2017. június 20., kedd

Újra itt, 11.rész

Ave
„Az igazi barátok lélekben mindig együtt vannak.”
/Anna c. film/

A lelátó padján üldögélve figyeltem a srácokat, az edzést és csak arra tudtam gondolni, mit hagytam ki mindezidáig. Mennyi mindenből kimaradtam, nem voltam az életük része és ők sem az enyémnek. Hiába vagyok most itt, állandóan kívülállónak érzem magam, bárhogyan is igyekeznek.
Bárki kérdezné, miért nem vettem fel velük a kapcsolatot külföldről, nem igazán tudnék válaszolni. El se mondtam neki, hogy elmegyek. Egyik reggel már nem voltam otthon. Képzelhetem, milyen mérgesek lehettek. Főleg Hunter.
- Szia, Ave! – integetett vadul Destiny, oldalán egy számomra ismeretlen lánnyal. Bizonyára ő Bonnie.
- Sziasztok – álltam fel.
- Ő a barátnőm, Bonnie – mutatott be minket egymásnak Destiny. – Ő pedig Avery, Beau-ék gyerekkori barátja.
- Szóval, velük nőttél fel, mi? – nevetett fel Bonni, az arcára volt írva, hogy ismeri a srácokat, így el tudja képzelni, milyen lehetett ez.
- Igen, mondhatni – értettem egyet mosolyogva.
- Igazából, Ave tizenegyévesen elköltözött – magyarázta Destiny.
- Hé, Avy! – ordított Chase, mire a pálya felé fordítottam a fejem. – Ezt érted!
Fogalmam sem volt miről beszélt, de aztán Chase egy pillanattal később pontot szerzett, ezt követően pedig felém nézett és rám mutatott. Felvontam a szemöldököm, de azért elmosolyodtam. Blake Chase mellé sétált és finoman nyakon legyintette.
- Ide figyeljél! – dorgálta, mint apa a fiát.
- Chase nagyon odavan érted – jegyezte meg Bonnie, hangja mintha szomorúan csengett volna.
- Tetszik neked? – mosolyodtam el kedvesen.
- Mi van? – hökkent meg rám bámulva.
- Ugyan, Bon. Szerintem, neki bátran elmondhatnád – bátorította barátnőjét Destiny.
- Talán tényleg tetszik nekem – vallotta be Bonnie. Hát nem sokat kellett nyaggatni, az egyszer biztos.
- Nincs mitől félned, Ave Hunterrel kavar – legyintett Destiny, majd integetett Beaunak.
- Komolyan?
- Dehogy! Nem kavarunk! – ellenkeztem hevesen gesztikulálva.
- Azért bámul most is téged – biccentett a pálya felé Destiny.
- Nem is bámul – kezdtem volna, de mikor Hunter felé fordítottam a fejem, konstatáltam, hogy tényleg engem nézett.
Félmeztelen volt, pólójának végét a nadrágjába tömte, nagy része kilógva lengedezett. Csípőre tett kézzel állt és engem figyelt. Mikor észrevette, hogy figyelem, akkor sem kapta el a tekintetét, állta az enyémet. Vagy inkább én az övét.
- Itt vagytok, csajok! – került elő Chase, teljesen kitakarva előlem Huntert.
- Hol lennénk – forgatta a szemét Destiny.
- Örülök, hogy itt vagy Avy – ült jobbomra Chase és átkarolta a vállam. Még utoljára Hunterre pillantottam, aki lehajtotta a fejét és megvakarta a tarkóját, majd fejcsóválva hátat fordított nekem.
- Nem kellene edzened? – hámoztam le magamról Chase karját, mert most, hogy tudtam, tetszik Bonninak, kényelmetlenül éreztem magam.
- Épp öt perces szünet van – vigyorgott Chase elégedetten, majd felhajtotta a vizét.
- És ezt a szünetet mindenki tartja vagy csak te? – sandítottam rá.
- Természetesen mindenki! Sosem hátráltatnám az edzést! – vágott felháborodott fejet Chase, majd a fülemhez hajolt. – Még érted sem, Avy.
- Nagyon helyes – bólintottam.
- Élvezed, amit látsz? – kérdezte, mire rögtön elkaptam a tekintetem Hunter meztelen hátáról és értetlenül meredtem Chasere.
- Mi van?
- Úgy értem – kezdte lassan, óvatos mosolyra húzva a száját – élvezed az edzést, Avy?
- Ja, persze. Hogyne. Igen – dadogtam össze-vissza.
- Mennem kell – közölte Chase, majd rám kacsintott.
- Menjél – paskoltam meg a karját zavaromban.
- Des, Bon – biccentett Chase óriási mosollyal – Öröm titeket látni. Mint mindig – bókolt, majd lenyargalt a lelátóról a pálya irányába.
- Eszelős – ingatta a fejét Destiny, mire mindannyian felnevettünk.



10 megjegyzés :

  1. Szóval anyu,én vagyok a sok vesszőt használó kiscsibéd,aki észrevette,hogy Riverdale-es gifet raktál az amúgy nagyon jó új részed végére! Most még jobban szeretlek!!❤

    VálaszTörlés
  2. Legyen új rész!!!!!!!!!!!!! Annyira szeretem....

    VálaszTörlés
  3. Whaaa, ezt a történetet is imádom, annyira családias, vicces! :) <3 Tűkön ülve várom a folytatást! :) :D <3

    VálaszTörlés