- Azt mondtad, nem lesz több zárt ajtó!
- nevetek, miközben a leendő rajz padtársam halálosan
nyugodtan próbálja meg kinyitni az újabb
akadályunkat.
- Nincs is. A főkapun kívül
bármelyiket
feltöröm
- bizonygatja elszántan.
- Gyakran késel el? - érdeklődöm továbbra is
nevetve.
- Tény, hogy nem ez az első eset - vigyorodik el. - Nincs nálad
véletlen
egy hullámcsat?
- Ej, micsoda szakszavak ismeretében
állsz!
- Ugye, hogy ugye? És ez még nem
minden!
- Komolyan? Alig várom, mit mutatsz
még!
- Csat?
- Parancsolj - halászok elő a táskám mélyéről egy ős régi hullámcsatot.
- Köszönöm! - bólint elvéve az eszközt,
és egy pillanattal később
az ajtó
már
nyitva áll.
- Ügyes - biccentek elismerően, ő pedig maga elé
enged, majd belép utánam az épületbe.
- Egyet jobbra, aztán balra és ki az
ajtón.
- Miért megyünk megint ki? - érdeklődöm, mert nem igazán
értem,
hogy mi okból hagyjuk el a helyet, ahova eddig próbáltunk
bejutni.
- A rajterem eléggé hátul van. Ez a
legbiztosabb megoldás, hogy ne kapjanak el - magyarázza bölcsen.
- Már most érzem, milyen jó hatással
lesz ez az első
napom az év hátralévő részére.
- Ugyan, Brook! Tudom, hogy élvezed.
- Ezzel nem vitatkozom - vigyorodom el.
- Gyere, meg kell másznunk egy falat.
- Falat? - nevetek, mert oké,
csináljuk, de ezt azért mégsem tudom hová tenni.
- Aha, de figyelj! Ha azon átjutunk,
már gyakorlatilag ott leszünk.
- Rendben. Valami biztonsági kamerát
nem kellene kilőnünk
előtte? - kérdezem
komoly fejjel, mire csíntalanul elvigyorodik.
- Segítsek? - nyújtja a kezét már a fal
mellett állva.
- Kösz - rugaszkodok el, és máris fent
találom magam. - Innen már menni fog.
Ő is feltornázza
magát
mellém,
majd egyszerre leugrunk, guggolásba landolva a földön.
- Látod ott az a szürke épületet? -
mutat a távolba. Figyelmesen körbe nézek, majd megpillantok a leírásnak
megfelelő házat. Sőt, egyből kettőt látok.
- Arra gondolsz, ami kb. egy
kilométerre van? - bökök az említett lehetséges alternatíva irányába.
- Nyilván nem - nevet fel. - Pontosan
itt áll előttünk.
- Akkor mire várunk még?
- Jó kérdés - mereng, miközben
elindulunk.
Közvetlen az épület előtt megtorpan, és
felém
fordul.
- Mellesleg Adam Grayson vagyok -
fogunk kezet, és Adam magabiztosan elvigyorodik. - Én vagyok a végzeted - jelenti ki, majd lenyomja a kilincset.
Előző rész:
Luv <333
VálaszTörlés<3 !
TörlésUuuuhhhhh de imádom!!!!<33 Nagyon jó lett!!:**
VálaszTörlésKöszönöm szépen!! :) <3
TörlésLehet hogy uj taggal bovul a haremem:3333
VálaszTörlésA te háremed mindig csak bővül és bővül :D
TörlésKiváncsian várom a folytit, lehet nekem is új kedvencem lesz! Éjfél már nem is lesz?
VálaszTörlésDehogynem lesz. Minden lesz!! :D
TörlésUristeeen! De vártam már:) Plussz csillag☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆
VálaszTörlésJó sok plusz csillag, köszönöm!! :))
TörlésLegyen folytatas... nagyon jo ...es olyan izgatott vagyok hogy mi lessz ebbol..kerlek irj folytatas
VálaszTörlésÖrülök neki, hogy így vagy vele, rendben van, igyekszem vele!! :)
TörlésImádom!!!
VálaszTörlésDe örülök!!! :)
TörlésFolytatast please<3
VálaszTörlésIgenis! ;)
TörlésFolytiii *.*
VálaszTörlésHamarosan ;)
TörlésAkk lesz folytatas ??
VálaszTörlésRemèlem ������
Sziaaa. Ugye lesz folytatás? Mert nagyon joo :)
VálaszTörlés