- Azt hittem, jó vagy matekból.
- Az is vagyok!
- Ez az ötödik példa, amit
elrontasz. Az ötből.
- Fáradt vagyok!
- Már megittál két kávét. Az
elmúlt 15 percben.
- Fáj a fejem.
- Biztos a sok kávétól.
- Vagy az őrült időjárástól.
- Ez nem fog segíteni rajtad
holnap.
- Az időjárás lehet, hogy fog.
- A helyedben nem bíznék abban,
hogy elmarad a tanítás.
- Mindenki ebben bízik.
- Épp ezért mondom.
- Mr. Williams képes behívni
minket dogát írni, attól függetlenül, hogy van e tanítás vagy nincs?
- Akár még ez is lehetséges.
- Szuper - sóhajtottam.
- Mi a baj igazából? Amiért nem
megy a tanulás - tette le a könyvét Keat és felém fordult.
- Túl szexi vagy - vágtam rá csípőből.
- Ez eddig is így volt -
célzott arra, hogy korábban még képes voltam sikeresen megoldani öt egyenletet.
- De korábban nem jártunk -
pontosítottam felemelve a mutatóujjam.
- Ezt elismerem.
- Nem is értem, te, hogy bírsz
koncentrálni a jelentlétemben - lendültem bele.
- Bizonyára én vagyok a szexibb
- meredt a távolba elgondolkodva, mire felnevettem.
- Nem vagyok elégedett ezzel a
válasszal - ingattam a fejem.
- Képes vagyok elválasztani a
dolgokat egymástól - választott egy másik érvet.
- Ez már jobb - bólintottam. -
Bár elég lehangoló.
- Mondd csak. Sokáig tervezel
még ezzel a hazugsággal hülyíteni? Mert, ha nem mondod el a valós okát, akkor
mondd azt, utána rágódhatunk a kitalált indokaidon - jegyezte meg.
- Maradhatnánk a kamu undoknál
- fintorodtam el.
- Mi a baj? - guggolt elém, két
ujját az állam alá helyezve felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Semmi.
- Csak húzni akarod az időt, hogy addig se kelljen tanulni? - jelent meg
egy apró mosoly az arcán, amin persze
elnevettem magam.
- Hogyne. Erre megy ki az
egész.
- Royce - simította meg az
arcom kedvesen.
- Én csak… Most először van igazi kapcsolatom.
- Azt hittem, csak
elszórakozgatunk egymással - ráncolta a szemöldökét, mire finoman vállon
vágtam.
- Látom, neked se volt még komoly
kapcsolatod - nevettem el magam.
- Igazából, tényleg nem volt -
ismerte el. - Máshogy alakultak akkoriban a dolgok.
Hát persze, mikor randizgatnia
kellett volna, ő elvesztette a szüleit és magáról gondoskodott.
- Nem tudom, jól csinálom e -
szaladt ki a számon. - Mármint. Megfelelek e az elvárásaidnak. Olyan vagyok e,
mint, amit elképzeltél. Jó tanácsot adok e.
- Áh, erről van szó - bólintott, mint aki megértette a lényeget.
- Miről? - hökkentem meg.
- Nem tudod, jól kezelted e a
tovább tanulós problémám.
- Én… - kezdtem volna mentegetőzni, de közbevágott.
- Olyannak tűnök neked, mint aki belevág egy kapcsolatba, ami
nem kedvére való? - vetett rám egy jelentőségteljes pillantást.
- Hát, nem.
- Na, látod. Nagyfiú vagyok
már, el tudom dönteni, mi kell nekem.
Mintha burkoltan arra utalt
volna, hogy én kellek neki.
- Nem sokat beszélgettünk azelőtt fontos dolgokról. Problémákról. Komoly problémákról
- egészítettem ki a mondanivalóm.
- Tudom.
- Azt hiszem, úgy érzem, nem
vagyok eléggé, hogy is mondjam. Idős hozzád. Érett - mondtam ki, ami nyomta
a szívem.
- Ennyi?
- Mi az, hogy ennyi? Ez igenis
nagy dolog! - ellenkeztem.
- Royce - kezdte nyugodt hangon
Keat. - Csak azért, mert nem élted át azt, amit én, nem vagyok kevésbé érett.
Neked is vannak és voltak hasonló problémáid, amik, hogy a te szavaiddal éljek,
idősebbé tettek. Nekem jó vagy így, ahogy vagy.
- Tényleg?
- Igen, szóval hagyd abba ezt a
gyerekes duzzogást és tanuljunk - kacsintott rám bátorítóan, nekem pedig nagyot
dobbant a szívem.
Jujj ez olyan cukii rész ���� nagyon illenek egymáshoz bírom �� és persze azt is aki megírta a történetet ���� imádom a sztorit de nagyon a kedvencem az biztos és csak nem rég találtam meg és már belevésödött a szívembe ez a remek mű ���� mikor várható a kövi rész? ��
VálaszTörlés