December 9., Kedd
- Bevallom, ezt elfelejtettem korábban, de most bepótolhatjuk – jelent meg edzés elején Vili bá, kezében egy halom papírfecnivel.
- Bevallom, ezt elfelejtettem korábban, de most bepótolhatjuk – jelent meg edzés elején Vili bá, kezében egy halom papírfecnivel.
- Mi ez, puzzle?
– pattant mellé kíváncsian Krisz.
- Nem. A neveitek
– mosolyodott el Vili bá sejtelmesen.
- Húzni fogunk? –
csillant fel Eszti szeme boldogan.
- Bizony.
Gyertek! Mindenki! – intette maga köré az osztályt az ofő.
- Tessék ebbe
belerakni – nyújtotta át baseball sapkáját Krisz segítőkészen.
- Köszönöm.
Kezdjük is – tolta az első ember elé a sapkát Vili bá. – Lehetőleg semmi susmus egymással, és ne vegyetek drága ajándékokat, oké?
- Igenis! –
helyeselt az osztály, majd Bori kezdte is a húzást, őt követve pedig szépen mindenki keresett magának egy megfelelő nevet.
Gergő. Ez állt a papíromon, illetve csak remélni tudtam, hogy valóban jól sikerült kisilabizálnom azt a macskakaparásfélét,
amit Vili bá odafirkantott. Gergő.
- Na, jót kaptál?
– lépett mellém Konrád, az előtte álló Kriszt figyelve.
- Nem mondom meg –
vágtam rá, azonban képtelen voltam megállni a fintorgást.
- Az arcodra van
írva, hogy nem vagy elégedett – suttogta a fülembe segítőkészen, mire csak a
szememet forgattam.
- Veled mi van?
Jó vagy rossz? – váltottam inkább ő rá.
- Én tényleg nem
fogom elárulni – válaszolta felháborítóan kifejezéstelen arccal.
- Hát jó – törődtem bele, de persze csak ideiglenesen.
- Na, srácok. Jót
húztatok? – lépett hozzánk Krisz éppen rágva valamit.
- Mit eszel,
Király? – húzta össze a szemeit Konrád értetlenül, mivel éppen edzés közepette
jártunk. Mellesleg ez a Király az ő kis meghitt,
belsős poénuk, mivel ennek
az édes párocskának az egyik fele herc(z)eg, így a másiknak is kellett valami,
és Krisz nem volt elégedett az eredeti hercegnő elnevezéssel.
- A papírom –
vont vállat Krisz, amolyan „semmi különös” stílusban.
- Miért van a
szádban? – érdeklődtem értetlenül.
- Nehogy valaki
lenyomozza, kit kaptam – magyarázta Krisz komoly fejjel.
-Hogyne – hagyja rá
Konrád szórakozottan.
- Miért hagyod,
hogy megegye? – fordultam Konrádhoz, mikor Krisz odébbállt.
- Mit vársz tőlem, bokasérült lány, mit tegyek? –
sóhajtott nagyot, mélyen a szemembe nézve, és akkor, abban a pillanatban úgy
éreztem, akármit is mondok, végrehajtja a kedvemért.
- Csengével úgy
gondoltuk, kisegíthetnénk egymást, azzal, hogy mindenki elárulja, kit húzott,
és együtt vásárolunk – rángattak el a lányok.
- Benne vagyok –
egyeztem bele azonnal, mert ötletem sem volt, hogyan kezdjek neki.
- Én Kriszt
húztam – mutatta fel boldogan a lapját Eszti.
- Én pedig
Dominikot – folytatta Csenge már kevesebb lelkesedéssel.
- Én meg Gergőt – zártam a sort teljesen lehangoltan.
- Azt gyanítom,
Vili bá elfelejtette ezt az egészet, azért osztotta ki ezeket csak most – húzta
el a száját Csenge.
- Lehet. Valóban
nem hagyott nekünk sok időt – értettem egyet
bólogatva.
- Akkor délután
menjünk is el! – vetette fel Eszti, mi pedig rögtön egyetértettünk.
- Minden okés? –
kérdezte Konrád az erősítés alatt.
- Persze. Ma
elmegyek a lányokkal vásárolni – mondtam neki, ha esetleg lettek volna tervei.
- Nem sokáig volt
titok, kit húztatok – sandított rám huncutul, mire elpirultam.
Következő rész:
Sziaa mikor lesz következő rész??
VálaszTörlés