2018. február 6., kedd

Töréspontok, 14.rész

- Hogy mi a terved mára? - torpantam meg a házból kifelé vezető úton, mire Baek is megállt és visszasétált hozzám.
- Elviszlek a próbára és bemutatlak a fiúknak - ragadta meg a könyököm, maga után kezdett vonszolni.
- A fi-fiúknak - ismételtem akadozó nyelvvel.
- Ezt így szokás a barátoknál, nem? Elvinni és bemutatni a többi barátnak - magyarázta Baek, kinyitva előttem a kocsi ajtaját és betuszkolva rajta engem.
- Üdv, Byung-Soo - intettem kótyagosan az elől ülő testőrnek.
- Neked még mindig Park Byung-Soo - felelte félvállról.
- Tudod, hova megyünk, Byung-Soo? - érdeklődtem, cseppet sem foglalkozva a megjegyzésével.
- A munkám része, hogy tudjam - jegyezte meg, de ez se foglalkoztatott különösebben.
- Az EXO próbájára megyünk - suttogtam magam elé.
- Látom, sikerült sokkolnia - mondta Byung-Soo Baeknek célozva a kijelentését.
- Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges - nevetett jókedvűen Baek.
- Én csak… Meg vagyok lepve - közöltem végül továbbra is magam elé meredve.
- Nem számítottál rá, hogy előbb utóbb eljön ez a nap? - kérdezte kedvesen Baek.
- Azt gondoltam, utóbb jön majd el. Jóval utóbb - vallottam be.
- Mit tehetnék? A fiúk kíváncsiak rád.
- Kíváncsiak? - emeltem a tekintetem lassan a balomon ücsörgő Baekre.
- Aha.
- Rám - nyíltak tágra a szemeim.
- Rád bizony - bólintott.
- És milyen próba lesz ez? - szedtem össze magam egy kicsikét.
- Tánc. A hétvégén koncertünk lesz, arra gyakorolunk - magyarázta.
- Értem. Tudom. Mármint tudok a koncertről - pontosítottam.
- Vettél is jegyet?
- Nem én.
- Akkor jó, mert én már vettem neked - vette elő kabátja belső zsebéből a papírdarabot.
- Ez most komoly? - hüledeztem.
- Na, jó, valójában nem is vettem - ismerte be, majd a jegyre bökött. - Ez csak formalitás.
- Ezt meg hogy érted?
- Hát, nyilván beviszlek a backstagebe és onnan nézed végig a koncertet, ahonnan csak jól esik neked. Tulajdonképpen, nem is kell jegy - hajította el nemes egyszerűséggel a papírfecnit.
- Baek, ez… - kerestem a megfelelő szavakat.
- Semmiség - fejezte be helyettem a mondatot.
- Nem pont ezt akartam mondani - röhögtem el magamat hitetlenül.
- Téma lezárva - közölte, miközben megálltunk. - Meg is jöttünk. Na, gyere - pattant ki, én pedig kissé sokkolva, lefagyva, megdöbbenve, de maximálisan boldogan követtem.


Előző rész:

1 megjegyzés :