- Azt hiszem, ez egyértelmű - ráncolta
a homlokát Konrád.
- Ez egy kosárpálya - jelentettem ki a már amúgyis nyilvánvalót.
- Ezt jól látod - bólintott, majd megindult az említett pálya irányába, én pedig kissé vonakodva ugyan, de követtem.
Konrád ledobta sporttáskáját a földre, majd előkapott belőle egy kifejezetten kinti funkciójú labdát.
- Azt honnan szerezted? - ámultam tekintve, hogy nem láttam sok esélyt rá, hogy otthonról hurcolta ezidáig.
- A szertárból loptam - vont vállát lazán, amit persze nem hagyhattam ennyiben.
- Loptad? De hisz Vili bá biztosan odaadta volna, ha elkéred!
- Bokasérült lány - ejtette ki lágyan a nevemet. - Ez az egész azért van, mert az edző még lábra állni sem hagy téged.
- Jó, de oka van rá. Csak azt szeretné, hogy meggyógyuljak - ellenkeztem azonnal.
- Én is ezt szeretném - mosolyodik el Konrád kedvesen.
- Akkor miért hoztál ide?
- Szekeres túlságosan félt. Oké, hogy fontos, hogy teljesen rendbe gyere, de úgy veszem észre, ez a megvonás lassan teljesen felemészt - közölte tárgyilagosan Konrád. Fene a sasszemeibe.
- Nos… - kezdtem volna, de feltartotta a kezét, mondván, hogy még nem fejezte be.
- Gyere, játszunk egy dobóversenyt. Majd én rohangálok a labdáért, neked csak egy helyben kell állnod. Benne vagy?
- Még szép! - bicegtem felé, majd elvettem a felém nyújtott labdát. - Melyikre gondoltál?
- Kezdjük, mondjuk egy királlyal. Aki előbb kihagyja, az veszít - avatott be Konrád, én pedig figyelmesen hallgatva őt, csak bólogattam.
- Ez egy kosárpálya - jelentettem ki a már amúgyis nyilvánvalót.
- Ezt jól látod - bólintott, majd megindult az említett pálya irányába, én pedig kissé vonakodva ugyan, de követtem.
Konrád ledobta sporttáskáját a földre, majd előkapott belőle egy kifejezetten kinti funkciójú labdát.
- Azt honnan szerezted? - ámultam tekintve, hogy nem láttam sok esélyt rá, hogy otthonról hurcolta ezidáig.
- A szertárból loptam - vont vállát lazán, amit persze nem hagyhattam ennyiben.
- Loptad? De hisz Vili bá biztosan odaadta volna, ha elkéred!
- Bokasérült lány - ejtette ki lágyan a nevemet. - Ez az egész azért van, mert az edző még lábra állni sem hagy téged.
- Jó, de oka van rá. Csak azt szeretné, hogy meggyógyuljak - ellenkeztem azonnal.
- Én is ezt szeretném - mosolyodik el Konrád kedvesen.
- Akkor miért hoztál ide?
- Szekeres túlságosan félt. Oké, hogy fontos, hogy teljesen rendbe gyere, de úgy veszem észre, ez a megvonás lassan teljesen felemészt - közölte tárgyilagosan Konrád. Fene a sasszemeibe.
- Nos… - kezdtem volna, de feltartotta a kezét, mondván, hogy még nem fejezte be.
- Gyere, játszunk egy dobóversenyt. Majd én rohangálok a labdáért, neked csak egy helyben kell állnod. Benne vagy?
- Még szép! - bicegtem felé, majd elvettem a felém nyújtott labdát. - Melyikre gondoltál?
- Kezdjük, mondjuk egy királlyal. Aki előbb kihagyja, az veszít - avatott be Konrád, én pedig figyelmesen hallgatva őt, csak bólogattam.
-
Ez így nem teljesen igazságos! Két hete nem volt a kezemben labda – próbáltam
valahogy kibújni a verseny alól, bár magam sem értettem, miért.
-
Ugyan. Mindketten tudjuk, hogy nem emiatt fogsz veszíteni – vigyorgott rám kajánul
Konrád, ami felébresztette bennem a versenyszellemet.
-
Kezdjük – biccentettem, és megindultam a büntető vonal
irányába. – Innen jó lesz?
-
Először, hogyne – vágott amolyan „ez csak a
kezdet, kislány” fejet.
Az
első menetben csúnyán kikaptam, alig dobtam
kettőt, max hármat, máris kihagytam. A második
alkalommal gyakorlatilag az első se
ment be, a harmadikat meg már ne is említsük.
-
Mondtam, hogy formába kell hoznunk téged – ingatta a fejét Konrád. Nem bántóan
mondta, nem is kárörvendően. Úgy
hangzott, mint a csapatkapitány aggódó szavai.
-
Nem túl jók az esélyeim – húztam el a számat csüggedten.
-
Na, ne csináld már! – sétált mellém, és vigasztalóan végigsimította a hátamat.
-
Semmi bajom – ráztam le magamról a kezét. Kicsit durva mozdulatra sikeredett a
kedves, segítőkész fiúval szemben, de
hirtelen muszáj volt.
-
Luca! – Konrád hangja kissé parancsoló volt, és mivel a nevemen szólított,
kissé meg is ijedtem.
-
Tessék? – kérdeztem vissza némileg megszeppenve, majd leguggoltam, mert úgy
éreztem, nem bírja a lábam. Vagy valami másom.
-
Kössünk egy alkut – guggolt elém Konrád, és mélyen a szemembe nézett.
-
Miféle alkut? – érdeklődtem,
de inkább az aszfaltot vizslattam, mintsem azt a szép és kutakodó szempárt.
-Abbahagyod
ezt a hülyeséget – kezdte Konrád, de már itt muszáj volt közbevágnom.
-
Miféle hülyeséget? – kaptam fel a fejemet értetlenül.
-
Ezt a „jól vagyok, hagyjatok” stílust – magyarázta Konrád.
-
De én nem is… - Ezúttal ő vágott
a szavamba.
-
Luca. Nem gyengeség, ha megosztod másokkal a fájdalmadat és keserűségedet. Erre vannak a barátok.
-
Akkor sem szeretném…
-
Nincs ebben semmi rossz. Miért nem hiszed el nekem?
-
Elhiszem, csak…
-
Oké, próbáljuk meg máshogy. Ha nem beszélsz róla, egyszerűen nem fogsz megfelelő tempóval gyógyulni.
-
Dehogynem – ellenkeztem rögtön.
-
Nem, és kész! Figyelj. Ha elmondok valamit, ami számomra úgymond fájdalmas
élmény, te is megnyílsz nekem? – ajánlotta az alku feltételit Konrád.
-
Ez nem egészen így működik –
próbálkoztam.
-
Azért tegyünk egy próbát.
-
Hát… Tegyünk – egyeztem végül bele.
-
Nekem jelenleg van valami, amiről nem
nagyon beszéltem senkinek – vallotta be hirtelen Konrád, Úgy tűnik, tényleg komolyan gondolja ezt az egészet.
-
És mi az? – nyögtem ki.
-
Ez nem annyira, hogy is mondjam, hasonló a tiédhez, de nekem nagy gondot okoz.
Kaptam egy meghívást egy amerikai suli kosárcsapatába.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/kosarsuli20.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/kosarsuli18.html
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/kosarsuli20.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/kosarsuli18.html
Jáj, hát nem könnyű az élet emellett a Konrád mellett...
VálaszTörlés😍nagyon jó😍
VálaszTörlésNem, nem, nem,nem! Amerikáé már Dicaprio, Jhonny Depp,Brad Pitt...Konrád marad a magyaroknál!
VálaszTörlésMiért nincs sehol egy egyettértek gomb???????
TörlésNem értem, miért csak most látom ezt a két kommentet, de nagyon nevetek :D :D :D
Törlés