Csillaghullás - Kollár Betti történetek: Felejthetetlen nyár#23

A háború egyre inkább vadabbá és vadabbá változott. Már nemcsak a matracért vívtunk csatát, hanem mindenben versenyezni kezdtünk, amiben csak lehetséges. Akkor értük el a csúcsot, mikor a srácok kitalálták, hogy Tal meg én ütközzünk meg cigánykerék versenyben. Ez azért tényleg mindennek a teteje volt.
- Vicceltek velem? - meredtem rájuk megrökönyödve.
- Ugyan miért viccelnénk? - vonta fel a szemöldökét Dexter értetlenül.
- Ez a legújabb harcforma - tette hozzá Coop hevesen bólogatva.
- Igen, igen, most a ti számotok következik - helyeselt Norbi is, aki mellesleg eddig semmit nem csinált.
- Ha ennyire cigánykerekezni akartok, csak tessék! - nyújtottam ki a kezem, felkínálva nekik a terepet.
- Szó sem lehet róla! - ellenkezett hevesen a bátyám, legalább olyan hangsúllyal, mintha eddig mindent ő csinált volna.
- Felejtsd el! – kontrázott Cooper, némileg lesápadt arccal.
- Férfiak vagyunk - jelentette be Dexter, tekintve, hogy ez amúgy nem volt egyértelmű.
- Akkor meg minek parancsolgattok? - tette csípőre a kezét Talia, tekintete és testtartása tele volt kérdőre vonással.
- Mert ez jó buli - tartotta fel hüvelykujjait Norbi, arcán angyali mosollyal.
- Igen? Akkor meg mi tart vissza, hogy csatlakozz? - érdeklődött Talia fülön csípve a bátyámat.
- A büszkeségem - érkezett a lehető legrosszabb válasz, ami elhangozhat egy ilyen helyzetben.
- Leah! Ugyan kérlek! Tudod, hogy valójában nincs választásod - legyintett Coop magabiztosan. Kissé túlságosan is élvezte ezt a "szolgámmá tettelek, engedelmeskedj" dolgot.
- Legyen - sóhajtottam lemondóan, mert tényleg nem tudtam mit tenni ellene.
- Játszunk - bólintott Talia, majd sokatmondóan összenéztünk, mindenféle titkos és kódolt üzenetet küldve egymásnak a pillantásunkkal.
A következő percben egy páratlan cigánykereket vetettünk, tökéletes összhangban, ahogy kislány korunk óta gyakoroltuk.
- Leah sokkal jobb volt - jelentette ki azonnal Cooper.
Úgy tűnik, a terv nem jött be.
- Jobb? Milyen jobb? Olyan a mozgása, mint egy öregasszonyé! - ellenkezett azonnali hatállyal Norbi.
- Köszi - dünnyögtem halkan, csaknem magamban.
- Szerintem ezzel megbántjuk az idős hölgyeket - szúrta közbe Dex, mire egy amolyan "ez most komoly?" pillantással díjaztam a beszólását.
- Tudod, hogy csak viccelek - mosolygott rám kedvesen, mire felvontam az egyik szemöldököm.
- Azért jó voltál - veregette meg a vállamat Cooper, mozdulata ugyanakkor mélységes lemondást érzékeltetett. Kedves.
- Mi bajotok van velem? - fakadtam ki, persze csöppet sem komolyan.
- Veled? Semmi - rázta a fejét hevesen Coop.
- Csupán a cigánykereked nem csipázzuk – értett egyet Norbi haverjával.

- Én meg titeket nem csipázlak – vágott vissza reflexből.

- Ez jelen pillanatban lényegtelen – legyintett Dexter, amit követően már jobbnak láttam meg sem szólalni.

- Egyébként én sem csíplek – szólt be a pont arra sétáló fagyi árus lány, majd rákacsintott Cooperre, aztán tovább állt.

- A te véleményed meg valóban nem számít – kiáltottam még utána, de csak intett egyet a kezével, mint akit nem érdekelt, amit mondtam, meg az sem, hogy egyáltalán ki vagyok.

- Mi lenne, ha most a fiúk versenyeznének? – vetette fel a csodálatosnál is csodálatosabb ötletét Talia.

- Már nagyon vártam, hogy valakitől elhangozzon ez a kérdés! – kapta le a pólóját Coop és elkezdte látványosan feszíteni az izmait.

- Kihívás elfogadva! – csatlakozott hozzá Norbi hasonló dolgokat művelve.

- Ez már férfias – bólogatott egyetértően Dex is.

- Kezdjük azzal, hogy ki bír a legtovább húzockodni azokon a korlátokon! – mutatott a játszótér irányába Coop, és a fiúk már száguldottak is.

Norbi esik le először.

- Jó ég, de puhány bátyám van – forgattam a szememet túljátszva a szerepemet, majd oldalba böktem Taliát. - Hé, Tal! Cserélünk testvért?

- Az attól függ. Kit ajánlasz?

- Sajnos, csak Norbit tudom – húztam el a számat.

- Nem áll az alku! – közölte Talia nevetve, míg Norbi mellettünk puffogott.

Coop nagyon komolyan teljesített, azonban ebben a kategóriában kikapott öccsétől, aki a csöndes sportok híve, valahonnan valahogyan mégis erősnek bizonyult.

- Nem igazság – durcázott magában Cooper.

Szerencsére Coop sikeresen felzárkózott, mikor futásra került a sor, így ő is gazdagodott egy ponttal.

Következő feladatnak az úszást választották, mivel, hogy ahhoz adva volt minden, ami jelen szituációban kellhetett. Ez volt az a lehetőség, ahol viszont Norbi nyert, hiszen hármuk közül ebben köztudottan ő a legjobb.

Miután kimásztak a vízből, már egészen abszurd ötletekkel álltak elő.

- Lássuk, ki szárad meg a leggyorsabban!

- Jó, de törülközőt nem ér használni, csak a Nap segíthet! – vázolta fel a szabályokat a bátyám.

- Vajon, egész pontosan mit is művelnek ezek? – figyeltem az idióták gyülekezetét, ahogyan mindenféle őrült módszerrel próbálták befolyásolni a természet erejét.

A száradást Dex nyerte, mert ő a legkisebb.

Ezek után a „ki eszik meg leghamarabb egy lángost” kihívást Norbi nyerte, a „ki szed fel legszaporábban egy csajt” célt természetesen Coop teljesítette a legkorábban.

- Srácok! – hívta vissza a fiúkat Talia, arcán ravasz mosolyt véltem felfedezni.

- Tessék?

- Mi az?

- Mondjad.

- Vajon, melyikőtök csomagol össze a legsebesebben?

- Nyilvánvalóan ebben nem veszünk részt – fonta karba kezeit mellkasa előtt Dex, Coop pedig egyetértően helyeselt, azonban Norbi még jó, hogy bedőlt ennek a marhaságnak. Végezetül elégedetten vizslatta művét.

- Én győztem – vigyorgott boldogan, hiszen szüksége volt erre a pontra.

- Jól van, ügyes vagy – paskolta meg a vállát Talia, majd a kijárat felé kezdte tolni a bátyám.

- Majd a kocsiban folytatjátok a harcot – nyugtattam meg őket.

A nagy csata közepette észre sem vettük, hogy elkezdetett lemenni a nap, így hát muszáj volt elindulnunk hazafelé, hogy még időben megérkezzünk.

- Már van is egy ötletem! – jelezte Coop, arca félelmetesen magabiztosnak tűnt.