2017. december 24., vasárnap

Szegedollé, karácsonyi különkiadás, 1.rész

December 21. csütörtök
Reggel 10:14

Kopp. Kopp. Kopp.
Puff. Puff. Puff.
Valaki be akarja verni az ajtóm. Vajon mi oka van erre hajnalok hajnalán? Csak nem egy betörő? Hol is vagyok?
Résnyire nyitom a szemem és konstatálom, hogy pont ott vagyok, ahol lennem kéne.
Kopp. Kopp. Kopp.
Márpedig itt nem járnak betörők, ez mégiscsak egy kolesz.
Paff. Paff. Paff.
Milyen alapon választaná a harmadik emelet végén lévő szobát? Ha be akarna törni, biztosan a fölszinten keresne egy megfelelő lakást. Csak egy betörésnél nem mászna meg három emeltet. Én legalábbis biztos nem.
- Adél!
Oh, ez csak Dodi.
- Hmm. Arghll - sóhajtottam, fejemet a párnába fúrva.
- Mi van? Nem értem, mit próbálsz mondani - hallottam az ajtó túloldaláról, mire majdnem elröhögtem magam. Leszámítva, hogy közben aludtam.
- Gyere be - nyögtem ki valahogy, aztán hallottam a gombok pittyenését, aztán a zár kattanását és az ajtó nyílását.
 A suli nemrég minden ajtóra felszerelt egy ilyen is kütyüt, így csak akkor lehet ki be járkálni, ha az ember birtokában van a hatjegyű számokból álló kódnak, amely azt a bizonyos ajtót nyitja.
Ennek a lépésnek több oka is volt. Az egyik legfőbb, hogy a diákok egészen gyakorta hagyták el a kulcsukat, ami nem volt valami biztonságos, bár szerintem ez a probléma kiküszöbölhető lehetett volna azzal is, hogy nem vésik bele a kulcsba az emeletünk és ajtónk számát. Így, ha valaki megtalálja a kulcsot, nem tudná, mihez is tartozik, de mindegy. Meg ugye volt az a betörés is, így szigorítottak a kollégium védelmén.
Dodi belépett a szobába, majd az ágyam mellé csüccsent.
- Minek verted az ajtót, ha egyszer tudod a kódomat? - horkantottam fáradtan.
- Nem akartam váratlanul rád törni. Fene tudja, mit csinálsz éppen - közölte.
- Aludtam.
- Azt látom - nevette el magát.
- Milyen lovagias lettél - jegyeztem meg, felidézve a halloweeni parti előtti emlékemet, mikor arra hivatkozva nem kopogott és rontott be, hogy hátha lát valamit, amit nem kéne.
- Ugyan, Adél. Én mindig az voltam.
Azóta nem hívott Délnek.
- Ja, persze. Mi a helyzet? - ültem fel, magam alá gyűrve a nagypárnámat.
- Hazamész a szünetben? - érdeklődött.
- Aha, persze. Te nem? - hökkentem meg egy kicsit.
- Nem tudom - ingatta a fejét.
- A szüleid miatt? - billentettem oldalra a fejem és az arcát vizslattam.
- Igen. Nem tudom, jó lenne e nekem otthon - ismerte el őszintén.
- Akarsz velem jönni? - kacsintottam rá, mire elröhögte magát.
- Beülök a fátok alá. Én leszek az idei ajándék a Snádi családnak - túrt bele a hajába nevetve.
- Senki nem értené, hogy tuszkolt be a Mikulás a kéményen - kuncogtam.
- Milyen Mikulásról beszélsz te? Nem hatodika van - ráncolta a homlokát értetlenül.
- Akkor az Angyalka, na - pontosítottam nagyot ásítva.
- Végül is, egyre megy - jegyezte meg szarkasztikusan, aztán arca ismét komolyra és gondterheltre váltott.
- Szerintem menj haza. Legyél a családoddal. Még ha így is - mondtam neki, ujjaimmal megsimítva az arcát. - Bízz bennem - súgtam, mire felemelte a fejét és mélyen a szemembe nézett, épp mondani akart valamit, mikor valaki ismét kopogott.
- Hé, Snádi! Bent vagy? - hallottam meg Naugh hangját, mire izgatottan pattantam ki az ágyból.
- Egy pillanat! - szóltam ki, majd a tükör elé ugrottam, gyorsan megmostam az arcom, lesimítottam a hajam az ujjaimmal, majd megcsipkedtem az arcomat, hogy legyen valami színem.
Ezután az ajtóhoz léptem és kitártam azt.
- Szia! - köszöntöttem boldogan.
- Jó reggelt - nyomot egy csókot a számra.
- Akkor én megyek is - lépett el mellettünk Dodi és ránk mosolygott. - Sziasztok!
- Mit keresett itt? - húzta össze a szemét Naugh, miközben belépett a szobámba.
- Egy perce érkezett, csak kérdezni szeretett volna valamit - legyintettem, Naugh pedig leült a fotelembe, majd megragadva a derekam az ölébe húzott.
- Hoztam neked valamit - súgta a fülembe, majd megcsókolta a nyakamat.
- Ugyan, mit? - vigyorogtam boldogan.
- Parancsolj. Boldog Karácsonyt! - nyújtotta át a kis csomagocskát, amit érdeklődve kezdtem kibontogatni.
- Ez gyönyörű! - pillantottam meg a kis dobozkában lapuló nyakláncot.
- Add ide, felteszem - vette át az ékszert, majd a nyakamra helyezte és összeillesztette a kis kapcsot.
- Köszönöm! - lelkesedtem, majd elmosolyodtam. - És miújság?
- Én nem kapok semmit? - értetlenkedett, mire komoly képpel fordultam felé.
- Ajándékot kellett volna vennem? Elfelejtettem volna? - tettettem úgy, mintha gondolkodnék.
- Engem nem versz át, Snádi - kezdte csikizni az oldalam, amit persze nem bírtam megállni nevetés nélkül.
- Jól van, jól van, megadom magam! - tettem fel a kezeimet védekezően, majd felálltam és a fiókhoz léptem, kivéve belőle az ajándéktasakot.
- Mici macis tasi? Nagyon cuki - vette át, közben pedig megcsókolt. - Mi lehet benne?
- Gondoltam, bővíthetnénk a gyűjteményed - mosolyogtam az ujjaimat tördelve, tartva tőle, hogy talán nem tetszik majd neki az ajándék.
- Aaa, ezt nem hiszem el! Megszerezted a legújabb sapkát? - vette ki a tasakból a fullcapet és elégedett vigyorral felrakta a fejére. - Na, hogy áll?
- Ellenállhatatlan vagy - tartottam fel a mutatóujjamat.
- Igazából azért kapom, hogy lenyúlhasd, ugye? - húzott magához mosolyogva.
- Nem fogom azt hazudni, hogy nem voltak efféle hátsó szándékaim - vigyorodtam el.
- Köszönöm. Te vagy a legjobb - suttogta a fülembe, aztán ismét megcsókolt.
- Boldog Karácsonyt! - súgtam két csók között, mosolyogva.


Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/12/szegedolle-karacsonyi-kulonkiadas-2resz.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/12/karacsonyi-meglepetes-beharangozo-film.html


Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok Minden Kedves Olvasómnak! Fantasztikus érzés, hogy ez már a harmadik Karácsonyunk együtt! Köszönöm nektek!! ëó

2 megjegyzés :

  1. Úgy örülök, hogy ez a karácsonyi rész! Nagyon jó lett. Valamiért úgy érzem, hogy Adélnak inkább Dodival kéne összejönnie...
    Nagyon boldog karácsonyt kívánok! :) ❤😘

    VálaszTörlés
  2. Jajj nehogy Dodival jöjjön össze. Barátok de ennyi

    VálaszTörlés