2017. december 27., szerda

Szegedollé, karácsonyi különkiadás, 3.rész

Este 18.22

Kopp. Kopp. Kopp.
- Ki az? - szóltam ki a fürdőből.
- Én - érkezett a válasz, mire csak a szememet forgattam és az ajtóhoz sétáltam, majd kitártam.
- Az én nem teljesen egyértel… - akadtam meg a mondat közepén, mert valaki olyan állt ott, akire kevésbé számítottam. Sőt, mi több. Naughra számítottam, hisz ő mondta, hogy értem jön fél hétre. - Szia, Maci!
- Szia, Adél! - mosolygott Maci az ajtóban, egy hatalmas rénszarvasos sálban.
- Jó a sálad - röhögtem el magamat, mivel azt tőlem kapta néhány évvel ezelőtt.
- Köszi - vigyorgott jókedvűen, majd belépett a szobába.
- Mi szél hozott? - érdeklődtem.
- Érted jöttem - vonta meg a vállát.
- Értem? - szaladt fel a szemöldököm értetlenül.
- Bizony, érted - húzta ki magát. - Lefixáltam a dolgot mindenkivel. Elcseréltük a partnereket.
- Ez azért elég furán hangzott - fintorogtam nevetve.
- Úgy értem… - kezdte volna, de közbevágtam.
- Úgy érted, hogy kiadtad Naugh útját - bólintottam. - Mehet bárhova, csak ide nem.
- Kiálltam ellene! - szorította ökölbe a kezét Maci. - Kerek perec megmondtam neki, hogy az enyém is vagy!
- És mit mondott rá? - nevettem cipőkötés közepette.
- Hogy ezt sürgősen verjem ki a fejemből - sandított oldalra Maci komoly képpel.
- Akkor, hogy lehetsz most itt?
- Összekötöztem a csuklóit meg a bokáit, betömtem a száját és bezártam a szekrénybe.
- Legalább a fullcap-jei közé? Mert akkor boldog karácsonya lehet - ingattam a fejem remekül mulatva.
Ekkor azonban megint kopogtak.
- Ki lehet az? - kérdeztem leginkább magamtól.
- Lehet, hogy Naugh kiszabadult a szekrényből - közölte Maci fapofával, mire felröhögtem.
- Nem voltál elég elővigyázatos - biccentettem, majd kinyitottam az ajtót.
De a küszöbön nem Naugh állt, hanem Dodi.
- Szia! - mosolyogtam rá kedvesen.
- Szia!
- Nem, nem, nem - rázta a fejét hevesen Maci. - Én viszem Snádélt a buliba.
- Te aztán sűrűn váltogatod a partnereid - pillantott rám Dodi szórakozottan.
- Én már csak ilyen vagyok - kacsintottam rá huncutul.
- Mit keresel itt, haver? - fogott kezet Maci meg Dodi.
- Tulajdonképpen csak bol… - kezdte Dodi, de Maci közbevágott.
- Bele se kezdj! - tartotta fel a kezeit, hogy elhallgattassa Dodit. - Egy szavadat sem hiszem el!
- Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha őt is bezárnád egy szekrénybe - súgtam Macinak igyekezve komoly arcot vágni, de persze nem nagyon sikerült.
- Azt mondod, nincs más út?
- Nem tudom, Dodi mennyire hajlandó együttműködni - folytattuk a susmust, miközben az ajtóban álló vendégünk csak karbafont kézzel, mosolyogva hallgatta.
- Nekem úgy tűnik, mint aki a végsőkig ellenáll - billentette oldalra a fejét Maci, legjobb barátját vizslatva.
- Az biztos - értettem egyet.
- Attól függ, kiről van szó - kacsintott ránk huncutul Dodi.
- Szerinted mi beletartozunk ebbe? - súgtam Macinak.
- Azt hiszem, ránk célzott - válaszolta eltöprengve Maci.
- Ugyan, srácok! Én már itt sem vagyok - vigyorodott el Dodi és sarkon fordult.
- Várj! - kaptam el a könyökét és visszahúztam.
Dodi tekintete lesiklott a könyökét szorító ujjaimra, majd vissza az arcomra.
- Parancsolsz valamit? - mosolyodott el ravaszkásan.
- Menjünk együtt!
- Mi? - háborodott fel Maci. Illetve tettette a felháborodást. - Osztozkodnom kell?
- Oké, ez kezd nagyon abszurd lenni - röhögtem el magam.
- Én szeretek osztozkodni - vigyorodott el Dodi jókedvűen. Azonban valahogy mosolya nem tűnt igazinak. Fájt érte a szívem. Azon, amin keresztül ment és megy.
Szívem szerint elküldtem volna Macit, hogy egy kicsit kettesben maradhassak Dodival és szavaimmal valamiképp enyhítsek a bánatán. Ugyanakkor borzasztóan örültem Macinak és az ő társaságának. Olyan ritkán voltunk együtt, mióta mindkettőnknek volt párja, az együtt töltött időnk még inkább lecsökkent. Az is igaz, hogy ezt sokkal kevésbé bántam, mint azelőtt, mert Naugh minden időmet kitöltötte és minden fiús barátságos dolgomat pótolta. Persze, azért hiányzott Maci és örültem neki, hogy ő jelent meg. Ahogy Dodinak is.
- Gyerünk, fiúk! - kaptam fel a cuccaim és kitessékeltem őket az ajtón, majd közéjük férkőztem és mindkettejükbe belekaroltam, így indultunk a buliba. Mármint néhány méterrel arrébb Olhoz.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése