Ez az üzenet várt vasárnap reggel.
Igazából magam sem tudtam, min is akadtam ki
ennyire. Hisz annyira már ismertem Riot, hogy tudjam, nem akarna átejteni vagy
megszivatni, meg csak úgy, kedve szerint lerázogatni. Meg hát, mégiscsak őhívott el. Valamiért mégis mérges lettem. Valószínűleg a
csalódottságom váltott át haragba, miközben azon töprengtem, mi jöhetett közbe
neki. Olyan rejtélyesnek tűnt. Nem leírta, hogy miért nem ér rá,
hanem köntörfalazott.
Aztán, mikor óra előtt olyan
természetesen viselkedett velem, majd közölte, hogy összeesküvés elméleteket
gyártok, rá kellett döbbenem, hogy igaza volt. Teljesen túllihegtem a dolgot.
Mivel időközben becsöngettek, nem tudtam elkapni
Riot, de amint végetért az óra és ő a padom előtt elhaladva hagyta el a termet, azonnal utána startoltam.
- Valami rossz történt veled? - kaptam el a
könyökét, ezzel megállítva és magam felé fordítva.
- Nem, de kedves, hogy kérdezed - mosolyodott
el hamiskásan, mire mérgesen megcsaptam a vállát.
- Megijesztettél!
- Aú! – nyomta tenyerét arra a pontra, ahol az
ütésem érte.
- Mi történt veled vasérnap? – néztem mélyen a
szemébe.
- Blake elhívott moziba és nem mondhattam neki
nemet – pislogott ártatlanul Rio.
- Őt választottad helyettem? – tettettem a sértődöttet.
- Ez még kérdés? – csillogott huncutul a
szeme.
- Én is őt választanám helyetted – fintorogtam,
amin persze felnevetett.
- Édesanyám belázasodott, apának pedig
dolgoznia kellett. Ezért maradtam otthon – mondta Rio témát váltva.
- És jól van anyukád? – kérdeztem azonnal.
- Persze. Csak egy kis influenza.
- Ezt is mondhattad volna - húztam el a
számat, mondván, hogy megspórolt volna nekem egy napnyi szenvedést.
- Nem gondoltam volna, hogy ekkora hisztit csapsz
majd – jelent meg egy apró mosoly a szája sarkában.
- Hisztit? Hisztit?? Én ugyan nem hisztiztem! –
ellenkeztem rögvest.
- Hát persze.
- Ne hagy rám! Nem hisztiztem. Totál tárgyilagos
és kiegyensúlyozott vagyok! – bizonygattam tovább azt, amiről még én is pontosan tudtam, hogy oltári nagy
baromság.
- Igen, tudom. Spanyol lecke írása közben is
az voltál – bólogatott Rio komoly ábrázattal, mint aki tényleg megért.
- A spanyol meg a francia majdnem ugyanaz –
legyintettem.
- Ezt most vajon vegyem sértésnek? – merengett
elgondolkodva.
- Tudod, mit? – tettem csípőre a
kezem hevesen.
- Na, mit? – utánozta a mozdulataimat
szórakozottan.
- Beismerem. Túlreagáltam egy cseppet, de… -
kezdtem volna ismét belelendülni, mikor közbevágott.
- Eljössz velem délután moziba?
Először belém fagyott a mondatom második fele, aztán sűrűn
pislogva bámultam Riora.
- Nem tudom. Meg kell néznem a naptáramat –
feleltem kissé bambán, mire felnevetett.
- Jól van. Ezt egy fél igennek veszem – biccentett.
- Na. Jó. Legyen. Ráérek – adtam végül meg
magamat nagy kegyesen.
Következő rész:
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése