2017. október 31., kedd

Kosársuli, halloween-i különkiadás 1.rész (65.rész)

IDŐUTAZÁS VISSZA A MÚLTBA
Február 3. hétfő à VISSZA à Október 31. kedd

Azt hiszem, ez lesz életem első bulija. Kipislantottam az ablakon, a mellettünk elsuhanó tájra. Apa két feltétel engedett el, egy, hogy elhoz és kettő, hogy éjfélre értem jön. Az órámra pillantottam, ami pontosan 20 óra 46 percet mutatott. Krisz azt mondta, nyolc és kilenc között érkezzünk és bár én korábban terveztem, mint háromnegyed kilenc, elszöszöltünk anyuval a sminkemen. Alaposan fel lettünk szólítva, hogy senki ne merjen jelmez nélkül megjelenni, így nem sok választásom maradt.
Nem sok időm volt gondolkodni, minek is öltözzek, így végül angyalka lettem – igen, ennél bénább és sablonos már nem is lehettem volna – de ez van. Anya egyik régebbi ruháját viseltem, fehér egyberészes, hosszú, földig érő, kecses szoknyával. Természetesen voltak szárnyaim is, anyu besütötte a hajam, így csigákban omlott a vállamra. Az arcomat is szépen megcsinálta, fehér szempillák, fehéres, csillogó szemfesték.
- Akkor éjfélre itt leszek – ígérte apa, mikor leparkolt Kriszék háza előtt.
- Rendben, köszi – nyomtam egy puszit az arcára, aztán kiszálltam és bementem a nyitva állló kapun. Apu elhajtott, én pedig a kezemet tördelve a bejárati ajtó elé léptem.
Mint mondtam, még sosem voltam korábban buliban. Krisz az egész osztályt meghívta, ezzel amolyan osztálybulit generálva. A lányokkal kellett volna jönnöm, hogy ne kelljen egyedül bemennem. Igazából, magam sem tudtam, mitől félek. Csak olyan ismeretlen volt ez az egész.
Azon töprengtem, vajon Konrád minek öltözhetett.
Talán be se kéne mennem. Fürgén megfordultam, aztán ismét vissza, az ajtót bámultam meredten. Ujjam rátalált a csengőre, de nem nyomtam meg.
Tényleg nem tudtam, mi bajom. Bent voltak a barátaim.
- Egyszemélyes bulit csapsz itt kint? – szólalt meg valaki közvetlen mögülem, mire nagyot ugrottam ijedtemben. Aztán még egyet, mikor megláttam a zombit.
- Basszus, Dumbó! A frászt hoztad rám! – szorítottam a kezem hevesen zakatoló szívemre.
- Mit csinálsz itt, Liliomszál? – érdeklődött Dominik kedvesen.
- Most érkeztem – hazudtam sietve, mire elvigyorodott.
- Te kis hazudós angyalka! Figyellek ám egy ideje! – mutatott rám vádlón, mire elpirultam.
- Fenébe! – sütöttem le a szemem.
- Mi baj van?
- Még sosem voltam buliban – suttogtam csaknem elhaló hangon.
- És? – húzta össze a szemöldökét értetlenül.
- Ennyi – tártam szét a karom tehetetlenül.
- Csak ennyi? – nevette el magát. Nem volt bántó, inkább, mint aki megkönnyebbült, amolyan „ez legyen a legnagyobb bajod” stílusban.
- Igen!
- Akkor menjünk be, nincs mitől félned! – simította tenyerét a hátamra, majd kitárta előttem az ajtót és betolt maga előtt.
A házban épp a Ghostbusters zenéje fogadott, mennyei süti és pizza illat, cuki halloween-i díszítések, lufik és az osztálytársaim.
Krisz rögtön előkerült egy…. Egy hotdog jelmezben.
- Ez komoly? – röhögte el magát Dominik Krisz hatalmas kiflijére mutatva, amiből kikandikált a feje.
- Aha. De baromi kényelmetlen, csak addig lesz rajtam, míg mindenki megérkezik – röhögte el magát, látványosan megvakarva a hasát.
- Jól nézel ki! – tartottam fel a hüvelykujjamat elismerően.
- Ti is! – kacsintott ránk.
Krisz háta mögött nem sokkal megpillantottam Konrádot, aki éppen Klaudiával beszélgetett. A lány macskanőnek öltözött, mi másnak és úgy festett, nagyon szeretné felkelteni Konrád érdeklődését. Konrád először kifejezéstelen arccal figyelt, aztán halványan elmosolyodott, mire intettem neki egyet, a következő pillanatban már elkaptak a lányok.
- Végre itt vagy!
- De csinos a jelmezed! – dicsértek.
- Ti is nagyon jól néztek ki! – mértem végig őket. Eszti modern Csipkerózsikának tűnt, Csenge meg Hófehérkének.
- Eszti akarta ezt ennyire – húzta el a száját Csenge szórakozottan.
- Nem mondtál ellent! – reklamált Eszti nevetve.
Először elszomorodtam, amiért engem nem vettek be a hercegnős buliba, de aztán eszembe jutott, hogy mikor megkérdezték, minek öltözöm be, én már kitaláltam ezt az angyalosdit anyával.
- Láttad már Klaut? – fogta suttogóra a dolgot Eszti és elfintorodott.
- Igen – bólintottam, miközben megpróbáltam nem elnevetni magam az arcokon, amiket vágott.
- Állandóan Konrádon lóg, amióta csak itt vagyunk – folytatta Eszti bizalmasan.
Egy pillanatra összerándult a gyomrom, de inkább nem adtam hangot a rossz érzésemnek.
- Mit művelnek, hölgyeim? Társaságban nem illik sugdolózni! – andalgott mellénk az óriás hotdog vigyorogva, mire Eszti kihúzta magát, mint aki meg se szólalt az előbb.
- Legközelebb óriás hamburgernek öltözöm – kacsintott Kriszre, aki felnevetett ezen.
- Megtisztelnél – nyújtott felén egy chipses tálat, amit Csenge el is fogadott.
- Mi a… - túrt bele a tálba a barátnőm, majd előhúzott egy szemgolyót.
- Jajj, megtaláltad a szemem! Köszönöm! – lépett mellénk hálálkodva Tibi, a kalóz, akinek a fél szemét fekete kendő takarta. – Már a buli elején elhagytam – vette át a gumicukor szemgolyót és a zsebébe süllyesztette.
- Nagyon szívesen – röhögte el magát Csenge szórakozottan.
- Luca, ha szomjas vagy, ott vannak az italok és a poharak. Fogj egy filcet és vésd fel a neved valamelyikre – magyarázta Krisz, majd tovább állt.
- Okés – indultam meg az asztal irányába és kivettem egy még használatlan poharat. A többieké is ott volt az asztalon, így megnéztem, ki mit írt rá.
HotKrisz.
Esztirózsika.
Hócsengécske.
Tibi Sparrow.
Dombie. Úgy fest, zombie Dominiknak is volt már saját pohara.
- Ördögnek kellett volna öltöznöm – hajolt valaki a fülemhez, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Szia! – fordultam meg, szembe találva magam Konráddal.


2 megjegyzés :