Csillaghullás - Kollár Betti történetek: Maradj mellettem! 2.rész

2017. szeptember 30., szombat

Maradj mellettem! 2.rész

Thel lakosztálya pont olyan hatalmasnak és fényűzőnek látszott, mint amilyet az ember egy ilyen hírességnek elképzel. Szinte azonnal eltűnt a szemem elől, így egyedül maradtam, mindenféle instrukció nélkül. Körbejártam a nappalit, nézegettem a bútorokat meg a díjakat.

Kábé tíz perc múlva előkerült Ric.

- Bocsáss meg, hogy így magadra hagytalak! Ne haragudj!

- Nincs semmi gond! - mondtam ma már vagy harmadszorra.

- Gyere utánam, légy szíves! - vitt be egy üres szobába, ahol leültetett az egyik székre. A telefonja folyamatosan csörgött, így sűrű elnézést kérések közepette elhagyta a szobát, hogy fogadja a hívásokat.

Pár perccel később megérkezett az orvos és kedvesen rám mosolygott.

- Mi a neve, kisasszony?

- Faye Jezebel - mutatkoztam be.

- Én pedig Brick doktor. Mutassa a kezét - hámozta le a kezemről a pólót, ami kissé beleszáradt már a kezembe. - Először menjünk és mossuk meg - vezetett a szobából nyíló fürdőbe.

Miután kimosta a sebet, megvizsgálta, nem kell e összevarni.

- Azt hiszem, nem lesz rá szükség - határozta végül el magát, majd lefertőtlenítette és bekötözte. - Máshol nem ütötte meg magát?

- Egy kicsit a derekam. De csak belilult, semmi több. - Ezt már időközben lecsekkoltam.

- Jól van. Ha megbocsájt, mennem kell.

- Rendben, köszönöm! Thel jól van? - érdeklődtem.

- Az orvosaként nem mondhatok semmit - pillantott rám bocsánatkérően.

- Persze, megértem - bólintottam. Nyilván nem kockáztatják meg, hogy elmondom a sajtónak vagy ilyesmi.

Miután a doktor elment, megszólalt a telefonom.

- Igen? - szóltam bele sóhajtva.

- Hol a fenébe vagy, Jeez? Phil azt mondta, betelt a pohár és kirúg! - kiabált a telefonba a legjobb barátnőm, Tessy.

- Már indulok is! - pattantam fel. Basszus! Teljesen kiment a fejemből a munka!

- Várj, várj, várj! – kapott el az ajtóban Ric. – Kérlek, ezt írd alá! – tolt elém egy papírt meg egy tollat. Gyorsan átfutottam a leírtakat, melyeknek egy lényege volt, semmilyen körülmény között se áruljak el semmit abból, ami ma történt. Aláfirkantottam a szerződést és már ott sem voltam.

- Köszönünk mindent! – kiabált utánam Ric, mire elmosolyodtam. Legalább nem csak az érdekelte, hogy hallgassak.

Mire visszaértem a munkahelyemre az ajtók már zárva voltak és a securitysek Phil parancsára nem engedtek be. Remek! Elvesztettem az állásom, amiért annyit dolgoztam.

Fáradtan hazakullogtam a kis bérelt lakásomba és levetettem magam a kanapéra. Rettentően fáj a derekam és a kezem. Fáztam is egész úton, hisz már nem volt meg a pulcsim. Ott helyben elaludtam a kanapén.

Másnap úgy határoztam, nem hagyom ennyiben a dolgot és visszaszerzem a munkámat. Délelőtt révén még nem sorakoztak ott a securitysek, hiszen még ki se nyitott a klub. Besurrantam a hátsó ajtón és egyenesen Philhez indultam. A színpadon állt és nagyban magyarázott a dolgozóknak, hogy mit, hova tegyenek. Mikor megpillantott, mérgesen csípőre rakta a kezeit.

- Ne gyere ide többé, Jezebel! Ki vagy rúgva! – közölte összehúzva a szemeit.

- Nem adnál még egy esélyt? – sóhajtottam nagyot.

- Már adtam egy párat! – érkezett a válasz. Igaza volt. Nem ez volt az első eset, hogy hibáztam.

- Legalább még egy utolsót – kérleltem, mert nagyon fontos volt nekem ez az állás.

- Hol voltál tegnap? Miért nem jöttél dolgozni? – dörrent rám, miközben felém sétált.

Szóra nyitottam a szám, de nem tudtam, mit mondani, így inkább becsuktam és lehajtottam a fejem. Erre nem tudtam, mit mondani.

- Kérem, nézze el neki! Velem volt – szólalt meg valaki mögöttem, mire a teremben lévők felzúdultak és sugdolózni kezdtek.

Lassan hátrafordultam és egyenesen Theloinous Kittel találtam szembe magam. Meg persze a mögötte ácsorgó Riccel. Thel ráerősen mögém sétált és a vállaimra rakta a kezét.

- Bocsánatot kérek! – hajtott fejet. – A kijáratnál futottunk össze, épp dolgozni jött, de feltartottam.

Phil csak tátogott, meg sem bírt szólalni.

- Kérem, ne rúgja őt ki az én hibámból! – folytatta Thel.

- Pe-persze! – hápogott Phil. – Ha ez a helyzet, természetesen nem fogom elbocsájtani őt. Igen. Igen. Bocsánat.

- Köszönöm szépen! És még egyszer elnézést! – lépett mellém Thel és meghajolt.

- Ugyan! Nem történt semmi, csupán egy kis félreértés volt – sietett a válasszal mézes-mázos hangon Phil.

Thel összehúzta a szemeit, de nem mondott semmit, hanem felém fordította a fejét.

- Mikor végzel? – kérdezte jóval halkabban.

- Jezebel ma szabadnapos! – kotyogott közbe segítőkészen Phil.

- Igen – bólintottam.

- Akkor kérlek gyere velem!