- Mi a nagy hír, Vili bá? - mocorgott izgatottan a helyén
Krisz.
- Egy pillanat, Krisztián - intett az ofő. - Előbb
a bajnoksággal kapcsolatban.
- Izgatottan várom az infókat – csaptam össze a
leckefüzetemet.
- Mindjárt megeszem a kalapom – ironizált Konrád mosolyogva.
- Van, ami lázba hoz téged? – ingattam a fejemet.
- Természetesen, Bokasérült lány – kacsintott rám huncutul.
-
Tehát, a nyári bajnokság selejtezői egy hónap múlva
kezdődnek
–
kezdett bele Vili bá.
-
Olyan hamar?
-
Azta!
-
Igen, a nyári bajnokság május első hetében kezdődik, a selejtezők két
hónap
alatt mennek le. Pont emiatt még egy kicsit változnak
az edzések.
Maradnak a négy
órás
védekező edzések
heti egyszer és
az elkövetkezendő egy hónapban
mindennap lesz edzés.
-
Kemény egy hónap áll előttünk
–
ismertem el.
-
Eddig is majdnem mindennap volt edzés – értetlenkedett Konrád dünnyögve.
-
Mostantól hétfőn
és
szerdán
taktikai edzés
lesz, különböző formációkat
és
figurákat fogunk tanulni, majd azokat begyakorolni – magyarázta az ofő.
-
Ígéretesnek hangzik – merengtem.
-
Te mindenen fellelkesülsz – jegyezte meg Konrád szórakozottan.
-
Talán baj? – szaladt fel a szemöldököm.
-
Ugyan, dehogy.
-
Az jó, mert, ha mégis, akkor…
-
Tudom, tudom, kénytelen leszel szakítani velem – legyintett nagy lazán, én
pedig elnevettem magamat.
-
Valahogy úgy.
-
Ezenkívül mostantól felbomlanak az eddigi csapatok – jelentette be Vili bá,
aminek eredménye egy általános felhördülés lett.
-
Miért?
-
Akkor mi értelme volt eddig így edzeni?
-
Nem értem.
-
Tisztában vagytok vele, hogy egy mérkőzésen csak 12 játékos
vehet részt a csapatban – magyarázta Vili bá. – Természetesen mindenki kap
lehetőséget,
egyenlően
osztjuk el, hogy mikor ki játszik és épp
ki marad ki.
-
Miért nem mindig a legjobbak játszanak? Úgy van a legtöbb esély – morogta
Klaudia elől,
de mindenki jól hallhatta.
-
Azért, mert egy csapat vagyunk, Klaudia. Kérlek, változtass a hozzáállásodon.
Mindenkinek más-más az erőssége
és
ezt tesz titeket rendkívüli csapattá.
Együtt
–
tette hozzá
az ofő,
jól
megnyomva az utolsó
szót.
-
Szépen kérünk, tartsd meg magadnak ezeket a nézeteid – szúrta közbe Krisz, amin
persze többen felnevettek.
-
Krisztián! – szólt rá Vili bá.
-
Elnézést – húzta be a nyakát a srác, de azért küldött felénk egy jelentőségteljes
pillantást.
– Nem az kell, hogy aki más nézeteket vall, azt elhallgattassuk, hanem hogy
megváltoztassuk a hozzáállását. Csak akkor lesztek igazán jó csapat, ha együtt
tudtok működni!
-
Igenis! – vágta rá az osztály, többnyire egyszerre.
-
Rendben van. Akkor a hír – váltott témát Vili bá, mire izgatott sutyorgás lepte
el a termet. – A második félévben új diák csatlakozik az osztályhoz.
-
Megmondtam! – fordult hátra Csenge elégedett fejjel.
-
Tényleg megmondtad – értettem egyet.
-
Dóri édesapja állást kapott külföldön, így elköltöznek – jelentette be Vili bá,
mire mindenki egy emberként fordult a szomorúan üldögélő Dóri
irányába.
– A megüresedett helyre olyan diákok közül válogattunk, akiket nem vettünk fel
a jelentkezéskor. Az új osztálytársatokkal hétfőn találkozhattok, mikor is megindul
a második félév.
Az
óra végét jelző
csengő
megszólalásával Vili bá befejezte mondandóját, mi pedig felpattantunk és Dóri
köré gyűltünk.
(Csenge)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése