolod? - kérdeztem
vonakodva, mire felnevetett.
- Ne aggódj. Már réges-régen túl vagyunk az 'sz' betűs
vallomáson - hallottam Jack bácsi
virgonc hangját és biztos voltam benne,
hogy ha most egy helyen lennénk, rám is kacsintana.
- Pont az a baj, hogy régen vagytok már túl rajta -
dünnyögtem, de ő csak nevetett.
- Ne ezen agyalj, Roycy. Azt gyanítom, hogy ti még egy
szimpla kedvelleket sem mondtatok egymásnak - gúnyolódott.
- Szerinted együtt járnánk, ha nem kedvelne? - szálat ki a
számon indulatosan, de rögtön befogtam. Kissé idegesen haraptam rá az alsó
ajkamra, magamon érezve Keaton tekintet. Basszus!
- Hah! Akkor is én nyertem - vidult a túl oldalt Jack
bácsi.
- Mégis mióta állunk versenyben? - értetlenkedtem.
- Amióta kerítettél magadnak egy szeretőt.
- Jack bácsi – kezdtem lassan
és megfontoltan. – Téged most utasítottak vissza. Miért hiszed azt egy
pillanatig is, hogy te nyertél?
- Hány napja is jártok? –
kérdezett vissza ravaszul.
- Hm. Egy? – merengtem
elgondolkodva.
- Na, pont ezért! – vágta rá
röhögve, mire elfintorodtam.
- Olyan gyerekes vagy. Nem
csoda, hogy Autumn nemet mondott.
- Te vagy a gyerekes. Sőt, te még eleve gyerek vagy! – vágott vissza.
- Az idegeimre mész, Jack bácsi!
– sóhajtottam sűrű pofavágások közepette.
- De te így is szeretsz, Roycy!
– Bár nem láttam, de a hangján hallottam, hogy vigyorog.
- Mi tagadás – emeltem a
plafonra a tekintettem, miközben halványan elmosolyodtam.
Előző rész:
Imádom Jack bácsit. És végreeee Váratlan rész. Már alig vártam.
VálaszTörlésjuj:33
VálaszTörlés😍Jack bácsii😋
VálaszTörlés