2016. február 7., vasárnap

Sky Wondervood, 7.rész


- Sky! Bemutatom neked Marcot, Simont és Arnoldot - vezet az asztalhoz Heat, ismertetve velem a barátait.
- Ebben a sorrendben? Balról jobbra? - vigyorgok, mire a fiúk hangosan felnevetnek.
- Igen, pontosan ebben a sorrendben. Balról jobbra - helyesel Heath, Zach pedig mögém állva feszít.
- Ebben! - ismétli mély, dörmögős hangon.
- Ezzel meg mi van? - vonogatja értetlenül a szemöldökét Marc.
- Most épp bodyguardot játszik - legyint Heath, amolyan "nem fontos, nincs ebben semmi fura" stílusban.
Köszönésképpen minden fiúval váltok egyenként két-két puszit. Első ránézésre jó fejnek tűnnek, Heathhez hasonló mentalitással, és Zach féle gyermeki humorral megáldva.
Marc, Simon és Arnold a hosszúkás asztal egyik oldalán foglalnak helyet, természetesen ebben a sorrendben. Balról jobbra.
Velük szemben Zach, Heath és én ülünk, én közepén, a fiúk által közrefogva.
Pontosabban Heath még nem trónol a jobbomon, mert elment ebédet szerezni magának. És nekem.
- Sky! Látom, nem eszel. Kéred az ebédemet? – nyújtja felém szerény, bedobozolt, feltehetőleg otthonról hozott ételét egy félénknek tűnő lány.
Sosem értettem igazán, mit is szeretnének elérni ezekkel a – drasztikusnak ugyan nem mondható, de normálisnak sem – módszerekkel.
Persze nem nagyképűségből mondom, erről itt szó sincs! Csupán merő értetlenségből.
- Nagyon aranyos vagy, de edd csak meg, köszönöm! – utasítom vissza kedvesen, majd rámosolygok. Megkönnyebbülni látszik.
Na, tessék! Bizonyára farkas éhes, pusztán a lelkesedése gyanánt ajánlotta fel nekem az ebédjét.
- Már csak hamburger volt. Jó lesz az is? – tesz le elém egy jól megpakolt tálcát Heath.
- Tökéletes, köszönöm! – húztam magam elé a tányért, és a fiúk (vagy az egész menza, nem tudom) láttára betömtem vagy három burgert. Felettébb nőies látvány lehetett, ezt mondanom sem kell.
- Hűha! Ezek szerint jól választottam – vigyorgott büszkén Heath, Zach pedig elismerően hátba veregette.
- És mondd csak, Sky! – mocorgott izgatottan ültében Simon. – Hogy-hogy itt vagy?
- Heath meghívott ebédre – válaszoltam kissé zavartan.
- Úgy érti, az iskolánkban – segítette ki Albert, megigazítva orrán némileg lecsúszott, vastag, fekete keretes szemüvegét.
- Ja, értem. Hát, tudjátok, meg szerettem volna ismerni, milyen is ez – feleltem tömören.
- Ez? – kérdezett vissza értetlenkedve Simon.
- Az iskolába járás – magyarázom, mire a fiúk összenézek, majd hangosan felnevetnek.
- Nagyon király – szólal meg végül Marc, szavai csöpögnek az iróniától. Szerencsére nem faggatnak tovább.
Reiddel ellentétben, úgy tűnik, a srácoknak nem esett le, hogy ez mindössze egy jól megtervezett hazugság.
Na, jó, valamilyen szinten végülis igazat mondtam, de mivel kellemetlenül éreztem magam a szavaim után, rá kellett döbbenem, mégiscsak nem a teljes igazmondás szaga kering a levegőben.
- Mi azért örülünk, hogy itt vagy közöttünk – mosolyog rám Marc, Simon pedig hevesen bólogat. 
- Úgy ám! – bólint Heath, tekintetét mélyen az enyémbe fúrva.

Következő rész:
Előző rész:

4 megjegyzés :