- Hát itt vagy, cukorfalatkám! –
csimpaszkodtam Dodi nyakába, milliomodszorra is eljátszva a barátnőjének szerepét.
A jelenet hatására az elsős lány rögvest becsapta ajtaját.
- Ne már – nézett rám csalódottan Dodi.
- Blitz! Fél órája várunk rátok lent –
vonszolta oda GD-t Naugh, aki kábé csak megfogta szegény gyereket és elrángatta
a lánytól, akit éppen fűzött.
- Tudod, Dodi! A legtöbbször te kéred,
hogy rázzam le a barátnőid,
néha
nekem is jár a szórakozás
– vigyorogtam a mellettem szenvedő srácra és összepacsiztam Naughval.
- Lépjünk – mondta aztán, majd mikor
leékeztünk a többieket is indulásra szólította. – Mehetünk, srácok!
Nagyon furcsa volt figyelni, hogyan
szakadt szét a csapat, teljesen más volt, mint azelőtt. Legelöl Eni és Maci haladtak,
mögöttük valamivel lemaradva Ol és Evi mendegéltek kézen fogva. Utánuk
sétáltunk mi, Naugh, GD, Dodi és én. Persze Dodi minden szembejövő lánnyal leállt csevegni, GD pedig fel
sem nézett a telefonjából, ezért állandóan megállt.
Naughval egy ideig hajkurásztuk őket, de aztán elegünk lett, feladtuk,
és otthagytuk mindkettejüket. Valahogy nem éreztem annyira jól magam.
Elsétáltunk a kedvenc fagylaltozónkhoz,
a Széchenyi tér mellé, és miután mindenki megvette, amit akart, kiültünk a kis
asztalkákhoz.
Miközben az imádott narancsos fagyimat
ettem, letornáztam a kezemről a kék gumikarkötőmet és unottan játszottam
vele az asztalon.
- Hoppá! – nyomta rá hirtelen a kezét
Naugh az enyémre. Teljesen kiütött az érzés, melyet ujjai melegsége és
csiklandozása váltott ki a csuklómon. Azonban pár pillanat múlva arra kellett
feleszmélnem, hogy a karkötő már az ő kezén van. Ellopta a galád!
- Hmm – vágott elgondolkodó arcot. – Ha
esetleg lenne nálad valami, ami az enyém, akkor elcserélhetnénk – pislantott
sunyin a fejemen pihenő
szemüvegére.
- Nem rémlik, hogy van nálam bármi,
amire te vágysz – adtam az ártatlant, mert az a karkötő semmi, a szemüveghez
képest.
- Akkor megtartom – vonta meg a vállát
Naugh, majd elröhögte magát.
- Mi van? – értetlenkedtem, mert
lemaradtam valahol, mi is ennyire vicces ebben.
- Oda nézzetek! – mutatott a szökőkút irányába.
Mindannyian odakaptuk a fejünket. Dodit
és GD-t láttuk, amint éppen egy lányon veszekedtek (mellesleg ez is ritka
jelenség), aki megunva a vitát, már réges régen otthagyta őket.
- Taszítják a lányokat nélkülünk is –
röhögött Ol, összeöklözve Naughval. Eközben Dodi meglökte GD-t, aki elveszítve
egyensúlyát a szökőkút
vizébe
zuhant, magával rántva magát
Dodit is. Ez volt az a momentum, amikor már annyira nevettünk,
amennyire csak tellett tőlünk.
Megjegyzem nem mi voltunk az egyetlenek, az arra járó embereket is rendkívül
szórakoztatta a két fiú hadakozása.
Mikor sikeresen kimásztak a kútból – GD
természetesen végig égnek emelt kézzel, nehogy vizes legyen a telefonja -,
mindenki tapsolt nekik. Dodi illedelmesen meghajolt, megköszönve az elismerést
bámulatos alakításáért.
Ekkor már tényleg iszonyatosan jól
szórakoztam rajtuk, amit persze Dodi menten kiszúrt és felém vette az irányt.
- Vicces, mi?
- Nagyon! – nevettem továbbra is, mit
sem sejtve.
- Na, gyere ide, te lány! – lépett
elém, és úgy, ahogy volt, csurom vizesen magához ölelt, felkapva a földről. Egy pillanatra meghökkentem, de
aztán nevetve kalimpáltam, próbálva szabadulni a szorításból. A szemem sarkából
láttam, ahogyan GD Eni felé indul, nyilván hasonló szándékkal, mint Dodi, de a
lány gyorsan kapcsolt és menekülőre fogta a dolgot. Mikor Dodi
elengedett, kábé olyan vizes voltam, mint ő maga. Sunyin Naugh mögé
lopóztam,
akit éppen
lefoglalt, hogy GD-n röhögjön, ahogyan kergette Enit. Mögé álltam, majd
hirtelen felugrottam a hátára, nehogy kimaradjon a vizes buliból. Bár sikerült
meglepnem, azért elkapta a lábaimat, nehogy leessek, vagy legalábbis ne tudjak
szabadulni és vészjóslóan a szökőkút felé vette az
irányt.
- Ne már! – kiabáltam, hátát és vállát
ütögetve.
- Nyugi van – mondta, hangján hallatszott,
hogy mosolyog.
- Hogy tudnék megnyugodni? – hökkentem meg,
először fel sem fogva könyörületét.
- Leszállsz vagy ledobjalak? –
kérdezte, mire gondolkodás nélkül lemásztam róla. Pólóján egy sötét folt
jelezte eddigi tartózkodásom helyét. Elmosolyodtam.
- Miért nem dobtál bele? - kérdeztem vadul kalapáló szívvel, mire Naugh
csak elmosolyodott és vállat vont.
- Nem akartam – felelte, mire felé
léptem és…Majd ravaszul jól a nyakába ugrottam, hogy még véletlenül se maradjon
elöl száraz. Jó, bevallom más szándékaim is voltak, de ha bárki megkérdezte
volna, legalább volt valami érvem. Persze, senkit nem érdekelt, mit miért
tettem. Karjaimat Naugh nyaka köré fontam, míg ő az övéit a derekamra szorította.
Ez volt az a pillanat, amikor megállt a szívem. Ő csak röhögött.
Jó neki, hogy ilyen jól bírta.
- Azért csinálod ezt, mert bírsz, vagy
csak arra hajtasz, hogy csupa víz legyek? – kérdezte nevetve.
- Az utóbbi – vágtam rá, de aztán
elpirultam, amit szerencsére nem láthatott.
Mikor kibontakoztunk az ölelésből, konstatáltam, hogy GD-nek sikerült
elkapnia Enit és mindenki csurom víz, így hát a társaság úgy határozott, ideje
visszamenni a kollégiumba. Szerencsére nem fáztunk, mert sütött a Nap, és
elkezdtük lesétálni a távot, hogy addig is száradjunk. Meg kell, hogy mondjam,
ez egy rossz döntés volt.
Következő rész: http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/03/szegedolle6.html
nagyon jóóó!!!imádom :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen!!:)
Törlés<3
VálaszTörlésNagyon Jó! Folytasd minél hamarabb! :) <3 <3 :3
Köszi, ma jön az új rész!:) <3
Törlés😍😍😍😍
VálaszTörlés:*
TörlésImàdooooom ����❤️����❤️����❤️��
VálaszTörlésMost azzonnal követelem a következő részt!!! 😉😂😍😍
VálaszTörlésakkor nincs mese, rakom is!:)
Törlés