2. rész
Sere
szemszöge
Szóval,
itt vagyunk. Egy újabb Ace féle buli. Kezdem azt gondolni, hogy ez az egyetlen
szórakozási forma, amelyet ennek a városnak a lakói űznek. És
rengetegen vannak. Életemben
nem voltam még ekkora buliban, ennyi emberrel. Jó, ha összesen ismerek tíz jelenlévőt, és
azoknak a kétharmadát is csak látásból, mert Ace
haverjai.
Szokás
szerint azt sem tudom, mit keresek itt. Talán csak nem akartam egyedül
üldögélni otthon, Szilveszter estéjén. Kit álltatok, dehogynem. De ezúttal Eli
döntött úgy, hogy megtorpedózza a terveim. Persze, nem hibáztatom, ha ő nem tette volna meg, Ace bizonyára
intézkedett volna helyette. Mondjuk rám küldte volna az egész bagázst.
- Aub
és Kins csak jóval később jönnek. Hivatalosak egy másik
buliba - magyarázta mellettem Eli, miközben átverekedtünk az előszoba tömegén.
-
Értem. - Én ugyan nem kérdeztem és nem is különösebben érdekel, de jó. Ha ott
vannak, hát ott vannak.
-
Sziasztok! - biccent nekünk Webb, Ace egyik hű csatlósa. Vele szemben Gaines áll,
nekünk háttal. Csak átnéz a válla felett és mintha pislantana egyet üdvözlésképp.
Itt rúgnám seggbe mind a kettőt.
Miután
körbejárjuk a házat, leparkolunk a konyhába.
- Ace beújított
egy pultost? - figyeltem az épp koktélt keverő srácot.
- Ő Khalil - közölte Eli
mindenttudóan.
- Szuper
- húztam össze a szemem, amolyan „nekem tök mindegy” stílusban, majd a pulthoz
léptem. - Szia, Khalil!
- Szia,
idegen, aki a tudja a nevem! - mosolyodott el szórakozottan.
- Most
hallottam, hogy így hívnak és gondoltam megvillantom neked az újdonsült
tudásomat - vigyorodtam el.
- Nos,
örülök a találkozásnak. Khalil vagyok, önkéntes pultos - mutatkozott be a kezét
nyújtva.
- Sere,
erőszakkal itt tartott vendég - csúsztattam kezem az övébe.
- Erőszak? - szaladt fel a szemöldöke nevetve.
- Igen.
Mondjuk úgy, hogy a házigazda szeret maga mellett tudni - súgtam neki.
- Úgy
érti, hölgyem, hogy van önök között valami? - könyökölt a pultra.
- Jó is
lenne. Mondjuk folyamatosan egy méter távolság - ábrándoztam elkalandozva.
-
Elvesztettem a fonalat. Kérsz valamit inni?
-
Valami koktélt összedobhatnál nekem. Köszi - bólintottam jókedvűen.
-
Mifélét?
- Lepj
meg - kacsintottam rá.
A
következő pillanatban Ace mellettem termett és
átölelte a derekam.
- Hát
itt vagy, bébi - nyomott egy puszit az arcomra.
- Itt
vagyok - bólintottam.
- Mit
adhatok, Wilder? - érdeklődött Khalil. Oh, szóval ismerik
egymást. Szépen vagyunk.
- Egy
sör jó lesz, kösz, Jarsdel - biccentett Ace, tekintetét le sem véve rólam.
- Jól
van, haver - fordult el Khalil, de még odasúgta nekem.
- Látom,
az az egy méter valóban nincs ott köztetek.
- Ne is
mondd - sóhajtottam drámaian, majd Ace-hez fordultam. - Irtó sokan vannak itt.
- Ilyen
egy igazi buli, bébi - vigyorodott el.
- És
ezek az arcok ismerősök neked?
- Mondtam
a srácoknak, hogy hívjanak bárkit, szóval nem, nem hinném - röhögte el magát,
majd belekortyolt a sörébe.
Ha jól
értem, a jelenlévők
városunk dicső polgárjai és Ace,
Rhett, Cage, Webb meg Gaines a világ minden tájáról idecsődített vendégei.
- Hol
van Rhett? - váltottam inkább témát.
- Netalán
szükséged van rám? - szólalt meg mély hangján Rhett, mire ijedtem egy kisebbet megugrottam.
- Mióta
állsz mögöttem? - hőköltem hátra.
- Nem
árt nyitott szemmel járni a világban - jegyezte meg, majd elfordult.
- Na, jó
- tápászkodtam fel, felhörpintve a maradék koktélomat. - Köszönöm az italt,
Khalil.
Épp
indulni készültem, mivel Ace már nagyban másokkal beszélgetett, amikor is Cage
tévedt be a konyhába és egyenesen felénk tartott.
- Cage!
- üdvözöltem megölelve őt.
- Máris
részeg vagy, Hamupipőke? - mosolyodott
el, mikor elengedtem.
- Ez így
egy mondatban elég furán hangzott - jegyeztem meg fintorogva.
- Ugyan
miért? Hamupipőke is kirúghatott néha a
hámból - mozgatta fel-le a szemöldökét Cage, amin jót nevettem.
- Csak
egy koktélt ittam - mentegetőztem, mert
valóban nem voltam részeg. Még csak ittas sem. És nem is terveztem. - Bár, ha
jobban belegondolok, fogalmam sincs, mi volt a koktélban.
- A
helyedben ezen nem aggódnék. Jó kezekben vagyunk - kacsintott rám, majd kezet
fogott Khalillel. - Khal.
- Cage,
szia! Mi a helyzet, haver? Jöhet a bor? - kapott fel egy üveget Khalil.
- Téged
mindenki ismer? - értetlenkedtem. - Talán itt is laksz, csak én nem vettem
eddig észre.
-
Dehogy. Csak jártam már itt néhányszor. A szomszéd városban lakom - vonta meg a
vállát a pultos, átnyújtva Cagenek egy poharat, aki egy köszönet közepette át
is vette.
-
Világos.
- Mikor
jöttél, Sere? - érdeklődött Cage.
- Úgy
fél órája - töprengtem.
- És hogy
érzed magad?
- Már
öt perc után legszívesebben sarkon fordultam volna és meg se álltam volna hazáig
- húztam fel az orrom.
-
Ennyire rossz lenne?
-
Szinte nem ismerek senkit sem!
- Jól
van, ezen könnyen segíthetünk - ragadta meg a csuklómat és felhúzott a székről.
- Mire
készülsz?
- Bemutatlak
a vendégeimnek.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2018/01/csillaghullas-kozos-szilveszter-3resz.html
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2018/01/csillaghullas-kozos-szilveszter-3resz.html
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése