- Sky! Bemutatom neked Marcot, Simont
és Arnoldot - vezet az asztalhoz Heat, ismertetve velem a barátait.
- Ebben a sorrendben? Balról jobbra? -
vigyorgok, mire a fiúk hangosan felnevetnek.
- Igen, pontosan ebben a sorrendben.
Balról jobbra - helyesel Heath, Zach pedig mögém állva feszít.
- Ebben! - ismétli mély, dörmögős hangon.
- Ezzel meg mi van? - vonogatja
értetlenül a szemöldökét Marc.
- Most épp bodyguardot játszik -
legyint Heath, amolyan "nem fontos, nincs ebben semmi fura"
stílusban.
Köszönésképpen minden fiúval váltok
egyenként két-két puszit. Első ránézésre jó fejnek tűnnek, Heathhez hasonló mentalitással,
és Zach féle gyermeki humorral megáldva.
Marc, Simon és Arnold a hosszúkás
asztal egyik oldalán foglalnak helyet, természetesen ebben a sorrendben. Balról
jobbra.
Velük szemben Zach, Heath és én ülünk,
én közepén, a fiúk által közrefogva.
Pontosabban Heath még nem trónol a
jobbomon, mert elment ebédet szerezni magának. És nekem.
- Sky! Látom, nem eszel. Kéred az
ebédemet? – nyújtja felém szerény, bedobozolt, feltehetőleg otthonról hozott ételét egy
félénknek tűnő lány.
Sosem értettem igazán, mit is
szeretnének elérni ezekkel a – drasztikusnak ugyan nem mondható, de normálisnak
sem – módszerekkel.
Persze nem nagyképűségből mondom, erről itt szó sincs!
Csupán
merő értetlenségből.
- Nagyon aranyos vagy, de edd csak meg,
köszönöm! – utasítom vissza kedvesen, majd rámosolygok. Megkönnyebbülni
látszik.
Na, tessék! Bizonyára farkas éhes,
pusztán a lelkesedése gyanánt ajánlotta fel nekem az ebédjét.
- Már csak hamburger volt. Jó lesz az
is? – tesz le elém egy jól megpakolt tálcát Heath.
- Tökéletes, köszönöm! – húztam magam
elé a tányért, és a fiúk (vagy az egész menza, nem tudom) láttára betömtem vagy
három burgert. Felettébb nőies látvány lehetett, ezt mondanom sem kell.
- Hűha! Ezek szerint jól
választottam
– vigyorgott büszkén Heath, Zach pedig elismerően hátba veregette.
- És mondd csak, Sky! – mocorgott
izgatottan ültében Simon. – Hogy-hogy itt vagy?
- Heath meghívott ebédre – válaszoltam
kissé zavartan.
- Úgy érti, az iskolánkban – segítette
ki Albert, megigazítva orrán némileg lecsúszott, vastag, fekete keretes
szemüvegét.
- Ja, értem. Hát, tudjátok, meg
szerettem volna ismerni, milyen is ez – feleltem tömören.
- Ez? – kérdezett vissza értetlenkedve
Simon.
- Az iskolába járás – magyarázom, mire
a fiúk összenézek, majd hangosan felnevetnek.
- Nagyon király – szólal meg végül
Marc, szavai csöpögnek az iróniától. Szerencsére nem faggatnak tovább.
Reiddel ellentétben, úgy tűnik, a srácoknak
nem esett le, hogy ez mindössze egy jól
megtervezett hazugság.
Na, jó, valamilyen szinten végülis
igazat mondtam, de mivel kellemetlenül éreztem magam a szavaim után, rá kellett
döbbenem, mégiscsak nem a teljes igazmondás szaga kering a levegőben.
- Mi azért örülünk, hogy itt vagy
közöttünk – mosolyog rám Marc, Simon pedig hevesen bólogat.
- Úgy ám! – bólint Heath, tekintetét
mélyen az enyémbe fúrva.
Következő rész:
Előző rész:
Grat ☺☺
VálaszTörlésnagyon király :))
VálaszTörlésMikor lesz folytats?
VálaszTörlésArnold vagy Albert? :D
VálaszTörlés