2015. november 15., vasárnap

Éjfél, 4.rész

Wave – Szükség
Nem is értem, miért kellett nekem letapizni az arcát. Jó, persze, igazából tudom jól, de akkor is őrültség volt a részemről. Szükségem volt rá.

 Wave – Emlék

- Jó reggelt, Rose! – szökdécseltem le a lépcsőn a konyhába, beleszippantva a levegőbe. Isteni melegszendvics illat terjengett az egész házban.
- Jó reggelt, Waverly! Jól aludtál? – kérdezte Rose, mire azonnal elpirultam. Ren tizenegy körül mászott be az ablakomon, és bújt be mellém az ágyba. Átölelte a derekamat, és szorosan magához húzott. Imádtam vele aludni.
- Igen – vigyorogtam, majd nekiláttam a reggelinek.
- Wave! – rohant be a konyhába az ikertesóm, arca kipirult, haja izzadt, hangja kétségbeesett volt.
- Szia, Elyas! – csicseregtem. – Mi az?
- Ren eltűnt.
Gyűlölöm ezt az emléket. Aznap reggel annyira boldognak éreztem magam, és fél óra múlva konkrétan elcsesződött az egész életem.
Azóta nem láttam Rent, mióta Elyas azon kínos pillanatunkban ránk tört. Rose mondta, hogy elmentek valahova, mikor felhozta a vacsorát, de nem voltam éhes. Csak feküdtem az ágyamban, a múlton merengve.
Hirtelen egy hangot hallok, kinyílik az ablakom és valaki besurran rajta. Egyszercsak egy forró mellkas tapad a hátamnak és erős karok ölelik át a derekam. Ren. Szorosan hozzám simul, arcát a hajamba fúrva.
- Ren! Mit csinálsz? – suttogom, és minden igyekezetemmel próbálok kiszabadulni szorításából.
- Kérlek, Wave! Hét éve nem aludtam jól – motyogja a nyakamba, és bár csaknem könyörög, mégsem vagyok képes erre.
- Viszont én igen! Menj el! – szólok és végre sikerül elhúzódnom. Újabb hazugság.
- Wave… - kezdené, de közbevágok.
- Menj már! – tágra nyílt szemekkel bámul rám, majd szó nélkül távozik.
Mióta elment, minden éjszaka rémálmok gyötörnek, egyszerűen képtelen vagyok nélküle aludni, most, hogy itt van, mégsem ment. Behunytam a szemem, majd mélyeket lélegezve álomba merültem.

-Jó reggelt – ülök le Elyas és Ren mellé a bárpulthoz, majd Ethelre és Rosera nézek. Annyira új nekem ez az egész. Együtt reggelizni Rennel. Fekete Melegítőnadrágot visel, sötétkék pólóval, mely kiemeli szemének színét. Mikor észreveszi, hogy figyelem, felém fordítja kócos fejét, és tetőtől talpig végigmér.
- Csinos vagy – mondja, majd visszatér a szendvicséhez.
- Kösz – felelem értetlenül.
- Tessék, kincsem – tesz elém egy adag rántottát Rose, mire hálásan rámosolygok.
- Van már melód, Wave? – érdeklődik Elyas, mire megrázom a fejem.
- Azt hiszem, ma ők látogatnak meg engem – vigyorgok rá, ő pedig veszi a célzást, és visszavigyorog.
- És már itt is vannak – jelenti be Ren, aki bizonyára már rég megérezte a jelenlétüket.
- Elintézem én, Elyas. És Ren. Te meg pláne ne segíts! – szólok még vissza az ajtóból, majd kilépek az utcára.
- Hello, Ric! Rég találkoztunk – kiáltok gúnyosan, és bár nem látom, érzem a szívének dobbanásait. Tudom, honnan fog támadni és miképp, hogy nem egyedül jött. És egyetlen célja van. Meg akar ölni.

Következő rész:
Előző rész:
Bejegyezte: dátum:

6 megjegyzés :

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )