-
Melyik nap is megyünk a VOLT-ra? – érdeklődött Cooper, ezúttal a konyhában lévő ülőgarnitúrán terpeszkedve. Feje lelógott a kanapépadról, teste
kissé fura, csavarodott pózban terült el.
-
Holnapután – feleltem fel sem nézve a telefonból.
- Mit művelsz?
-
Játszom.
- Mit?
- World
Chef.
- Az
mi?
- Főzős játék.
- Na,
ne. Ha nem mondod, sosem jöttem volna rá – felelte ironikusan.
- Akkor
meg minek kérdezed?
- És mi
feladat? – tápászkodott fel és közelebb mászott hozzám.
-
Jönnek a vendégek, ki kell őket
szolgálni, megfőzni, amit enni akarnak, előállítani hozzá az alapanyagokat – soroltam.
- Nem tűnik valami izgalmasnak – fintorgott Cooper
elégedetlenül.
-
Valóban nem az. De ha egyszer elkezded, függővé válsz – intettem szórakozottan.
- Ezt
nem fogom elhinni. Tudom én, milyen a játékfüggőség, de ahhoz rendes játék kell –
oltotta le a jó kis játékomat Coop.
- Azért
töltsd le és próbáld ki – legyintettem, már oda se figyelve rá.
-
Torta. Open étterem, összegyűjti a
nemzetközi szakácsok, vonzzák VIP és kap főzés!
Torta – szólalt meg Coop, mire felemeltem
a fejem.
- Mi
van? – nevettem el magamat.
- Ez a
Play Áruház leírása a játékról – mutatta felém a telefonja kijelzőjét
komoly képpel.
- Hát
ez... – kerestem a megfelelő
szavakat. – Módfelett értelmes volt.
-
Ezekután máris megjött a kedvem hozzá – röhögött Cooper remekül mulatva.
- Miket
írnak a kommenteknél?
-
Nagyjából az a lényege mindnek, hogy van szar az új frissítés vagy unalmas a
játék, mert túl sok idő megfőzni egy kaját –
foglalta össze röviden Coop.
Nagyot
sóhajtottam, elmentettem a dolgaimat, majd letettem a telefont a kezemből.
- Akkor
mit csináljunk?
- Hol
van Dex?
-
Szerintem délutáni pihenő címen alszik – vélekedtem.
- Már a meccsen is szundikált - röhögött Coop jóízűen-
- Így volt - értettem egyet bólogatva.
- Már a meccsen is szundikált - röhögött Coop jóízűen-
- Így volt - értettem egyet bólogatva.
- Akkor
mi lenne, ha elmennénk moziba?
-
Nélküle? – kaptam a szám elé a kezem.
- Akár
– vont vállat. – Bár én úgy gondoltam, felkelthetnénk és mehetnénk hárman.
- Ja,
akkor jó. Rendben – egyeztem bele.
-
Persze, ha ennyire kettesben akarsz velem lenni… - kezdte volna, arcával az
enyémhez közelített.
- Aha,
majd rájössz – nyomtam képébe a tenyerem és visszatoltam.
- Már
nem tetszem neked, Leah drága? – villantott gúnyos vigyort.
- Sosem
tetszettél – öltöttem ki a nyelvem gyerekesen.
-
Dehogynem. Azt hiszed, Talia képes volt eltitkolni? – nevetett.
-
Reménykedtem – dörmögtem halkan.
-
Szívesen elviszlek egy randira, ha akarod – búgta.
- Tudod,
mi a csodálatos a múlt időben?
Hogy már megtörtént és le is zárult –
mosolyogtam rá amolyan „ezt neked” stílusban, amin persze csak felnevetett.
-
Szóval, már nem kellek neked – értelmezte a helyzetet.
- Ebben
az értelemben semmiképp se – bólintottam.
-
Tiszta szerencse – jegyezte meg Dex az ajtóból.
-
Haver! Ez az új hobbid? Idelopózni, hallgatózni majd a legváratlanabb
pillanatban közbeszólni? – mérgelődött Coop, aki a jelek szerint
megint megijedt.
- Se
nem lopóztam, se nem hallgatóztam – vont vállat Dex unottan.
-
Menjünk inkább moziba! – buzdítottam a srácokat.
VAAA végreeeee😍
VálaszTörlés