Egész délután nem tudtam magammal mit kezdeni. Gyakorlatilag azzal
tengettem az időmet, hogy feküdtem az ágyon és
félpercenként megnéztem az órát, konstatálva, hogy eltelt újabb fél perc és már
csak százszor ennyi maradt az edzés végéig.
Arról már nem is beszélve, hogy még hány száz fél perc fog eltelni, míg a
lányok hazaérnek és feljönnek facebookra. Pocsék dolog a sérülés. Eddig is
tudtam.
Mivel anyuék sem értek még haza, nem volt más választásom, amint
megszomjaztam, le kellett vánszorognom a konyhába. Ugyan anyuék kényszeríteni
terveztek, hogy lakjak a földszinten, amíg fáj a lábam, én természetesen
hajthatatlan voltam. Éppen nagyokat kortyoltam a narancsléből, mikor is csöngettek, aminek eredményeként alaposan félrenyeltem. Köhögve
és hörögve vonszoltam el magamat az ajtóig, amit végül bár fulladozva, de
sikeresen ki is tártam.
Igencsak meglepetésként ért, hogy Dominikot találtam a küszöbön, még a
köhögésem is elállt egy pillanatra.
Dominik gondolom köszönésképpen biccentett egyet, nekem pedig felszaladt a
szemöldököm, de nem volt sok időm rácsodálkozni
a bunkóságára, mert hirtelen megint rám tört a fuldoklási roham.
- Látom, belőled is ugyanazt a hatást váltom ki –
nyugtázta a helyzetet nagyképűen a srác.
- Szó sincs róla – krákogtam továbbra is a narancslével küszködve.
- Rosszkor jöttem? – értelmezte a félresikerült jelenetet Dominik.
- Dehogy – nyögtem ki végül.
- Akkor bemehetek? – mutatott a bejárat felé Dominik, mire persze azonnal
észbe kaptam.
- Hát persze – nyitottam szélesebbre az ajtót, ő pedig besurrant mellettem.
Csöppet sem zavartatva magát lekapta a cipőjét, és se szó se beszéd beljebb ment a házba.
- Látom, itt történt a baleset – vizslatta a konyhapulton hagyott narancslé
nyomait.
- Valahogy úgy – dünnyögtem, miután utolértem.
- Ennyire nem számítottál vendégekre? – faggatott tovább komolyan, de az
volt a sanda gyanúm, hogy csak szórakozik velem.
- Igazából nem, de… - próbáltam mentegetőzni, de persze rögtön közbevágott.
- Vagy pont, hogy számítottál. Valakire, akitől rettegsz. Igazam van? – vágott amolyan mindent tudó ábrázatot, mint mikor
Sherlock rájön a turpisságra.
- Hát persze. Egy fojtókígyó üldözött a minap – idéztem fel a legutóbbi
Grimm részt, amit láttam.
- Addig jó, amíg nem kaszás – értett egyet Dominik, aki a jelek szerint
képben volt az egyik kedvenc sorozatommal kapcsolatban.
- Nekik is megvan a maguk bája – vontam vállat, majd megpróbáltam felmászni
az egyik bárszékünkre, mivel a lábam nem igazán bírta az ácsorgást.
- Csak el ne hagyd a fél füled – célzott a „szegény” sorsára.
- Szóval nézed a Grimmet – konstatáltam a már amúgy is nyilvánvalót.
- Gondolom, már tudod a választ – vágott igazán idegesítő fejet. Belehalna egy sima igenbe?
- Úgy érzem, nem fogunk arról csevegni, hogy melyikünknek ki a kedvenc
szereplője – forgattam a szememet, és közben
végre sikerült magamat felszenvedni a székre.
- Ha igazán erre vágysz, akkor lehet róla szó – foglalt velem szemben
helyet Dominik. – Rosalee.
- Tipikus.
- Fogadni mernék, hogy te pontosan ugyanilyen tipikus módon választottad Wu-t
kedvencednek – közölte velem.
- Honnan tudtad?!
- Nyitott könyv vagy – húzta ravasz félmosolyra a száját. Féltem
megkérdezni, miért is jött igazából.
- Nem igaz – ellenkeztem.
- Gondolj, amit akarsz. Viszont most mennem kell. Még dolgom van – állt
fel, és az ajtó irányába indult.
- Rendben van – szenvedtem fel magamat a székről, hogy kikísérjem.
- Gyógyulgass. Nehogy nekem megöljön az unalom, Liliom szál – veregette meg
a vállamat, majd elhagyta a házat, aztán a kertet is.
Figyeltem távolodó alakját, és beugrik, hogy miért is látogatott meg.
Csupán segíteni akart, egy kicsit elterelni a figyelmemet a maga elég fura
módján. Az is megfordult a fejemben, hogy talán lelkiismeret furdalása van a
korábbiak miatt, hogy nem volt túlzottan kedves velem. Hálás voltam neki a
látogatásért, és tudtam, hogy nem is kell ebbe beleképzelni többet, vagy mást.
Levetettem magam a kanapéra, és felnyitottam a laptopomat.
A gifen lehetőség szerint tekintsetek el az oda nem illő kutyustól.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/kosarsuli18.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/08/kosarsuli16.html
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/kosarsuli18.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/08/kosarsuli16.html
Caste-gif!!!!!!!! 😘😘😘
VálaszTörlésImádom...mi hamarabb folytasd :)
VálaszTörlésSzia. Imadom az osszes tirteneted, fantasztikusan irsz:)
VálaszTörlésAzt szeretnem kerdezni, hogy mostanaban miert hetente van resz?:(
Valami eszmeletlen minden sztorid, nagyon ugyes vagy es dok szerencset a tovabbiakban is!
Nagyon jó, csak az a baj hogy múlt időben kezdted és jelenidőben folytattad.
VálaszTörlés