Délelőtt 12.32
- Adél!!!
- Ad!
A lányok kis híján kitörték az ajtómat, olyan erővel
rontottak be a szobámba és vetették rám magukat.
- Boldog Karácsony!
- Boldog Karácsonyt, Adél! - mondták nagyjából egyszerre,
miközben összeölelkeztünk.
- Nektek is Boldog Karácsonyt! - öleltem át a derekukat
nevetve.
- Azta! Ezt Naugh-tól kaptad? - pillantotta meg a nyakláncom
Evi.
- Aha - vigyorodtam el boldogan. - Nagyon szép, nem igaz?
- Tényleg csinos - bólogatott Eni is mosolyogva.
- Ti mit kaptatok? - néztem rájuk kíváncsian.
- Én könyvet - közölte Eni büszkén. Hát, igen. Mi mást?
- Én pedig jegyeket. Ol elvisz étterembe, előtte
pedig cirkuszba, egy másik nap meg koncertre - mesélte Evi tapsikolva.
- Rég vágytál a cirkuszba, igaz? - kacsintottam rá
mindenttudóan.
- Ezer éve ezzel rágom a fülét - nevette el magát Evi jókedvűen.
- És mit a terv estére?
- Naugh nem mondta? - szaladt fel Eni szemöldöke.
- Nagyon titokzatos volt. Csak annyit osztott meg velem,
hogy Ol szokás szerint bulit csap - magyaráztam.
- Karácsonyi bulit - értett egyet bólogatva Evi.
- Mert holnap reggel mindenki korábbnál korábbi vonatokkal
startol haza - fejezte be az okfejtést Eni.
- GD veletek megy, vagy haza?
- Tulajdonképpen én megyek GD-hez. Mindig nálunk szoktunk karácsonyozni,
csak tavaly alakult másképp - legyintett Eni.
- Minden világos.
- Lesz, aki itt marad? - billentette oldalra a fejét Evi
elgondolkozva.
- Én nem tudok róla - ingatta a fejét Eni, majd rám
pillantottak.
- Én se - hazudtam. Nem akartam elmondani, amit Dodiról
tudtam, mert akkor azzal is elő kellett volna állnom,
hogy miért nem akar hazamenni. Márpedig
a titka jó helyen volt nálam és eszem ágában nem volt megosztani bárkivel is.
- Lányok! - kopogtatott az ajtón Ol. - Gyertek, megyünk ebédelni!
- Okés! - pattantunk fel, majd csatlakoztunk a többiekhez és
együtt lépdeltünk lefele a lépcsőn, egyenest az ebédlő
irányába.
- Szia! - karoltam át Naugh derekát boldogan mosolyogva.
- Szia! - ölelte át a vállam és nyomott egy puszit a
hajamra.
- Melyik vonattal mész holnap? - érdeklődtem,
mélyen magamba szívva finom illatát.
- Igazából egyikkel sem. Nagyapa reggel a szomszéd városba
lesz, így átugrik értem.
- Mennyire korán? - ráncoltam a homlokom.
- Olyan hét fele - nevette el magát az arckifejezésem
láttán. - Te melyik vonattal mész?
- A tíz harmincassal - fintorogtam.
- Akkor azt hiszem, nagyapa nem holnap fog megismerni -
szorította meg e kezem kedvesen.
- Szerettél volna bemutatni? - kaptam fel a fejem.
- Nem szeretném, hogy ilyen korán kelj csak emiatt. A végén
még elalszol a vonaton és ellopják a bőröndödet - kapta a szája elé kezét drámaian.
- Csak jön valaki még ezzel a vonattal - töprengtem
hangosan.
- A lányok?
- Korábban mennek - ráztam a fejem.
- Miért nem mész te is korábban? - értetlenkedett.
- Elfelejtettem jegyet foglalni és Karácsony lévén a kis
vonat összes helye betelt - sütöttem le a szemem zavaromban. Én hülye!
- Akkor semmiképp ne kelj fel. Majd megismerkedtek
legközelebb - nyomott egy gyors csókot a számra Naugh, miközben beléptünk az
ebédlőbe.
- Biztos jó lesz így? - pislogtam csalódottan.
- Ugyan. Rengeteg időnk van még együtt. Nem
igaz? - pillantott le rám szelíden.
Igen. Igaza volt. Rengeteg időnk van még együtt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése