- Nem, anyu nem – felelte Wyatt.
- Ő, hogy került a képbe? – érdeklődtem kíváncsian.
- Kate csoporttársa volt az egyetemen, ő mutatta
be apának – magyarázta Wyatt.
- A szüleid gimi óta együtt voltak? – intéztem kérdésemet ezúttal
Keatonnek.
- Igen. Már kilencedikes koruk óta együtt jártak – bólintott
Keaton.
Kezem önkéntelenül is Keaton asztalra fektetett jobbjára
vándorolt. Keat szerencsére nem vette ezt amolyan „rendkívül sajnállak és
szánlak” érintésnek, hanem összekulcsolta ujjainkat és rám mosolygott.
- Nagyon szerethették egymást – jegyeztem meg halkan, arra
gondolva, ilyen lehet az igaz szerelem. Ami egy egész életen át kitart, még ha
rövidebb is az az élet, mint másoké.
- Így volt – mosolygott Wyatt is.
- És mi van a te szüleiddel? Hogy van ez apukáddal? – irányítottam
rá tekintetemet.
Wyatt nagyot sóhajtott, majd egy másodperc erejére Keatonre
pillantott.
- Apu… - kezdte. – Ő… Tudod, nem nagyon sikerült
feldolgoznia a történteket. Hogy elvesztette a legjobb barátját. Kifordult
magából. Ahelyett, hogy megemberelte volna magát és támogatta volna Keatet, a
családját meg persze anyát, teljesen kiborult. Inni kezdett és állandóan eltűnt
otthonról. Az ivást azóta abbahagyta.
Wyatt keze ökölbe szorult, lágy vonásai eltűntek.
Elengedtem Keat kezét és ujjaim ezúttal Wyatt elfehéredett öklére tévedtek.
- Nem érdekel, hogy mit tesz, tudod? De baromira haragszom rá,
amiért képtelen kezelni a mai napig ezt az egészet. Gondoskodnia kéne anyáról
és apja helyett apja lenni Keatonnek meg Kylienak. Ez igy lenne helyén való.
- Mindenki másképp éli meg a dolgokat. Talán nem érzett magában
elég erőt. Talán túl nagy veszteség érte – próbáltam enyhíteni a fájdalmán.
- Nagyobb, mint Keatont? – robbant ki Wyattből mérgesen.
Úgy vettem észre, hogy Wyatt számára ez az egész Keaton körül
forgott, meg persze az anyukája körül. Nem is említette, milyen hatással volt rá a dolog, hisz mégiscsak az ő apjáról volt szó.
- Nem, nyilván nem. Illetve, mit tudom én. Fogalmam sincs,
mennyire volt fontos apukádnak Keat apukája. – Nem tudtam a nevén szólítani őt, hisz
nem is ismertem. Sosem tudhattam meg, hagyná e, hogy
Kevannak szólítsam, ne pedig Mr. Enochnak.
- Úgy beszélsz, mint Keat – fintorodott el Wyatt.
- Talán nem véletlenül – szúrta közbe Keaton, tekintetét barátja
arcára függesztve.
- Ez akkor sem mentség arra, amit anyával tesz. Nem ez a megoldás
– kötötte az ebet a karóhoz Wyatt, persze jogosan.
- Kylie szeretné, ha meglátogatnád – váltott témát Keaton.
- Igazán? – csillant fel Wyatt szeme.
- A hétvégén odautazunk Royce-szal – folytatta Keaton.
- Azt mondod, tartsak veletek? – lelkendezett Wyatt. Hamar
leesett, miért is hozta fel a témát Keaton. Így próbálta visszazökkenteni
Wyattet.
- Az tényleg szuper lenne – csaptam össze a kezemet.
- Kedves, hogy engem is meghívtok, de sajnos nem érek rá – lépett
be a konyhába Zaylee.
- Ne már. Miért? – biggyesztette le a szája sarkát Wyatt.
- A nagymamámhoz utazom – lengette meg a kezében telefonját Zay.
- Coen nagyi? Oda is menni szeretnék – keseredett el Wyatt.
- Coen nagyi most csak rám kíváncsi. Majd legközelebb megyünk,
visszük Royce-t is – nyugtatgatta Wyattet Zay.
- Köszi, hogy meghívsz – utánozta Keaton Zay korábbi beszólását.
- Kölcsön kenyér visszajár – öltötte rá a nyelvét Zay.
- Esélyt sem adtál – ingatta a fejét Keat.
- Ez így van. Meghívtunk volna, amit ideérsz – bólogattam hevesen.
- Látod? Royce szívesen meginvitál az én nagyszüleimhez –
sandított rám Keaton, szemében huncut csillogást véltem felfedezni.
- Én már csak ilyen nagylelkű vagyok – vigyorogtam rá, miközben a háttérben Zay és Wyatt már épp nagyban vitatkozott valami szokás szerint
totál jelentéktelen dolgon.
Keat mosolya megdobogtatta a szívemet. Hirtelen nagyon vágytam rá,
hogy a közelében legyek, sokkal, sokkal közelebb, mint most voltam. Felálltam
és mellé sétáltam, majd mellé guggoltam, karomat a combjára helyezve, szinte az
ölébe fektettem a fejem.
- Örülök, hogy meghívtad Wyattet is – mondtam, felpillantva rá.
Keaton lemosolygott rám, majd egyik kezével gyengéden megsimította a hajamat. A
háttérben Zay meg Wyatt továbbra is el voltak foglalva egymással.
- Kylie nagyon kedveli őt.
- Remélem engem is nagyon kedvelni fog – sóhajtottam elmerengve,
majd felemeltem a fejemet.
- Ebben biztos vagyok – hajolt felém, egy gyors csókot nyomva a
számra.
- MI A FRANC VOLT EZ? – ordított fel egyszerre Zay és Wyatt.
Előző rész:
Jézusom �� ez annyira de annyira jó rész és az egész történetét imádom ���� le a kalappal előtted �� imádlak �� annyira hihetetlenül jól írsz hogy azt szavakba leírni sem tudom �� Nagyon de nagyon várom már a kövi részt �� kíváncsi vagyok Zay és Wyatt reakciójára ���� Addig is további jó hetet! �� Puszi ��
VálaszTörlésCsak ennyi:❤❤❤❤❤❤❤
VálaszTörlésImááádoom! A legjobb történet! Gyorsan folytasd! :) ❤
VálaszTörlés