- Most
szivattok? – bámultam leginkább Cooperre, de a kérdés Dexternek is szólt.
- Nem -
ingatta a fejét Dex, majd fáradtan visszadőlt a
párnámra. Mostanában meglehetősen
jól érezte magát az ágyamban, hogy pukkadt meg. Végig tudott róla,
hogy mi is nyomta igazából Coop szívét, mégis hagyta, hogy hülyét csináljak
magamból. Vagy ők belőlem.
- Mi
van, Leah? Miért vagy most így kiakadva? Sajnálnod kellene - értetlenkedett
Cooper.
-
Szerintem sajnálod te magad helyettem is - vágtam rá azonnal és be kellett,
hogy valljam, azért ez tényleg túlzás volt a részemről.
- Most
miért vagy velem ilyen? Engem csaltak meg, nem téged! - mondta az arcomba az
igazságot Coop és valóban egyet kellett vele értenem.
-
Jogos, bocsánat! - kértem elnézést, mert most az egyszer tényleg nem volt
igazam.
Nagyon
felfújtam ezt az egész félre értős
dolgot, és elfelejtettem, milyen is lehet Coopernek. Hiszen az egyik jó
barátja tette, akiben bízott. Nem is értettem, miért vetemedik valaki
ilyesmire, mármint mind a két fél részéről.
-
Meddig voltatok együtt? - tettem fel ismét egy korábbi kérdésemet, mert erős gyanúm támadt Dex múltkori célzása miatt.
- Nem
tudom - sóhajtott fel Coop, valamit nézhetett, mert erősen a távolba meredt.
- Én
viszont igen. Maximum két hetet, azt is amolyan se veled, se nélküled stílusban
- szólt bele Dex, majd újra álomba merült. Jobb lett volna, ha nem tettem volna
fel a kérdéseimet, vagy ha mégis kicsúsztak legalább Dex ne válaszolta volna
meg.
- Ez
komoly?
-
Jesszus, Leah! Ebben az egészben nem az a csaj a lényeg - kapta fel a vizet
Coop.
-
Tudom, ne haragudj. Csak nem sikerül elvonatkoztatnom - szabadkoztam, mert bár
oltári nehéz volt beismernem, de igaza lehetett.
- Mi
lenne, ha ma felkerekednénk és leautóznánk...
-
Bécsbe? - szakított félbe Cooper.
- Nos,
én mondjuk csak a Balcsira gondoltam - néztem rá amolyan "most akkor mi
legyen" tekintettel. - Szerintem kezdetnek a Balaton is megteszi – döntött
Dexter helyettünk.
- Megyek
felkeltem a maradékot - célzott Taliára és a bátyámra. - Ti is készülődjetek!
Miután
ott hagytam a fiúkat, ismét lecaplattak, majd felébresztettem a két
álomszuszékot. Megjegyzem bámulatos, hogy Talia hogyan képes ilyen édesen
aludni Norbi embertelen horkolása mellett. Jól bevált taktikát alkalmazva
megbökdöstem mindkettejüket, mire azonnal felriadtak.
-
Srácok! Kelés van, ma lemegyünk a Balcsira - avatom be őket röviden és tömören.
- Mi
van? – kérdezte álmosan Norbi.
-
Balaton - feleltem.
- Uh,
de klassz! - pattant fel Talia, akinek hirtelenjében kipattant minden álom a
szeméből.
-
Pakoljatok - intettem őket is,
de Talia már kábé az emeleten volt.
- Miért
megyünk ilyen hamar le? - érdeklődött a
bátyám, arra célozva, hogy ezt hagyományosan csak július közepe
felé szoktuk megtenni.
- Coop
siratja a barátnőjét.
Vagy a barátját - gondoltam át a dolgot, majd kijavítottam magam.
- Ja,
Liv meg Drew - bólintott Norbi mindent tudóan. - Megyek, összecuccolok.
Miután
végre mindenki tette a dolgát, felsiettem Taliához és kerítettem magamnak egy
táskát.
- Ez
annyira izgalmas! Szerinted mit rakják be? - mutatta a horribilis méretű utazó bőröndjét.
- Tal,
este hazajövünk - mondtam, hátha félreértette a helyzetet, hiszen normál esetben
ilyenkor napokat lent töltöttünk. Ez most amolyan különleges alkalomnak
bizonyult.
- Igen,
tudom - bólogatott izgatottan. - Azt hiszem, a sárga fürdőruhámat mégsem viszem - veszi ki az említett
ruhadarabot.
- A
bikini mondjuk, pont szükséges lenne...
- Még
jó, hogy! A másik hármat benne hagytam - bizonygatta, mire felvontam a
szemöldököm. Végül is. Úgy is a kocsi cipeli majd, legfeljebb Talia többet ad a
benzin pénzbe.
- Kész
vagytok már? - jelent meg az ajtóban Coop. Pálmafás nadrágot, fekete atlétát és
napszemüveget viselt.
Mögötte
öccse állt, sötétkék térdnadrágban és fehér pólóban. Norbi egyelőre sehol nem volt.
- Én
megvagyok! - visította Talia, majd bátyjával versenyt futott a kocsiig.
-
Segítsek? - kérdezte Dex, de csak megráztam a fejem.
-
Boldogulok.
-
Várjatok meg! - száguldott le a lépcsőn Norbi
is.
- Na,
meg is lennék - emeltem fel a sporttáskámat, amit Dexter azonnal kivett a
kezemből.
- Majd
én - mondta, aztán egyik kezében a sajátjával, másikban az enyémmel a többiek
után indult.
- Köszi
- indultam utána.
Mikor
leértünk, láttuk, hogy Norbi már ki is állt a garázsból.
- Én
vezetek - közölte, mely kijelentését leginkább Coopernek címezte, tekintve,
hogy mi úgysem tudunk vezetni és nincs is jogsink.
- Én
nem ülök hátra - kezdett el rohanni Talia, majd egy kisebb verekedés
lefolytatása után, megelőzve
Coopert, elfoglalta az anyósülést.
- Nem
szeretnék közepén ülni - mondtam tagolva, szépen elnyújtva, hogy a két fiú is
megértse.
- Ahogy
mi sem - vágták rá egyszerre, és azonnal bepattantak az autóba.
Százmillió
pofát vágva álltam meg a kocsi egyik ajtajánál.
- Így,
hogy másszak oda be? - forgattam a szememet, elfogadva a könyörtelen sorsomat.
-
Mondjuk rajtam keresztül - kacsintott rám Dex.
- Ja,
nem kelünk fel innen - helyeselt Cooper. - Még a végén elfoglalod a helyünket.
Meglehetősen sokat morgolódva és kívülről egész biztosan viccesnek tűnve másztam át Dexteren, míg végül
sikerült elfoglalnom a középső ülést.
Következő rész:
Előző rész:
Nagyon jó❤ függő lettem��
VálaszTörlésSzia :) Ez fantasztikus! Annyira bele tudom élni magam, könnyed, magával ragadó, és mégis izgulok, hogy vajon mi fog történni a továbbiakban! Wáá. Kövit :D Nagyon ügyes vagy, így tovább :D
VálaszTörlésNagyon köszönöm!!:)) Örülök, hogy így érzed és látod!:)
TörlésÚgy szeretem, majd megeszem!
VálaszTörlésAzért csak óvatosan! ;)
Törlés