2018. március 5., hétfő

Váratlan, 92.rész

- Héé, Wy! – csüccsentem le a konyha egyik székére, szembe Wyattel, aki épp kávét főzött.
- Hé, Roycy! – utánozott mosolyogva.
- Mi jót csinálsz? – érdeklődtem kíváncsian.
- Épp kávét készítek – felelte lassan, szemeit összehúzva, hiszen ennek eléggé egyértelműnek kellett volna lenni a számomra. Az is volt. Ez csupán amolyan átkötő kérdésnek szántam.
- Értem – bólogattam hevesen.
- Mondd csak – könyökölt az asztalra, pont velem szemben elhelyezkedve. – Minden okés?
- Persze – vágtam rá azonnal.
- Rendben – fordított hátat nekem, mivel a kávéfőző éktelen sípolással jelezte, hogy lecsurgatta az összes lötyit és elkészült.
Wyatt elővett négy csészét, majd szétosztotta a kávét.
- Kérsz bele egy kis kakaót? Jó kis cappuccino-s íze lesz tőle magyarázta továbbra is a hátát mutatva felém.
- Persze, miért ne – vontam meg a vállam.
- Zay így szereti. Cukor nélkül, kakaóval és tejjel. – Wyatt hangja jókedvűen csengett, de volt benne valami más is.
- És én, hogy szeretem? – mocorogtam a székemen.
- Sok cukorral, kevés tejjel – nevette el magát Wyatt. – Minél több kávé, annál jobb.
- Nem rossz! Keat?
Wyatt nem válaszolt rögtön, pedig biztos voltam benne, hogy tudja a választ.
- Feketén – mondta végül, néhány másodpernyi hallgatás után.
- Keat kávéja olyan, mint a személyisége. Semmi cukor, semmi tej – fintorogtam, mire Wyatt ismét felnevetett.
- Van benne igazság. Na, és én, hogy szeretem, Roycy? – fordult felém huncut pillantással.
- Te nem is rajongsz a kávéért – vigyorodtam el. – De a tejeskávéval ki vagy békülve.
- Hihetetlen, mennyi fontos információt tudunk egymásról – ingatta a fejét Wy, ismét a csészékre és azok tartalmára koncentrálva.
- Most mond meg. Bár még mindig nem eleget – jegyeztem meg halkan.
- Mi jár a fejedben? – kérdezte, épp tejet öntögetve a csészékbe.
- Semmi – közöltem lesütve a szemem.
- Oké.
Ismét hallgattunk, súlyos másodperceken át, csak a csésze belsejéhez csapódó kanál csörgése törte meg a csendet. Azon gondolkodtam, vajon miről cseveghet a másik szobába Zay és Keat, vagy ők is csak némán üldögélnek?
- És… Minden rendben veled? – tört ki belőlem a kérdés lassan.
- Szóval, mégiscsak van valami – pördült meg fürgén Wyatt.
- Én csak társalogni próbálok! – tartottam fel a kezeimet védekezően
- Nem, nem – lépett közelebb Wyatt. – Konkrét céllal jöttél ide. Nem a kávékról értekezni.
- Dehogynem. Miért ne értekezhetnénk arról? – pislogtam nagyokat.
- Halljam – ült le ezúttal mellém testével felém fordulva. – Mit szeretnél tudni?
- Tudni? – adtam az értetlent. – Semmit.
Wyatt kék szemei az arcomat kutatták, majd mélyen a szemembe nézett, tekintetét az enyémbe fúrva.
- Apámról van szó, igaz? – kérdezte végül, mire elkerekedett a szemem.
- Mégis, hogy jöttél rá?
- Nyitott könyv vagy, Roycy – vigyorgott Wyatt elégedetten.
Ezt még nem mondták nekem, az biztos.
- Csak neked – dünnyögtem, bár ez se volt igaz. Keaton is úgy olvasott bennem mindig, hogy az már olykor pofátlanság is volt.
- Vártam már, mikor huzakodsz elő ezzel állt fel Wyatt, ismét a kávék irányába indulva.
- Mi van? – hökkentem meg.
- Roycy, te pontosan ugyanolyan nehezen kérdezel mások problémájára, mint amilyen nehezen beszélsz a sajátjaidról – sóhajtott Wyatt ellágyult arccal.


2 megjegyzés :

  1. Úúúgy vártam az új részt, hogy mikor megláttam, hogy van fönt, elkezdtem ugrálni😍😍folytasd!!:))

    VálaszTörlés
  2. Annyira imádom amit csinálsz �������� lenyűgöző ������

    VálaszTörlés