- Szia, Jas! - köszönök boldogan a legjobb barátomnak,
miután sikeresen a suli mögé osonok, ahol már vár rám.
- Szia, Sky! - ölel magához, én pedig mélyen beszívom
az illatát.
- Hoztam neked valamit! - tárja ki a furgon ajtaját és
kipattan belőle a zenekarunk másik három tagja.
- Srácok! - csillan fel a szemem lelkesen.
- Nem hiszem el, hogy ugyanaz a felső
van rajtad egy hete! - reklamál Adam Camet szidva.
- Én legalább felkeltem reggel - vág vissza Cam beleszagolva
a pólóba.
- Nélkülem is ment az interjú, nem? Sky se volt
ott! - ellenkezik Adam, belerángatva engem is.
- A lányok bármit megadnának az egy hetes pólómért! -
kontrázik Cam, én meg csak figyelem őket nevetve.
- Sziasztok! - integetek nekik, hátha észrevesznek.
- Hello, kislány! - öleli át a vállam Adam. - Rég láttunk.
- Tudod, a suli... - húzom el a számat.
- Hát persze, diák lettél! - nevet, megigazítva fején a kendőjét.
- Cam! - pörget meg a levegőben a zongoristánk. -
Nincs is rossz szagod - szippantottam bele a levegőbe.
- Na, ugye. Hallod ezt, Reese? - pillant jelentőség
teljesen Adamre.
- Azért moshatnál többet - veregetem meg a vállát, majd
Marcushoz lépek.
- Késtél – morogja dacosan, de azért magához húz.
- Bocsi. Nagyon sokan feltartottak – mentegetőzőm, mert tudom, mennyire utálja a
késést, meg Adamet, aki magasról tesz erre.
- Most az egyszer elnézem – jelenik
meg egy halvány mosoly az arcán.
- Neki mindig elnézed! – pattan mellénk Adam felháborodottan.
- Mert legalább tekintettel van rám! Te minden alkalommal késel!
– gurul dühbe ismét Marcus.
- Jól van, haver. De nézd meg. Cam sincs rám tekintettel! Hetekig
hord egy darab pólót! – vág vissza Adam.
- Az nem az én gondom! – legyint Marcus.
- Arra próbálok rámutatni, hogy én is elviselem egy rossz szó
nélkül, nyeld hát le te is!
- Milyen rossz szó nélkül? A múltkor kihajítottad a piszkos
ruháim az ablakon! – kapcsolódik be a vitába Cam.
- Mert azokon már a mosás sem segített volna – legyint Adam
szórakozottan.
- Látom, van, ami sosem változik – mosolygok Jasre.
- Ne is mondd. Amíg velünk laktál, sokkal jobb volt a
helyzet. Azóta, hogy elköltöztél, minden eldurvult – meséli Jas.
- Még annál jobban is eldurvult? – nevetek, felidézve azt az
oltári káoszt, amiben éltünk.
- Borzalmas a helyzet – közölte Marcus.
- Költözz vissza most azonnal! – parancsol rám Adam.
- Még nem alakítottuk át a szobád – bólogat egyetértően Cam.
- Mi az, hogy még? Csak két
hétre költöztem el! – nevetek meghökkenve, mire behúzza a nyakát.
- Két hét sok idő – mondja Adam elgondolkodó arcot vágva.
- Jas! – pillantok kétségbeesetten
a legjobb barátomra, aki csak elneveti magát és magához ölel.
- Csak viccelnek – suttogja a
fülembe alig hallhatóan. – Bármit megadnának, hogy vissza gyere – teszi hozzá
már jóval hangosabban.
- Azért bármit nem – ingatja a
fejét Cam.
- Ja, vannak dolgok, amiket határozottan
nem – egészíti ki Adam.
- De azért nem bánnánk – fonja karba
a kezeit mellkasa előtt Marcus.
- Egyáltalán nem! – lelkesedik Cam.
- Cseppet sem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése