-
Mázlid, hogy késik a tanár - forgatta a szemét Hannah.
-
Whuric már csak ilyen. Örökké üldözi a szerencse - veregetett hátba a haverom,
Nick.
-
Tagadhatatlan - vontam vállat közömbösen. - De nem rajtam múlt. Késett a busz.
- Ja, a
busz - értett egyet némileg ironikusan Dan.
Éppen
azon voltam, hogy rávágjak valami kedves megjegyzést azt illetően, nála mi késik, ekkor azonban
megpillantottam egy lányt nem sokkal Dan háta mögött.
- Ki
ott az a Tündérke? - érdeklődtem,
egy másodpercig sem leplezve kíváncsiságomat.
- A
csaj, aki lemondta a gólyatábort - avatott be Nick legyintve, miután vetett egy
pillantást a lányra.
- Kelly
Robinson - egészítette ki rögvest Hannah mindenttudóan.
- Miért
is mondta le? - kérdeztem, de tekintetemmel továbbra is a lányt figyeltem.
-
Valami személyes okok miatt. Családi cucc - próbált visszaemlékezni Dan a maga
tapló módján.
-
Bizonyára csak beijedt - feltételezte Hannah.
- Akkor
ezért van egyedül - értelmeztem a hallottak alapján a látottakat.
- Ja.
- Bár,
ahogy elnézem, a legkevésbé sem izgatja - pillantott ismét a lány felé Nick.
Teljesen
igaza volt. Kelly Robinson fülhallgatóval a fülében, egy füzet fölé görnyedve,
a falnak támaszkodva állt. Kérték tőle,
hogy nyissa ki az ablakot, de meg se hallotta, vagy ha mégis, akkor sem igazán érdekelte.
Barna haja eltakarta a fél arcát, de még így is látszott, hogy átkozottul szép.
Megindultam
felé. Hallottam, hogy a haverjaim utánam szóltak, hogy mégis mire készülök,
Hannah pedig mindenáron ellenkezett.
Mikor a
lány elé értem, én is az oldalammal a falnak támaszkodtam, akárcsak ő, ezzel kitakarva az arcát a barátaim elől.
Mivel
tudtam, hogyha a megszólítom, még arra sem tart majd méltónak, hogy egyáltalán
felemelje a fejét, más tervhez kellett folyamodnom.
-
Hello, Tündérke! - üdvözöltem, miután egy jól irányzott mozdulattal kihúztam az
egyik füléből a fülhallgatót.
Egy
egész másodperc erejéig rám nézett, majd a zsinór után nyúlt, nyilván azzal a
szándékkal, hogy visszadugja a fülébe. Számítottam valami hasonlóra így gyorsan
a fejem fölé tartottam. Nagyjából másfél fejnyi magasságkülönbség lehetett közöttünk,
tehát esélye sem volt.
Még csak
nem is mérlegelt, csupán lehajtotta a fejét, és folytatta, amit félbeszakítottam.
A lapra pislantottam, hátha meglátom, min szorgoskodik. Meglepődve konstatáltam, hogy mangát rajzolt.
- Egy
férfi, mint például jómagam, sosem mondana olyat, hogy "ez a póló
kövérít" - sikerült valahogy kibogoznom a buborékban lévő japán jeleket. Gondoltam, ha már itt vagyok, segítek neki,
na meg fényezem a nyelvtudásom.
Minimum
egy halálos pillantásra számítottam, de semmit nem kaptam. Rám se hederített.
-
Fáradjanak be! - érkezett meg a
professzor, kitárva az előadó
ajtaját.
Hannah
integetett a nagy káoszban, hogy majd foglalnak helyet, de csak meglegyintettem
a kezem, mondván, hogy erre semmi szükség. A tündérke mellé ülök.
Mivel
még mindig szorongattam a fülhallgatójának zsinórját, és nem is szándékoztam
elengedni, a tömeg ugyan elsodorta a lányt, de az egész fülhallgatója a
kezemben maradt. Gyorsan feltekertem, majd a terembe préseltem magam. Ha már
kiszúrtam Kellyt, aki középtájt, természetesen legszélen foglalt helyet.
Átverekedve magam nagyjából mindenkin, sikeresen lehuppantam mellé. Fel sem
nézett.
-
Remélem, az óra alatt nem tervezel zenét hallgatni - raktam le az asztalára a
nálam maradt holmiját.
Elvette
és egy fürge mozdulattal a pulcsijának zsebébe süllyesztette, ezzel mondjuk,
hogy választ adva.
- Az
jó. Én ugyanis biztosan nem fogok jegyzetelni - jelentettem ki, majd karbafontam
a kezem.
- Hahj,
Tündérke! Hát most, hogy fogsz figyelmen kívül hagyva? - sóhajtottam arra
célozva, hogy kénytelen hallani a hangom.
Nem
reagált.
-
Látom, azért így is jól megy - nyugtáztam a helyzetet egy aprót biccentve,
közben a prof megkezdte az előadást,
Kelly pedig vad jegyzetelésbe kezdett.
Nagyjából
tíz perc elteltével, az egyik mondatnál lemaradt, én meg - aki persze végig
figyeltem a jegyzetet - emlékezetből
visszamondtam neki az elhangzott részt. Egy minutum erejéig habozott,
elfogadja-e a segítségemet, míg végül úgy ítélte meg, hogy a tanulmánya
fontosabb az ellenszenvénél.
Miután
ezt nagyjából háromszor megismételtük, az utolsónál azért hozzátettem.
-
Egyébként Austin vagyok.
- Kelly
- érkezett a válasz. A hideg is kirázott a hangjától.Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/a-mult-kiserteseben2.html
FOLYTATÁST!!!!!! IMMÁDDDOM
VálaszTörlésWáooo
VálaszTörlésCsakis így tudom kifejezni magam:😍
VálaszTörlésFolytatást��
VálaszTörlésabba ne haaagyd :DD :*
VálaszTörlésfolytit de gyorsan
VálaszTörlésimááááááááááááááááádom :)