2015. október 4., vasárnap

Naplemente


Épp a lejtő legtetején ültünk Stephanieval, gyönyörködtünk a kilátás szépségében.
- Hello, csajok! - állt meg közvetlen mellettünk egy fehér Audi, és két vigyorgó fiú bámult ránk.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, de Steph azonnal rácsapott a vállamra. - Mi van?
- Vadidegenek - suttogta elhaló hangon, mire rávigyorogtam. Olyan kis ártatlan volt mindig is. Szőke haja keretezte szép arcát, kék szemei csak úgy világítottak. Sose ment bele semmi balhéba, csak ha már tényleg kényszerítettem. Én pedig mindeddig kitartóan rángattam bele a rosszba.
- És? Hol itt a probléma? - vigyorogtam rá szélesen, és bár hajthatatlannak látszott, tudtam, hogy ellenkezni sem fog.
- Mit csináltok itt? - kérdezte a volánnál ülő fiú, engem figyelve. Sötétszőke haja sötétkék szemeibe lógott, melyben valami leírhatatlan csíntalanság tükröződött. Napbarnított keze még a kormányon nyugodott, teste felénk fordult. Látszott rajta, hogy hozzám hasonló mentalitású lehet.
- Várjuk a napfelkeltét - feleltem, mire kissé elkerekedett a szemük.
- Az még kábé 5 óra - értelmezte a hallottakat a másik srác, aki az anyós ülésen foglalt helyet. Barna haja volt, hasonló színű szemekkel, kedves, kisfiús arccal, de ugyanazzal a huncutsággal.
- Úgy van - bólintottam egyetértően, hisz ezt én is tudtam. A szőke eltöprengő arcot vágott, majd felbőgette a motort és elindult. Steph rám meredt, mire én csak vállat vontam, amolyan "látod, ennyi volt" stílusban. Aztán láttuk, amint az Audi leparkolt oldalt, a fiúk pedig kiszálltak és felénk indultak.
- Én Jack vagyok, ő pedig itt a haverom Spencer - mutatkozott be a szőke, a jelek szerint, Jack, majd rám nézett, jelezve, hogy most én következem.
- Ash vagyok. Ő pedig itt Steph - rendeztem le viszonylag hamar az ismerkedést, mikor Steph ismét meglökött. - Hm?
- Miért árultad el a nevem? - vágott riadt fejet.
- Mert megkérdezték - feleltem a szerintem igenis logikus választ.
- De hát...
- Csak lazíts már! - vágtam a szavába, mire elhúzta a száját.
- Nem tudom, Ashy, nekem más a lazítás - dünnyögte, de már eldőlt, hogy benne van a játékban. Jack mellettem foglalt helyet, míg Spencer Stephanie melle ült.
- Szóval, itt nyaraltok? - érdeklődött Jack, farmerbe bujtatott lábait felhúzta, kezeivel átkulcsolva térdeit. A mozdulat következtében szürke pólója megfeszült a testén, kirajzolva ezzel izmos hátának és karjának vonalait.
- Nem. Csak leszálltuk, hogy megnézzük a naplementét - vágtam rá, mire felvonta a szemöldökét.
- Irónia?
- Dehogy. Komolyan mondom - bólogattam hevesen, hiszen ez volt az igazság.
- A barátnőd nem tűnik olyan típusnak, aki csak azért leszáll a vonatról, hogy az út szélén üldögélve várja a naplementét.
- Ez egy helytálló megállapítás. Viszont olyan sem, aki fenn marad a vonaton, ha a legjobb barátnője leszáll - vigyorodtam el, Jack pedig felnevetett.
- Így már mindjárt más.
- És ti?
- Mi amolyan céltalan bolyongás közepette vagyunk - felelte némi töprengés után.

10 megjegyzés :