2017. június 10., szombat

Ismét együtt

Másodpercek alatt kellett döntenem. A felállás egészen egyszerű volt, odamenjek e, vagy ne. Persze, először a szó sem lehet verzió mellett tettem le a voksom, de aztán át kellett gondolnom a dolgokat. Már nem ugyanaz a lány vagyok. Muszáj volt odamennem.
- Szia, Gernet! - álltam elé. Ő felnézett. Láttam rajta, hogy megdöbbent, egy pillanatig nem hitt a szemének. Tekintete egy apró momentum erejéig a szoknyám alól kivillanó lábaimra tévedt, de hamar visszakapta az arcomra.
- Isla! Jó ég, de régen volt már!
Hát igen, ez volt a mi nagy pillanatunk. Annyi év után.
- Hát te ki vagy, aranyom? - állt fel Gernet egyik haverja. Ez a mondat kábé pont úgy hangzott, mint amit az öreg nagypapa mond a kisunokája barátnőjének.
- Most nem aktuális elárulnom neked - húztam el bocsánatkérően a számat.
- Kussolj már, Jakey! - szólt rá Gernet kissé szégyenkezve.
- Amint azt hallottad az úrtól, én Jake vagyok - nyújtotta a kezét a srác. Totális bunkóság lett volna nem elfogadnom, ezért kitalálatam valami jobbat.
- Én pedig egy rég nem látott ismerős - fogtunk kezet.
- Biztos, hogy még sohasem találkoztunk. Arra emlékeznék - kacsintott rám Jake.
- Te idióta. Isla általánosban volt az osztálytársam. Meg együtt fociztunk a suli csapatába - magyarázta Gernet.
Hát igen, neki ennyi volt a kapcsoltaunk. Osztálytársak meg csapattársak. Bezzeg én. Nem kevesebb, mint három éven át voltam titkon szerelmes belé. Három évig. Hiába az általános iskolás édes, kis, gyerekes szerelem, nekem fájt a szívem. Folyamatosan. Mindennek persze már évek óta vége. Nem találkoztunk azóta. Egyetlen egyszer sem. De az ilyen érzéseket az ember nem feledi egykönnyen. Mégha már nem is aktuálisak.
- Ez a kis virágszál? Focizott? - vonta fel gúnyosan a szemöldökét a harmadik fiú, aki eddig csak csöndben figyelte a jelenetet.
- Láttátok volna, milyen jól! - kelt a védelmemre Gernet.
- Ja, Andy, te csak hallgass! - hurrogta le barátját Jake, egy pillanatra sem véve le tekintetét rólam.
- Lassan le kell szállnom - jelentettem be, célzásomat leginkább Gernethez intézve, tekintve, hogy eddig nem sok szót volt alkalmunk váltani.
- Busszal mész tovább, igaz? Elkísérlek - pattant fel, véve az üzenetet. Valószínűleg az elmúlt négy évben nem költözött el, így afféle lakik még, amerre én.
- Akkor már én is megyek - csatlakozott Jake, Andy meg amolyan "ha muszáj" vállrándítással fejezte ki, hogy nem maradna ki ő sem a buliból.
- Szó sem lehet róla! - közölte Gernet ellentmondást nem tűrő hangon.
Gernet olyan volt, úgy nézett ki, mint régen. Szőkésbarna haja kissé oldalra állt, hozzá barna szemei gyönyörűen passzoltak. Mindig is odavoltam érte, hogy szőke haja ellenére barnák a szemei és nem kékek. Na, nem mintha ez a kettő feltétlen együtt járt volna, csak egyszerűen jól állt neki. Minden. Magas, karcsú alakja volt, hozzá a sport miatt kellőképpen elegendő izom társult. Borotvált, sima, jóképű arca és egyszerű öltözéke, visszafogottsága még mindig vonzó volt a számomra.
- Miért? Hiszen arra lakom - hadakozott vele Jake.
- Jakey, menj csak tovább és szállj le két megállóval később, ahogy mindig - utasította Gernet. Andyvel nem tárgyalt, gondolom, úgy volt vele, hogy Jake a kemény dió, ha őt meggyőzi már szabad az út.
- Sziasztok, srácok! - köszöntem kedvesen mosolyogva.
- Nagyon örültem - ragadta meg a kezemet Jake és elegáns csókot nyomott rá. Na, ezt nem vártam volna.
- Szintúgy - biccentett Andy.
- Szasztok! - fogott kezet a fiúkkal Gernet, majd kezét a derekamra simítva fürgén kitolt a metró ajtaján.




4 megjegyzés :

  1. Nagyon jó folytasd tovább!����

    VálaszTörlés
  2. Huhuhu! :D what is this?! Csak nem egy új történet?! :D várom a folytatást! ;)

    VálaszTörlés
  3. Fogadok, hogy Gernet, Jake, Andy is beleszeret, ráadásul Isla randizott eddig is valakivel. :D Andy lesz végül a nyerő, de Isla először ugye Gernettel akar összejönni. De mindenki féltékeny lesz mindenkire. :D És Jake lesz a legrámenősebb, Gernet pedig a "szépfiú" akinek a külseje többet mutat, mint ami benne van. Andy pedig a morcos, de a zord külső érző szívet takar :D Hű, és az ismeretlen randipartnert is mindenki vetélytársnak tekinti... Na, hogy tetszik a sztorim? :D :D :D Várom a folytatást!!!!

    VálaszTörlés