- Csók?
- Csók? Hogy lehetett volna már ez egy csók?
- Szerinted mi volt akkor?
- Talán baráti puszi?
- Szájra?
- Mit tudom én. Megtörténhet!
- Most azonnal kérek tőled egy baráti puszit!
- Jó, talán nem baráti volt.
Wyatt és Zay párbeszédét felettébb szórakoztató volt hallgatni.
- Mi van veletek, jártok?
- Vagy csak megint kavartok?
- Mi az, hogy megint?
- Hát, mint a karácsonyi smár-partiuk.
- Ne mondd azt, hogy smár-parti.
- Miért ne?
- Mert olyan közönségesen hangzik.
- Akkor csókcsata. Most jobb?
- Határozottan.
Nem szándákosan titkoltuk a kapcsolatunk vagy ilyesmi, csupán nem
egyikőnk se volt az a típus, aki csak úgy kiáll és közli, hogy amúgy míg távol voltunk, összejöttünk.
- Most, hogy belegondolok, furán viselkedtek a héten.
- Lehet, hogy azóta járnak?
- Bár, ha belegondolok, ők mindig furák.
- Lehet, hogy hónapok óta járnak??
- Azt csak észre vettük volna.
- Ezt se vettük észre.
- Dehogynem. Én sejtettem.
- Hát persze. Én is sejtettem.
- Állj le.
- Te állj le.
Mivel Keat ült én pedig
álltam, bal karomat könnyűszerrel nyaka köré fontam, ő pedig fél kezével átölelte a
derekamat.
- Nézz rájuk! Pont úgy néznek ki, mint akik járnak.
- Ez még nem jelent semmit.
- Hisz ölelkeznek!
- Ha tehetném, én is éjjel-nappal ölelnélek – szorította kezeit a mellkasára
drámaian Wyatt.
- Mert barátok vagyunk?
Wyatt ezen persze elgondolkodott, majd rávágta.
- Talán mégsem baráti ölelés ez! – mutatott ránk.
- Az agyamra mész!
- Azt mondtad barátok vagyunk!
- Mi lenne, ha most nem kettőnkről beszélnénk?
- Van olyan, hogy kettőnk – veszett el Wyatt végleg,
mámor tengerben úszkálva, csillogó szemekkel.
- Na, jó – tette csípőre a kezeit Zay, megelégelve a dolgot. – Royce Princeton és Keaton Enoch. Mióta jártok?
- Miből gondolod, hogy járunk? – kérdezte végül vissza
fapofával.
- A csók. Az ölelés – mutatott hol rám, hol Keatre.
- Ó – tettem úgy, mint akinek most esett le, mire gondolt, majd megvontam
a vállamat. – Ezek csak barátiak.
- Nem megmondtam?! – pattant fel Wyatt.
- Wyatt Rowen, te idióta!
Előző rész:
😂😂ugy imadom oket❤❤gyorsan folytiit!!:))
VálaszTörlésMiért pont most van vége???????? Bár én ugyan ezt mondtam a Kosár sulinál és a Felejthetetlen nyárnál is ...... Bár mindegyiket imádtam ahogy az Egyszer majd talánt is de annak már sajna végleg vége ebbe már beletörődtem...Na mindegy is imádom amit csinálsz soha ne hagy abba. Van egy stílusod amit imádok és minden történeted más hangulatú, és ez a bizonyos stílus mindegyikben bent van csak mindegyikben máshogy hol kitörő nevetést hol könnyeket csal az arcomra . A szerelmi szál szerintem mindenhol érdekes de talán a Felejthetetlen nyárban a legjobban, bár eddig nem tudtam eldönteni hogy a két fiú közül ki van igazán beleesve Liába...Na mindegy majd kiderül ....Mármint nem is beleesve hanem ki szerzi meg hamarabb mert valahogy mindketten furcsa érzéseket táplálnak iránta .... Na de térjünk a lényegre ha lehetne minden nap téged olvasnálak szóval remélem nemsokára megérkeznek az új részek is . Bocs hogy mind azt amit az eddig olvasott történeteid alatt átéltem vagy tapasztaltam egy Váratlan rész alá sűrítettem be ....Soha. Ne . Hagyd. Abba.
VálaszTörlésNagyon, nagyon szépen köszönöm minden egyes szavad, rettentően jól esik és ezek a pillanatok azok, amikor igazán érzem, hogy megérte írnom, hogy sikerült valakinek kitörő nevetést és könnyeket csalnom az arcára. Tényleg nagyon hálás vagyok, amiért leírtad nekem mindezt, szebbé tetted a napomat. Nem tudom, ígérhetek e ilyet, ezért inkább csak annyit mondok, soha nem tervezem abbahagyni! :)
Törlés