Leültem az egyik padra és körbekémlelek a
megfelelő alany után kutatva. Tekintetem végül
két fiún
akadt meg, akik a közeli kosárpályán játszottak. Zene mentesítettem a fél
fülemet és belehallgattam a beszélgetésükbe.
- Enoch, gyerünk már! Mi ez a langyiság?
– pattogott a szőke srác. Tipikus szépfiú,
a lányok álma, szőke
haj, kék
szemek, az egész kiállása
magabiztosságot sugároz. Mintha azt üzenné: Jól nézek ki és ezzel teljesen
tisztában is vagyok!
- Fogd be, Rowen! – szólt vissza neki
mogorván a másik fiú. Egész más mentalitású, mint a barátja. Fekete haja
vizesen tapadt a homlokára, sötét szemei a labdára fókuszáltak. Csajok kedvence
kettő, csak kevésbé beképzelt csomagolásban. Vagy legalábbis a nem törődöm csomagolásban.
Ketteske hirtelen lecselezte egyest,
akinek végre beállt a szája és egy őrületes
hárompontost dobott. Szép. Magas a súlypont emelkedése, a levegőben
a legmagasabb ponton engedte el a labdát.
Egyes vigyorogva csóválja a fejét, hiszen nyilván ennyitől az egója
egy százalékát
sem vesztette el, csak még
inkább feltüzelte magát. Pólójának
aljába törölte meg izzadt arcát, ezzel
természetesen
megmutatva a világnak
kidolgozott izmos hasát.
Szerencsére
ketteske megkímélt a női
nem ájuldozására okot adó villantástól, Csupán a
pálya szélére sétált, és nyaka köré tekerte a törülközőjét.
A kezem gyorsan járt, még az előző pillanatot örökítette meg, a dobásét,
mivel az alapvonalak már
megvoltak, nem volt probléma,
hogy időközben
helyzetet váltottak.
Közben visszakerült a fülhallgató a fülembe, így a November Rain töltötte be
minden érzékemet.
Aztán valaki megkocogtatta a vállam, én
pedig kérdőn pillantottam fel.
„Hahó!” – tátogott a szőke, majd értetlen
tekintetemet látván a fülére
mutogatott, üzenve
ezzel, hogy ha esetleg nem hallgatnék zenét, hallanám, amit mondott.
- Hm? – kapcsoltam ki a dallamot és
ránézek.
- Ez én lennék – bökött a rajzomra, melyen
éppen védekező állásban próbálta megakadályozni a
támadást.
- Túlontúl jó a megfigyelő képességed –
bólogattam ironizálva és hallottam kettes
nevetését a pálya másik oldaláról.
- Kösz, ez sokat hallom – biccentett egyes,
elpoénkodva az oltásomat.
- Egyébként nem is értem, hogy jöhettél
rá. Az, amit itt látsz egész más, mint amit te próbáltál megvalósítani a pályán
– fokoztam tovább, mert képtelen voltam időben elhallgatni. Egyes szemöldöke
felszaladt, kettes pedig érdeklődve foglalt helyet velem szemben a földön.
Kezeit felhúzott térdei köré
kulcsolta és engem
nézett. Mindkettő
engem bámult.
Következő rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése