- Nem lehetek beteg! Holnap megyünk a VOLT-ra! – nyavalygott.
- Maximum téged itt hagyunk – vontam meg a vállam, amin persze még
jobban kiakadt.
- Leah! Ha itt mersz hagyni… Tudod, mit? Van egy bilincsem,
összebilincselem magunkat, hogy sehova se mehess nélkülem! – hadonászott
hevesen.
- Mi van? Honnan van bilincsed? – hökkentem meg.
Coop hallgatott egy ideig, majd cseppet sem feltűnően sunyin
oldalra nézett.
- Kaptam – közölte végül, amin majdnem elröhögtem magamat.
- Aha. Szóval kaptad. Akkor szépen bilincseld magad az ágyhoz és
pihend ki ezt a nyavalyát – tanácsoltam szórakozottan.
- Hogy fázhattam meg a nyár kellős közepén? – drámázott tovább Coop.
- Még csak nyár eleje van – vontam meg a vállam, nem különösebben
izgatva magam a problémáján.
- Kösz, Leah, most már mindent értek – vágott pofákat ironizálva.
- Most mit vagy ilyen? – háborodtam fel. – Tán én tehetek arról,
hogy beteg lettél?
- Ami azt illeti, igen. Nem engedted, hogy az ágyadban aludjak,
ezért a nyitott ablak alatt kellett hevernem egész éjszaka – magyarázta heves
gesztikuláció kíséretében Coop.
- És rád fújt a fagyos 28 fokos szél? – gúnyolódtam.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy nélkülem éjszakáztatok –
kezdett rá ismét Dexter.
- Lépj már túl ezen – ütöttem vállon.
- Sose leszek képes túllépni rajta – szorította kezeit a
mellkasára.
- Akkor ma te jössz át, Coop meg marad a helyén – legyintettem mit
sem törődve a gondjaikkal, csakhogy békén hagyjanak végre.
- Rendben! – vigyorodott el Dex.
- Szó sem lehet róla! – jelentette ki ugyanabban a pillanatban,
ellentmondást nem tűrő hangon Coop.
- De, de. Ez tényleg jó lesz így – gondolkodtam el. – Te amúgy is
beteg vagy. Nem akarjuk elkapni és holnap itthon maradni veled.
- ÉN NEM MARADOK ITTHON!
- Jó, na. Főzök neked teát, kapj be egy gyógyszert és feküdj le – utasítottam.
- Ugye nem fogtok lelépni, ha elalszom? – biggyesztette le a szája
sarkát Coop nagy szemekkel.
- Dehogynem – érkezett a válasz Dextertől.
- Csend – csaptam tarkón Dexet, aki ennek következtében
elhallgatott.
- Hehe – mulatott rajta Coop.
- Neked is csend. Nem fogunk itt hagyni, de tényleg pihenned kell –
állítottam fel az eddig ülőhelyéről Coopert és elkezdtem a lépcső felé irányítani.
- Ha nem mondasz igazat…
- Hazudtam már neked, Coop? – sóhajtottam.
- Legalább annyiszor, mint én neked – merengett.
- Na, jó – tettem a vállaira kezeimet és felirányítottam az
emeletre.
- Fektess le – fordult hátra sűrűn
pislogva.
- Mi van? – rökönyödtem meg.
- Takargass be és simogasd a hajam, míg el nem alszom – kérte halál
komolyan.
- Ha megteszem, pihenni fogsz? – billentettem oldalra a fejem,
miközben beléptünk a szobájukba.
- Cserkész becsszó! – bólogatott hevesen.
- Sose voltál cserkész – emlékeztettem.
- Attól még megesküszöm neked – bizonygatta.
- Azt felfogtam, csak így nem sok értelme van – forgattam a szemem,
majd alaposan betakartam Coopert.
- Melegem van - közölte.
- Pont nem érdekel. Nem fogom benyomni a légkondit. Lehet, amiatt
fáztál meg – vélekedtem. Coop megragadta a kezemet és a hajára tette,
ösztönözve ezzel a beígért simogatásra.
- Olyan vagy, mint egy ovis – osztottam meg vele a véleményemet,
de azért lágyan és ritmusosan simogatni kezdtem a hajacskáját.
- Te meg, mint egy óvónéni – kontrázott pimaszul.
- Hallgass!
Cooper engedelmeskedett és mikor azt hittem, végre elaludt,
egyszer csak megszólalt.
- Nem alhatnék inkább a te ágyadban? – érdeklődött lehunyt szemekkel.
- NEM!
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2018/03/felejthetetlen-nyar-62resz.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2018/03/felejthetetlen-nyar-62resz.html
Előző rész:
Imádom *·*
VálaszTörlésRemélem hamar lesz rész mert nagyon jó! Bár ez igaz az itt található összes story-ra de mimd1 :D
😅😍😍😍gyorsan folytatast!!:))😄😄😍😍
VálaszTörlés