2017. november 27., hétfő

Váratlan, 78.rész

- Hogy mi?! - kiáltottam el magam, hevesen felülve. Hirtelen mozdulatommal kivertem Keaton kezéből a könyvet és bizonyára meg is süketítettem. 
- Megkértem a kezét - ismételte Jack bácsi tárgyilagosan. 
- Ez most komoly? - ámultam, miközben Keat lehajolt a padlón heverő könyvéért. 
- Aha. De nemet mondott - tette hozzá jókedvűen. 
- Tessék? Miért? - döbbentem le véglegesen. 
- Felteszem azért, mert nem akar hozzám jönni - voksolt Jack bácsi szórakozottan. 
- Szakítottatok? 
- Nem, dehogy. 
Hála az égnek! 
- Tulajdonképpen miért kezeled ezt az egészet ilyen könnyedén? - sóhajtottam. 
- Ez lehet a híres Princeton vérmérséklet - érkezett a válasz a vonal túlsó feléről. 
- Mi lenne, ha szépen fognád magad és elmesélnéd az elejéről, hogy mi is történt - tettem át a másik fülemhez a telefont. 
- Megkértem a kezét, hogy jöjjön hozzám, legyen a feleségem - kezdte lassan, de aztán egészen belejött a szinonimák gyártásába. 
- Ezt a részét eddig is értettem - szóltam közbe szemforgatva. 
- Autumn válasza az volt, hogy nem - fejezte be a regélést Jack bácsi. 
- De miért mondott nemet? - faggattam, mondván, hogyha egy egész estébe is beletelik, de kiszedem belőle az igazat. 
- Azt állította, még nem áll rá készen a kapcsolatunk - nyögte ki végre Jack bácsi. 
- Szóval, ez nem egy örökre nem - értelmeztem. 
- Persze, hogy nem. 
- Idővel igent mond majd? 
- Még szép! Szeret engem - jegyezte meg csak úgy mellékesen Jack bácsi. 
- Ezt mondta is vagy csak te gondolod? - kérdeztem vonakodva, mire felnevetett. 
- Ne aggódj. Már réges-régen túl vagyunk az 'sz' betűs vallomáson - hallottam Jack bácsi virgonc hangját és biztos voltam benne, hogy ha most egy helyen lennénk, rám is kacsintana. 
- Pont az a baj, hogy régen vagytok már túl rajta - dünnyögtem, de ő csak nevetett. 
- Ne ezen agyalj, Roycy. Azt gyanítom, hogy ti még egy szimpla kedvelleket sem mondtatok egymásnak - gúnyolódott. 
- Szerinted együtt járnánk, ha nem kedvelne? - szálat ki a számon indulatosan, de rögtön befogtam. Kissé idegesen haraptam rá az alsó ajkamra, magamon érezve Keaton tekintet. Basszus! 
- Hah! Akkor is én nyertem - vidult a túl oldalt Jack bácsi. 
- Mégis mióta állunk versenyben? - értetlenkedtem. 
- Amióta kerítettél magadnak egy szeretőt.
- Jack bácsi – kezdtem lassan és megfontoltan. – Téged most utasítottak vissza. Miért hiszed azt egy pillanatig is, hogy te nyertél?
- Hány napja is jártok? – kérdezett vissza ravaszul.
- Hm. Egy? – merengtem elgondolkodva.
- Na, pont ezért! – vágta rá röhögve, mire elfintorodtam.
- Olyan gyerekes vagy. Nem csoda, hogy Autumn nemet mondott.
- Te vagy a gyerekes. Sőt, te még eleve gyerek vagy! – vágott vissza.
- Az idegeimre mész, Jack bácsi! – sóhajtottam sűrű pofavágások közepette.
- De te így is szeretsz, Roycy! – Bár nem láttam, de a hangján hallottam, hogy vigyorog.
- Mi tagadás – emeltem a plafonra a tekintettem, miközben halványan elmosolyodtam.



Előző rész:

3 megjegyzés :