2017. augusztus 13., vasárnap

Felejthetetlen nyár, 46.rész

- Melyik nap is megyünk a VOLT-ra? – érdeklődött Cooper, ezúttal a konyhában lévő ülőgarnitúrán terpeszkedve. Feje lelógott a kanapépadról, teste kissé fura, csavarodott pózban terült el.
- Holnapután – feleltem fel sem nézve a telefonból.
- Mit művelsz?
- Játszom.
- Mit?
- World Chef.
- Az mi?
- Főzős játék.
- Na, ne. Ha nem mondod, sosem jöttem volna rá – felelte ironikusan.
- Akkor meg minek kérdezed?
- És mi feladat? – tápászkodott fel és közelebb mászott hozzám.
- Jönnek a vendégek, ki kell őket szolgálni, megfőzni, amit enni akarnak, előállítani hozzá az alapanyagokat soroltam.
- Nem tűnik valami izgalmasnak fintorgott Cooper elégedetlenül.
- Valóban nem az. De ha egyszer elkezded, függővé válsz intettem szórakozottan.
- Ezt nem fogom elhinni. Tudom én, milyen a játékfüggőség, de ahhoz rendes játék kell oltotta le a jó kis játékomat Coop.
- Azért töltsd le és próbáld ki – legyintettem, már oda se figyelve rá.
- Torta. Open étterem, összegyűjti a nemzetközi szakácsok, vonzzák VIP és kap főzés! Torta szólalt meg Coop, mire felemeltem a fejem.
- Mi van? – nevettem el magamat.
- Ez a Play Áruház leírása a játékról – mutatta felém a telefonja kijelzőjét komoly képpel.
- Hát ez... – kerestem a megfelelő szavakat. Módfelett értelmes volt.
- Ezekután máris megjött a kedvem hozzá – röhögött Cooper remekül mulatva.
- Miket írnak a kommenteknél?
- Nagyjából az a lényege mindnek, hogy van szar az új frissítés vagy unalmas a játék, mert túl sok idő megfőzni egy kaját foglalta össze röviden Coop.
Nagyot sóhajtottam, elmentettem a dolgaimat, majd letettem a telefont a kezemből.
- Akkor mit csináljunk?
- Hol van Dex?
- Szerintem délutáni pihenő címen alszik vélekedtem.
- Már a meccsen is szundikált - röhögött Coop jóízűen-
- Így volt - értettem egyet bólogatva.
- Akkor mi lenne, ha elmennénk moziba?
- Nélküle? – kaptam a szám elé a kezem.
- Akár – vont vállat. – Bár én úgy gondoltam, felkelthetnénk és mehetnénk hárman.
- Ja, akkor jó. Rendben – egyeztem bele.
- Persze, ha ennyire kettesben akarsz velem lenni… - kezdte volna, arcával az enyémhez közelített.
- Aha, majd rájössz – nyomtam képébe a tenyerem és visszatoltam.
- Már nem tetszem neked, Leah drága? – villantott gúnyos vigyort.
- Sosem tetszettél – öltöttem ki a nyelvem gyerekesen.
- Dehogynem. Azt hiszed, Talia képes volt eltitkolni? – nevetett.
- Reménykedtem – dörmögtem halkan.
- Szívesen elviszlek egy randira, ha akarod – búgta.
- Tudod, mi a csodálatos a múlt időben? Hogy már megtörtént és le is zárult – mosolyogtam rá amolyan „ezt neked” stílusban, amin persze csak felnevetett.
- Szóval, már nem kellek neked – értelmezte a helyzetet.
- Ebben az értelemben semmiképp se – bólintottam.
- Tiszta szerencse – jegyezte meg Dex az ajtóból.
- Haver! Ez az új hobbid? Idelopózni, hallgatózni majd a legváratlanabb pillanatban közbeszólni? – mérgelődött Coop, aki a jelek szerint megint megijedt.
- Se nem lopóztam, se nem hallgatóztam – vont vállat Dex unottan.
- Menjünk inkább moziba! – buzdítottam a srácokat.


1 megjegyzés :