Újabb napok teltek el, újabb
kommunikáció nélküli, borzalmas napok. Az egyik probléma - a megszámlálhatatlan
közül - az volt, hogy bár mérhetetlenül idegesített ez a kialakult helyzet, még
mindig nem voltam elég ahhoz, hogy tegyek ellene. Hiszen nem mehettem csakúgy
oda, hogy gyakorlatilag nyíltan szerelmet valljak neki. Nem lehetett, mert visszautasított
volna, ez biztos, figyelembe véve a pénteki beszélgetését Meredithtel. És a
visszautasítás az, amit annyi éven át el akartam kerülni. Egyszerűen képtelen lettem volna ott
állni előtte, és hallgatni a listáját arról, miért nem szeret viszont.
Régebben az is egy nyomós ok volt a színt
vallás ellen, hogy nem akartam elveszíteni a barátságunkat, mely oly sokat
jelentett mindkettőnk számára. Most azonban már ez is elveszett, nem
maradt se barátság, se szerelem. Se Louis.
- Szia! - emeltem a fülemhez
nagyot sóhajtva a folyamatosan csengő telefonomat.
- Jesszusom, Jenna! Napok
óta nem tudod felvenni a telefont, halálra aggódtam magam érted, most meg
idenyögsz annyit, hogy szia? - kelt ki magából teljesen Lola, csak nem kiabált,
és még a rendes nevemen is szólított.
- Bocsi - húztam el a
számat, de valójában nem sajnáltam annyira, és ezt ő is jól tudta. Oka volt annak,
hogy nem akartam beszélni
Lolával. Meg senki mással.
Az nagy helyzet, hogy Lol
nemcsak nekem ilyen fontos, tekintve, hogy ő és Louis testvérek, igen
sokat megosztanak egymással. És még ha én kétszer olyan részletesen is
beszélek, akkor is ott van, hogy mit mondhatott Louis.
- Mi történt veled? -
váltott nyugodtabb hangnemre, érezve, hogy természetesen nincsen minden
rendben.
- Louis nem mesélt? -
szorult össze a szívem. Dehogynem, szinte ezer százalék. Csak az a különbség
kettőnk között, hogy egész mást látunk.
- Dehogynem, de nyilvánvaló,
hogy ti ketten egészen másképp élitek meg a dolgokat. - Most biztosan a szemét
forgatta. Nem csoda, Lol pontosan tisztában van mindkettőnk nyomorék tulajdonságaival.
- Attól függ, mit mondott. -
Lola normál esetben nem kezdett volna bele, hogy megossza velem a testvére
szemszögét, most valahogy mégis megtette.
- Louis állítása szerint te
irdatlanul berúgtál, valami hasonlóan részeg fazonnal hetyegtél, ő
megmentett, de beleütköztetek Meredithbe, aki
kifejtette, hogy Louisnak miattad nincsenek rendes kapcsolatai, ő megint
megvédett, majd hazavitt, és ágyba dugott.
- Micsoda lovag - dünnyögtem
szórakozottan, Lola pedig sóhajtott egyet.
- Így volt.
- Ennyi az egész sztori?
- Hát ez az, hogy nem, de
akkor úgy vélem, a történet többi része nem ragadta meg Louis érdeklődését.
- Mint például?
- Mint például, hogy
kijelentettem, hogy a barátnője akaroklenni.
- Ez komoly? Kijelentetted,
hogy a barátnője akarsz lenni? - kérdezett
vissza döbbenten.
- Jól hallottad.
- És erre ő?
- Azt hitte, csak a pia
beszélt belőlem.
- Mármint?
- Azt gondolja, hogy nem
mondtam komolyan, hogy csak vicces kedvemben voltam.
- Ez Louisra vall.
- Engem ez nem igazán
érdekel. Nem tudom, átjött-e neked, hogy ezzel egész egyértelműen
kifejezte, nem akar tőlem semmit sem.
- Nem igazán merném azt
mondani, hogy valóban átjött nekem ez.
- Te jó ég, Lol! Néha olyan
értetlen tudsz lenni! - Fakadtam ki, magam sem értettem teljesen, miért.
- Bocs, ez veled is megesik
néha - vágott vissza azonnal.
- Néha - röhögök fel, saját
magamon mulatva.
- Figyelj, Jenny! El kell
mondanom valamit.
- De jól kezdődik. Mit?
Azt, hogy Louis újra összejött Merryvel?
- Nem. Jenny, nézd…
- Nem kell ám kertelni,
elviselek én mindent. Ne kímélj!
- Azt próbálom…
- Egyáltalán miről van szó? – És miért nem bírom
befogni a szám?
- Jenny! Hazaköltözöm.
- Persze, tudom. Háromnegyed
év és még néhány nap múlva – bólintottam szórakozottan, nem igazán értve, mire
megy ki ez az egész.
- Úgy értem most. A héten.
Következő rész:
Lolaaaaaaaaa
VálaszTörlésNagyon jó! Mikor lesz folytatás? Imádom
VálaszTörlésKöszönöm, örülök!! :)
TörlésImádom az írásod!!:3 Mikor lesz kövi rész? Nagyon várom!:)
VálaszTörlésKöszönöm szépen!! <3
Törlés