2015. október 19., hétfő

Booker

- Ezt nem értem - ráncolta a szemöldökét Booker.
- Mi a fenét nem értesz ezen?

- Hát, őszintén? Semmit. Illetve mindent.
- Na, jó, akkor elmagyarázom újra.
- Ühüm.
- Te és én...
- Ühüm.
- Nyertünk egy utat...
- Ühüm.
- És Spanyolországba utazunk...
- Ühüm.
- Holnap.
- Ühüm.
- Felfogtál belőle bármit is?
- Ühüm.
- Persze - legyintettem lemondóan.
- De, de, komolyan - győzködött. - Te. Én. Spanyol. Holnap.
- Hihetetlen.
- Hogy nyertünk vagy, hogy utazunk?
- Hogy felfogtad - röhögtem fel.
- Na, kösz - vágott sértődött képet.
- Szívesen.
- Hagyjál.
- Nem.
- Jó, akkor ne.
- Hát, nem is. Össze kell pakolnod.
- Te már kész vagy?
- Aha, már órák óta.
- Stréber.
- A stréberség nem ezt jelenti.
- Nem baj, ettől függetlenül vagy az.
- Na, kösz.
- Szívesen - utánozott.
- Pakolj!
- Oksa, de segíts.
- Nagyfiú vagy már, menni fog.
- A-a.
- Igaz. Mit csináljak?
- Válassz egy pólót, amit elviszek.
- Egyet?
- Aha.
- Hét napra megyünk.
- Tudom.
- És neked elég egy darab?
- Aha.
- Ezt hogy számoltad ki?
- Nem tervezem túlzásba vinni a pólóhordást - kacsintott rám.
- Bahh - mondtam a szememet forgatva, majd kiválasztottam a kedvencét. Illetve az én kedvencemet.
- Ki van zárva - grimaszolt a sima fekete póló láttán.
- Azt mondtad én választok - biggyesztettem le a számat szomorúan.
- De ne már, pont ez?
- Igen.
- Jó, okés, akkor válassz még egyet.
- Legyen ez - emeltem fel egy sötétkéket.
- Te biztosan szórakozol velem - terült el az ágyán, mire a lábához ültem.
- Dehogy.
- Jól van, akkor válassz olyat, ami nem sötét színű.
- De olyat nem akarok.
- Argh - morgott, idegesen beletúrva a hajába, majd felült és beleivott az asztaláról elvett pohár vízbe. - Miért?
- Mert ezekben jól nézel ki.
- Én MINDENBEN jól nézek ki – bámulta a plafont elmerengve.
- Akkor ebben különösen - válaszoltam tárgyilagosan, mire hirtelen félre nyelte a vizet és köhögés közben rám borította a kezében lévő félig teli vizes pohár tartalmát.
- Oh, ezer bocs - vigyorgott, miközben lesem vette a szemet víz áztatta pólómról.
- Jó, akkor most te válassz nekem egy felsőt.
- Minek?
- Mert az enyém átázott.
- Azt én is látom - bólogatott továbbra sem mozdítva a tekintetét.
- Hülye, át szeretnék öltözni.
- Hm.
- Booker! - csaptam játékosan a vállára, mire feleszmélt a bámulásból.
- Ja, igen. Hm, tessék - kapta le magáról fekete pulcsiját, a mozdulatával kissé felrántva az alatta levő fehér pólót.
- Tényleg? Pont azt kell adnod, ami rajtad volt? - pufogtam, majd a fürdőbe indultam, hogy átvegyem.
- Úgy tudom, a lányok élnek halnak az ilyesmiért - hallottam hangját az ajtón túlról és pontosan tudtam, hogy vigyorog. - Ne forgasd a szemedet.
- Honnan veszed, hogy forgatom? - kérdeztem, miközben a szememet forgattam.
- Ismerlek. Jól áll - biccentett lazán felém, mikor beléptem a szobába.
- Kösz.
- Tudod, egy fiú szamara nincs is szexibb, mint mikor a csaja az ő ruháját hordja kacsintott rám nagyképűen.
- Mekkora mázli, hogy nem vagyok a csajod – grimaszoltam.
- Még.



9 megjegyzés :