- Baek? - kérdeztem lassan, majd megdörzsöltem a szemem. Álmodom?
- Hello, névrokon - integetett.
Pislogtam néhányat, majd összehúztam a szemem és kinyújtva a mutatóujjam
megböktem az arcát.
- Igazi vagyok - biztosított. Bizonyára nem most találkozott olyan rajongóval,
aki nem hitte el, hogy ez a valóság.
- Aha - bólintottam.
- Miért gondoltad, hogy nem vagyok az? - faggatott, miközben az ajtó irányába
biccentett, hogy illene behívnom.
- Tudod, van az a mondás, hogy túl szép, hogy igaz legyen - dünnyögtem, elállva
az útból, hogy bejöhessen.
Jókedvűen felnevetett a megjegyzésemen, majd lekapta a cipőjét és belépett a nappaliba.
- Ki volt az? - érdeklődött a húgom a kanapé takarásából.
- Tulajdonképpen vendégünk van. Gyere ide Se-Jung - invitáltam őt,
mire feltápászkodott és előlépett. Mikor meglátta Baeket, először lefagyott és döbbenten bámult rá, aztán kitárta a karjait és
megiramodott.
Hát igen, az öt éves húgom sokkal lazábban kezelte a helyzetet, mint én.
Baek sietve leguggolt és a karjaiba zárta Se-Jungot.
- Se-Jung, ő itt Byun Baekhyun, ha esetleges nem azért ölelgetnéd, mert
nem tudod, hogy ki - tudtam le a bemutatós dolgot.
- Ugyanaz a vezetéknevünk! Tudtad? - mosolygott boldogan a húgom, mikor
elengedte Baeket.
- Igen, bizony. És mi Byunok tartsunk össze - kacsintott rá Baek, majd finoman
megérintette a Se-Jung orrát, aki ezen kacagva felnevetett.
- Baekhyun oppa*, elveszel feleségül? - pislogott hatalmasokat, szerintem a
világ legédesebb és legellenállhatatlanabb arcát vágva.
- Ha ez csak így megy, én is beállok a sorba! - jegyeztem
meg szórakozottan.
- Nem hiszem, hogy jó férj lennék - ingatta a fejét Baek,
ajkait lebiggyesztve nézett a húgomra. - Semmi időm nem lenne az én kis hercegnőmre - csipkedte meg az
arcát kedvesen, mire Se-Jung nyomott egy puszit Baek arcára.
- Miért vagy itt, oppa? - értetlenkedett Se-Jung, akinek a
jelek szerint csak most esett le, hogy ez a helyzet nem mellesleg teljesen
abszurd.
- Tulajdonképpen a nővéredhez jöttem - állt fel Baek, majd tekintete megakadt a TV-n. - Az ott… én
vagyok?
- Ez a kedvencem! - tapsikolt önfeledten a húgom, én pedig
alig bírtam visszafojtani a kitörőben lévő nevetésemet.
- Te csak ne nevess! - nézett rám szúrósan Baek.
- Én nem nevettem! - tartottam fel védekezően
a kezeimet, igyekezve minél ártatlanabb arcot vágni.
- Se-Jong, megbocsájtanál kettőnknek egy percre? -
fordult Baek a húgomhoz, aki engedelmesen bólintott, majd visszacsüccsent a
TV elé a kanapéra.
- Mit keresel itt? - fordultam Baekhez.
- Mert egy darab üzenetemre nem válaszoltál normálisan! -
vágta rá.
- Miről beszélsz? - adtam az értetlent. - Teljesen normális
voltam.
- Aha - kapja elő a telefonját és felém mutatja a kijelzőt.
Baek-Hyun üzenete:
Hogy van a karod?
Se-Ryung üzenete:
Legszívesebben levágnám.
- Szerintem ez tök kifejező - jelentettem ki maximális meggyőződéssel.
- Mi? Hogy le akarod vágni a karod? - hökkent meg indulatosan.
- Nem. Azt akartam írni, hogy a gipszet vágnám le. Csak a
jelek szerint az lemaradt - vizslattam a telefonon sorakozó üzeneteket.
- És mi van ezzel? - Keresett egy másikat.
Baek-Hyun üzenete:
Bevetted a gyógyszert?
Se-Ryung üzenete:
Ka-Ching!*
- Én csak helyeseltem - próbáltam magyarázkodni, de persze
egyre kevesebb esélyem volt, hogy átverhetem Baeket.
Igazából, direkt vicceltem el a dolgot, akkor is és most is.
Hogy könnyebb legyen nekem. Ez az egész.
- Bocsánat, hogy csak most jöttem. Már napokkal ezelőtt
meg szerettelek volna látogatni, de egyszerűen
nem tudtam elszabadulni - sütötte le a szemét
szomorúan.
- Menjünk fel.
*oppa jelentése - lány mondja egy idősebb fiúnak (báty talán a legjobb megnevezés, de nem kell testvérnek lenni)
*ka-ching - egyik exo szám címe
Jujj, ez nagyon jó!!
VálaszTörlés