- Szia, Jas! - köszönök, mikor Jason felveszi a telefont.
Magamban mérhetetlenül hálás vagyok, amiért elértem őt
napközben.
- Szia, Sky! - szól bele jókedvűen.
- Miújság? Nem jó a suli?
- Hiányzol - mondom azonnal, mire néhány pillanatig nem
válaszol, aztán elneveti magát.
- Na, de ennyire? Nincs két napja sem, hogy
találkoztunk.
- Akkor is hiányzol - kötöm az ebet a karóhoz
durcásan.
- Minden rendben? - kérdezi és hallom a hangján, hogy jóval
komolyabbra vált.
- Nem igazán - sóhajtom.
- Érted menjek?
Épp az ebédszünet második felében járunk, én pedig sikeresen
elbújtam a tanári egyik szobájába, ahova az igazgató úr tessékelt, mikor
megjelentem és egy kis magányért könyörögtem.
Mikor otthagytam a fiúkat az udvaron és elindultam, hogy
gondolkodjak egy kicsit, azonnal elkapott egy nagy csoport lány, hogy adjak
autogrammot, csináljunk közös képet. Aztán egyre többen lettek, arra kértek,
énekeljek valamit vagy táncoljak. Így kötöttem ki itt.
- Nem érzed magad jól? - tesz fel újabb kérdést Jason,
miután nem válaszoltam az elsőre.
- Nem is tudom, mit képzeltem - fakadok ki szomorúan.
- Mi a baj, Sky?
- Olyan kétségbeesetten vágytam az átlagos életre, de
nyilvánvalóan ezt nem kaphatom meg - szipogom.
- De hisz szeretsz híres lenni. Imádod az életed - próbál
megnyugtatni.
- Igen, de néha csak arra vágyom, hogy mikor elsétálok
valahol, senki ne jöjjön oda, tegyek úgy, mintha ott se lennék. Ne hagyják abba
a beszélgetést, ne fordítsák felém a fejüket, ne kérjenek tőlem
semmit - magyarázom elkeseredetten.
- Ezt bevállaltuk, mikor elkezdtük ezt az egészet.
- Tudom és alapvetően nincs is vele gondom,
de most... - kezdem, de elakad a szavam.
- Most történt valami - segít ki Jas, megértve a helyzetet.
- Igen.
- Sky, ha nem mondod el, mi nyomja a lelked, nem tudok
segíteni - mondja, miközben hangja olyan végtelenül lágyan cseng.
- Köszönöm, hogy vagy nekem, Jas. Nem tudom, mi lenne velem
nélküled - hajtom le a fejem szomorúan.
- Hát erről van szó? Úgy érzed, megint kihasználtak?
Előttem van a kép, ahogyan végigsimít az arcán, mint mindig, mikor
tehetetlennek érzi magát.
- A Heath Hoover név mond neked valamit?
- A srác, akit elcipeltél az interjúra meg a fotózásra?
- Aha, tegnap.
- Legalább adtál egy esélyt - vigasztal Jas. - Mindig is
szerettem benned, hogy minden egyes csalódás után talpra álltál. Mindig.
Bánatosan elmosolyodom.
- Te segítettél mindig talpra állni - említek meg egy fontos
tényezőt.
- Ugye most sem adod fel?
- Őszintén? Már nem igazán hiszek benne, hogy
egyszer találok még egy olyan megbízható és közeli barátom, mint te.
- Jól elleszünk ketten is - jelenti ki és jól hallom a
hangján, hogy mosolyog.
- Én is így hiszem - derül fel az arcom.
- Mit szólnál hozzá, ha érted mennék suli után és együtt
töltenénk a napot?
😭☺ folytasd!!:))
VálaszTörlésmikor lesz folytatas? :))
VálaszTörlésMikor lesz folyatás?Imádom ezt a sorit!!
VálaszTörlés