2018. január 1., hétfő

Csillaghullás, közös Szilveszter, 2.rész

2. rész
Sere szemszöge

Szóval, itt vagyunk. Egy újabb Ace féle buli. Kezdem azt gondolni, hogy ez az egyetlen szórakozási forma, amelyet ennek a városnak a lakói űznek. És rengetegen vannak. Életemben nem voltam még ekkora buliban, ennyi emberrel. Jó, ha összesen ismerek tíz jelenlévőt, és azoknak a kétharmadát is csak látásból, mert Ace haverjai.
Szokás szerint azt sem tudom, mit keresek itt. Talán csak nem akartam egyedül üldögélni otthon, Szilveszter estéjén. Kit álltatok, dehogynem. De ezúttal Eli döntött úgy, hogy megtorpedózza a terveim. Persze, nem hibáztatom, ha ő nem tette volna meg, Ace bizonyára intézkedett volna helyette. Mondjuk rám küldte volna az egész bagázst.
- Aub és Kins csak jóval később jönnek. Hivatalosak egy másik buliba - magyarázta mellettem Eli, miközben átverekedtünk az előszoba tömegén.
- Értem. - Én ugyan nem kérdeztem és nem is különösebben érdekel, de jó. Ha ott vannak, hát ott vannak.
- Sziasztok! - biccent nekünk Webb, Ace egyik hű csatlósa. Vele szemben Gaines áll, nekünk háttal. Csak átnéz a válla felett és mintha pislantana egyet üdvözlésképp. Itt rúgnám seggbe mind a kettőt.
Miután körbejárjuk a házat, leparkolunk a konyhába.
- Ace beújított egy pultost? - figyeltem az épp koktélt keverő srácot.
- Ő Khalil - közölte Eli mindenttudóan.
- Szuper - húztam össze a szemem, amolyan „nekem tök mindegy” stílusban, majd a pulthoz léptem. - Szia, Khalil!
- Szia, idegen, aki a tudja a nevem! - mosolyodott el szórakozottan.
- Most hallottam, hogy így hívnak és gondoltam megvillantom neked az újdonsült tudásomat - vigyorodtam el.
- Nos, örülök a találkozásnak. Khalil vagyok, önkéntes pultos - mutatkozott be a kezét nyújtva.
- Sere, erőszakkal itt tartott vendég - csúsztattam kezem az övébe.
- Erőszak? - szaladt fel a szemöldöke nevetve.
- Igen. Mondjuk úgy, hogy a házigazda szeret maga mellett tudni - súgtam neki.
- Úgy érti, hölgyem, hogy van önök között valami? - könyökölt a pultra.
- Jó is lenne. Mondjuk folyamatosan egy méter távolság - ábrándoztam elkalandozva.
- Elvesztettem a fonalat. Kérsz valamit inni?
- Valami koktélt összedobhatnál nekem. Köszi - bólintottam jókedvűen.
- Mifélét?
- Lepj meg - kacsintottam rá.
A következő pillanatban Ace mellettem termett és átölelte a derekam.
- Hát itt vagy, bébi - nyomott egy puszit az arcomra.
- Itt vagyok - bólintottam.
- Mit adhatok, Wilder? - érdeklődött Khalil. Oh, szóval ismerik egymást. Szépen vagyunk.
- Egy sör jó lesz, kösz, Jarsdel - biccentett Ace, tekintetét le sem véve rólam.
- Jól van, haver - fordult el Khalil, de még odasúgta nekem.
- Látom, az az egy méter valóban nincs ott köztetek.
- Ne is mondd - sóhajtottam drámaian, majd Ace-hez fordultam. - Irtó sokan vannak itt.
- Ilyen egy igazi buli, bébi - vigyorodott el.
- És ezek az arcok ismerősök neked?
- Mondtam a srácoknak, hogy hívjanak bárkit, szóval nem, nem hinném - röhögte el magát, majd belekortyolt a sörébe.
Ha jól értem, a jelenlévők városunk dicső polgárjai és Ace, Rhett, Cage, Webb meg Gaines a világ minden tájáról idecsődített vendégei.
- Hol van Rhett? - váltottam inkább témát.
- Netalán szükséged van rám? - szólalt meg mély hangján Rhett, mire ijedtem egy kisebbet megugrottam.
- Mióta állsz mögöttem? - hőköltem hátra.
- Nem árt nyitott szemmel járni a világban - jegyezte meg, majd elfordult.
- Na, jó - tápászkodtam fel, felhörpintve a maradék koktélomat. - Köszönöm az italt, Khalil.
Épp indulni készültem, mivel Ace már nagyban másokkal beszélgetett, amikor is Cage tévedt be a konyhába és egyenesen felénk tartott.
- Cage! - üdvözöltem megölelve őt.
- Máris részeg vagy, Hamupipőke? - mosolyodott el, mikor elengedtem.
- Ez így egy mondatban elég furán hangzott - jegyeztem meg fintorogva.
- Ugyan miért? Hamupipőke is kirúghatott néha a hámból - mozgatta fel-le a szemöldökét Cage, amin jót nevettem.
- Csak egy koktélt ittam - mentegetőztem, mert valóban nem voltam részeg. Még csak ittas sem. És nem is terveztem. - Bár, ha jobban belegondolok, fogalmam sincs, mi volt a koktélban.
- A helyedben ezen nem aggódnék. Jó kezekben vagyunk - kacsintott rám, majd kezet fogott Khalillel. - Khal.
- Cage, szia! Mi a helyzet, haver? Jöhet a bor? - kapott fel egy üveget Khalil.
- Téged mindenki ismer? - értetlenkedtem. - Talán itt is laksz, csak én nem vettem eddig észre.
- Dehogy. Csak jártam már itt néhányszor. A szomszéd városban lakom - vonta meg a vállát a pultos, átnyújtva Cagenek egy poharat, aki egy köszönet közepette át is vette.
- Világos.
- Mikor jöttél, Sere? - érdeklődött Cage.
- Úgy fél órája - töprengtem.
- És hogy érzed magad?
- Már öt perc után legszívesebben sarkon fordultam volna és meg se álltam volna hazáig - húztam fel az orrom.
- Ennyire rossz lenne?
- Szinte nem ismerek senkit sem!
- Jól van, ezen könnyen segíthetünk - ragadta meg a csuklómat és felhúzott a székről.
- Mire készülsz?
- Bemutatlak a vendégeimnek.


Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése