Csillaghullás - Kollár Betti történetek: Felejthetetlen nyár, 6.rész

2015. november 20., péntek

Felejthetetlen nyár, 6.rész

- Kimerültem.
Talia törökülésben ült az ágyán, feje időnként koppant a mögötte lévő falon. Időeltolódás. A válasz ilyen egyszerű.
- Aludj hát – mondtam, miközben a telefonomat nyomkodtam.
Cooper üzenete: Hé, Mary-Kate! Alszotok már?
Lia üzenete: Talia mindjárt.
Cooper üzenete: Puhány.
Lia üzenete: Te vagy a puhány.
Micsoda frappáns, körmönfont visszavágás volt ez tőlem, nem?
Cooper üzenete: Ha én lennék az, miért vagyok még ébren?
Van benne valami.
Lia üzenete: Jól van, na. Mégiscsak áthúztatok hat órát.
Cooper üzenete: Óóó, és én még tovább is bírnám.
Lia üzenete: Efelől egy pillanatig sem volt kétségem.
Cooper üzenete: Jaj, Leah, drágám, ismered a mondást.
Lia üzenete: Az attól függ, melyiket.
Kicsi rá az esély, hogy helyesen mondja, illetve írja majd.
Cooper üzenete: A megfelelő társaságon áll…
Láttam, hogy még írt, de már most közbevágtam.
Lia üzenete: Én igazán nem akarok okoskodni, de…
Cooper üzenete: Akkor ne tedd.
Lia üzenete: Nincs semmilyen közmondás, ami így kezdődne. Vagyis, hát ha lenne is, biztosan nem passzolna ide.
Cooper üzenete: Nem tudhatod!
Éppen valami jó kis válaszon gondolkodtam, mikor felugrott egy másik ablak.
Dexter üzenete: Átmegyünk.
Vajon, ha a szomszéd szobában laknak, miért facebookon üzengetnek?
- Átjönnek – informáltam Taliát, aki csak csukott szemmel bólintott.
Igen, nincs ebben semmi új, ez már amolyan hagyomány, hogy az első és az utolsó éjszakát kötelezően együtt töltjük.
Egyszercsak Coop feje jelent meg az ajtóban, a következő pillanatban pedig már az ágyamban terpeszkedett.
- Mit csinálsz? – érdeklődtem, de minden igyekeztem ellenére még megmozdítani sem tudom kisportolt testét.
- Hallom, Tal, már kis dőltél – pattant a legkisebb Button mellé a bátyám, mire Talia csak hadonászni kezdett, gondolom, az lehet a célja, hogy lecsapja Norbit.
- Ez nem igazság – duzzogott Dexter a szoba közepén karba font kézzel trónolva, tekintete ide-oda cikázott a két ágy között.
- Ne aggódj! Cooper sem itt alszik – lökdöstem tovább az említettet, míg végül hangos puffanással a földön landolt.
- Nahuel sem – csatlakozott Talia, szintén megszabadulva hálótársától.
Norbi bánatosan elvonult a szobája felé, majd három matraccal tért vissza, melyeket ledobta a szoba közepére, és a három fiú elterült rajtuk.
- Emlékeztek az első nyarunkra? – nosztalgiázott Talia sóhajtozva.
- Nem – röhögött fel Norbi, az illúzióromboló, mire Talia nemes egyszerűséggel hozzávágott egy párnát.
Taliára pillantok. A hasán feküdt, valami lehetetlen pózban, takarója a földön hevert, Dexter lábai közé csavarodva.
Coop a kezeit tarkója alatt összefonva, egyik térdét felhúzva fetrengett, míg a bátyám a kanapénak támaszkodva üldögélt.
Lekapcsoltam az egyik lámpát, de a szoba még így is világos maradt.
- Én emlékszem – szólalt meg Dex, de Coop azonnal leintette.
- Persze, mert langyi vagy.
- Ja, totál nem férfias az emlékezés – szájaltam vissza neki, mire Dexter elvigyorodott.
- És amúgyis, tesó! Az a bizonyos randid pont arról árulkodik, hogy… - vágott vissza ő is, de Coop hangosan salala-ázni és kántálni kezdett.
- Ha nem hallom nem igaz! Ha nem hallom nem igaz! Ha nem hallom nem igaz! – tapasztotta kezeit a füleire.
Ez valami aduász sztori lehet. Coopert egyszerűen nem lehet zavarba hozni, eddig nem létezett történet vagy történés a világon, mely képes lett volna rá.
- Meséljétek már el! – nyöszörgtem, mert ez kábé olyan, mintha a világ hét csodájából nem ismernék egyet. Sőt, rosszabb.
- Majd – felelte szórakozottan Dexter, maximálisan kiélvezve testvére szerencsétlenségét.
- Norbi, te tudod? – vártam a megváltást a bátyámtól, mivel mégiscsak ő Coop legjobb barátja.
- Előttem is titkolóznak – csóválta a fejét panaszosan Norbi, ami azért némileg megnyugtatott.
- Hé, mit kerestek itt? – érdeklődött Cooper, mikor megjelentük Taliával a szobájukba.
- Félünk – magyarázta Talia panaszosan, én pedig egyetértően bólogattam.
- Lehet, hogy nem volt okos dolog ez az esti horrorfilm – merengett Coop magában, majd átszaladt a szomszéd helyiségbe Sethékhez.
- Én mondtam, hogy ne csináljuk – okoskodott a legidősebb báty, és így utólag már Norbiék is elismerték igazát.
- Mindegy. Gyertek – invitált minket Coop, így én az ő ágyába feküdtem, Taliával, Dex a másik ágyon terült el, a fiúk pedig matracokat terítettek le a földre.
- Majd mi megvédünk titeket – ígérte Norbi, így nyugodtan aludtunk el.