Csillaghullás - Kollár Betti történetek: Váratlan, 61.rész

2017. augusztus 9., szerda

Váratlan, 61.rész

- Mit csinálsz suli után? – oldalazott mellém a folyosón Wyatt.

- Miért? Randira akarsz hívni? – vigyorogtam rá huncutul.

- Akkor nem kérdezném meg, hogy ráérsz e. Tudnám a választ – kacsintott rám.

- Erről jut eszembe, Wy. Mikor idejöttem, te voltál a suli mindene, a lányok zsánere és stb. Tulajdonképpen amióta vagyok egy csajjal sem láttalak együtt – gondolkodtam hangosan.

- Azért eggyel biztosan láttál – húzódott mosolyra a szája sarka.

- Az egy dolog, de én nem ebben az értelemben értettem a kijelentésem – nevettem el magamat, elégedetten mosolyogva magamban.

- Mondja a lány, aki más férfiak ágyában tölti az éjszakát – húzta fel a szemöldökét, majd szórakozottan táncoltatta őket, amit nem bírtam megállni nevetés nélkül.

- Gyakorlatilag senki ágyában nem töltöttem az éjszakát. A kanapén aludtam – nyomtam meg az utolsó szót.

- De Keatonnal aludtál – utánozott Wyatt remekül mulatva a helyzetemen.

- Nem tudnánk ejteni ezt a témát? – dobtam be a szekrénybe a könyveim, majd becsuktam az ajtót. Egy kisebbet megugrottam hátrafele, mivel Keat a falnak dőlve bámult rám a szekrényajtó eddigi takarásából.

- Ugyan, hercegnő. Mi bajod ezzel a témával? Talán szégyelled? – Ajkain gúnyos mosoly jelent meg.

- Néha hiányzik az a Keaton, aki egy szó nélkül mindent rám hagyott – sóhajtottam túljátszva a szerepem.

- Így sokkal szórakoztatóbb vagyok – nyugtázta elégedetten, hogy nem gondoltam száz százalékig tényleg így.

- Egy kicsit azért ijesztő – csatlakozott Zaylee is.

- Te vagy az én emberem – ölteltem át a vállát.

- Te meg… - indult volna Wyatt Keaton-höz, de ő cselesen kikerülte.

Elnevettem magamat.

- Gyere ide – karoltam át, hogy kisírhassa magát a vállamon. – Mit terveztél délutánra?

- Semmit – hüppögte végül.

- Akkor miért kérdezted, mi dolgom? – csodálkoztam.

- Tudni akartam, nem e megint Keaton-nel tervezel aludni – közölte, mire rögvest elengedtem és eltoltam magamtól.

- Áruló! – biggyesztettem le a számat.

- Bocsi.

- Keaton vérét miért nem szívod?

- Mert ő nem szívja mellre az ilyeneket. Nincs benne semmi vicces – vont vállat Wyatt őszintén.

- Nem is értem, én miért szívom mellre – sóhajtottam egy nagyot, némi szemforgatás kíséretében.

- Én se – szúrta közbe Zay.

- Végső soron csak együtt töltöttük az éjszakát – csúsztattam kezemet Keaton tenyerébe, ujjaimat kézfejére kulcsolva. – Semmi szégyelni való nincs ebben – húzódtam közelebb Keaton-höz, testemmel az övéhez simulva.

Egy pillanatra jóleső bizsergés futott végig a testemen, ahogyan kezem az övéhez ért. Menthetetlenül jó érzés volt.

Nem nézett rám, mereven előre bámult, Zay pedig felkuncogott.

- Talán ma este is megismételjük – folytattam átesve a ló túloldalára.

- Azért nem kell túlzásokba esni – hámozta ki magát a félig ölelés szerű szorításomból Keaton, majd szabad kezével lehámozta magáról az ujjaimat.

Wyatt nem bírta tovább, kirobbant belőle a nevetés. Egy minutum erejére rosszul esett Keat reakciója, de Wyatt nevetése hamar elfedtette velem az előbbi incidenst és én is nevetni kezdtem.

- Nincs rossz dolgod, haver – veregette meg barátja vállát elismerően Wyatt, miközben kiléptünk a suli ajtaján.

- Ez nézőpont kérdése – dünnyögte Keat.

- Zay-bogyó, elvigyelek? – érdeklődött Wyatt a kocsijához lépve.

- Nem, köszi. Biciklivel jöttem.

- Azta! – csettintettem elismerően a nyelvemmel.

- Te is kipróbálhatnád – bökött oldalba a könyökével Keat. Zavarodottan bámultam rá. A mozdulata kedves volt, a szavai pedig gúnyosak. Nem illet össze nála ez a kettő.

- Roycy? – rángatott ki a gondolataimból Wy.

- Bocs. Tessék?

- Elvigyelek? – ajánlkozott.

- Persze, köszi – bólintottam, de aztán megrezdült a telefonom.

Anya üzenete: Gyere haza. Most azonnal!