2017. május 30., kedd

Váratlan, 52.rész


- Talán előnyösebb volna, ha előbb előre tanulnál meg korcsolyázni, mintsem hátra - jegyezte meg Keaton.
- Én is tudom - vágtam rá szúrósan.
- Ne engem próbálj utánozni - folytatta a piszkálásom, miközben fixen tartotta a kezeimet.
Mikor a jégre léptem, első dolgom volt, hogy eltanyáltam, Keaton alig bírt elkapni. Hiába az egykori koritudás, a jelek szerint ez nem olyan, mint a biciklizés, hogy nem felejti el az ember. Így hát Keat felajánlotta, hogy megtanít, vagy újratanít korcsolyázni, én pedig belementem, mert nem akartam Wyattet zaklatni. Olyan aranyosan elvoltak Zayleevel.
Keaton természetesen tökéletes kor a oly a tudással rendelkezett, így a kezdetektől fogva hátrafelé haladt, hogy szemben állhasson velem, és fogja a két kezemet, nehogy elessek.
- Nem próbállak utánozni - vitatkoztam.
- Túl közel vannak egymáshoz a lábaid. Inkább tartsd őket kicsit terpeszbe - javasolta, én pedig vakon követtem. 
Egészen sikerült megvalósítanom, de akkor Wyatték felé pillantottam, és elvesztettem az egyensúlyom. 
- Rám figyelj, hercegnő! - intett Keaton, egy kicsit megszorítva a kezem.
- Igenis.
- Mi olyan érdekes arra? - érdeklődött. 
- Csak Wyattet meg Zayt figyeltem - vallottam be kértelés nélkül.
- Nem kell a kerítő nagyasszonyt játszanod - mondta Keaton nyugodt hangon. 
- Én is tudom. Csak jó őket így látni. Ilyen... - kerestem a megfelelő szavakat. 
- Harmonikusnak? - segített ki. 
- Igen. Zay nem szapulja Wyattet. 
- Ezt mondjuk nem tudhatjuk - célzott Keaton arra, hogy hallótávolságon kívül voltunk. 
- Hogyan teltek a napjaitok, amíg nem voltam itt? - kérdeztem összehúzva a szemem, mire Keat nagy meglepetésemre elnevette magát.
- Én is ezt szoktam kérdezni magamtól - felelte.
- Mi? - kérdeztem vissza, mert nem tudtam, jól hallottam e, és ha igen, mire célzott ezzel.
- Semmi - legyintett egyik kezével elengedve az enyémet, aminek következtében megint elborulni készültem.
Keaton szabad kezével fürgén elkapta a derekamat és megtartott. Arcunk vészesen közel került egymáshoz.
- Az életünk közel sem volt ilyen mozgalmas – mondta mélyen a szemembe nézve.
- El sem hiszem, hogy ezt hangosan kimondtad – csúszott ki a számon, mire Keaton óvatosan talpraállított, és ismét útra keltünk.
- Nem mondtad, hogy jó vagy rossz a mozgalmasság – emlékeztett, mivel enélkül a megjegyzés nélkül túl kedvesek lettek volna a szavai.
- Valóban nem mondtad – helyeseltem, mert kivételesen biztos voltam benne, hogy igenis pozitív értelemben értette.
- Gondolom, azt mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem álltunk kapcsolatban Zayleevel – kezdett bele a mesélésbe, amivel egy pillanatra meglepett. Nem azzal, amit mondott, hanem hogy unszolás nélkül állt rendelkezésemre, és teljesítette a kérésem, válaszolt a kérdésemre.
- Igen, ezzel a résszel tisztában vagyok – bólintottam, igyekezve talpon maradni.
- Wyatt többnyire a kosárcsapattal lógott. – Érdekes volt, hogy Keaton általában Wyattet a vezetéknevén szólította, ha hozzá intézte mondandóját, de ha róla beszélt, akkor meg a keresztnevét mondta.
- És Zay?
- Nem azzal tengettem a napjaimat, hogy figyeltem, mit csinál Zaylee Coen minden áldott nap – vágta rá, mire elfintorodtam.
- Akkor mivel tengetted? – érdeklődtem kíváncsian. – Te kivel lógtál?
- Én nem szoktam csakúgy lógni – ingatta a fejét.
- Na, jó – sóhajtottam és lepillantottam a kezeimre, amit Keaton továbbra is fogott. – Tudom, hogy nem figyelted Zayt, de ettől még tudod, mivel tengette a napjait, vagy kikkel töltötte az idejét. Te ilyen vagy. Mindent látsz, mindent hallasz.
- Egyedül volt.
- Mindig? – szorult össze a szívem.
- Az elmúlt három évben, igen.
- Wyatt miért nem tett semmit?
- Szerinted nem próbálkozott állandóan?
- De.
- Zaylee szépen, lassan mindenkit ellökött magától. Próbáltak vele barátkozni előtted mások, de nem különösebben akart barátkozni. Úgy tűnt, el van magában.
- És Wy hogy viselte ezt?
- Gondolom, feltűnt, hogy az az idióta közel azóta szerelmes Zaybe, amióta csak megismerte – pillantott rám jelentőségteljesen Keaton, kicsit közelebb vonva magához.
- Feltűnt – mosolyodtam el őszintén.
- Nagyon szenvedett, míg meg nem érkeztél. Azt hiszem, mindhárman szenvedtünk.


3 megjegyzés :