2017. június 29., csütörtök

Sydney, 4.rész

- Szia, Syd – ölelte át a derekamat Leif és belepuszilt a nyakamba.
- Szia, bébi – fordultam meg, teljesen belesimulva a karjaiba.
- Áll még az esti programunk, ugye? – érdeklődött kedvesen.
- Persze – bólintottam. Leif épp szólásra nyitotta a száját, mondani akart még valamit, de pont becsöngettek. Betolt maga előtt a terembe és mint mindig, most is a mögöttem lévő padsorba ült, két hellyel arrébb.
Nem foglalkoztunk Jaxx-szel, sem a múlttal, sem semmivel. Pont tökéletes volt.
Jared, aki pont mögöttem ült megbökdöste a hátamat a tollával, mire kérdően fordultam meg.
- Csini vagy, Syd – mosolygott rám, mire persze visszavigyorogtam.
- Haver, ne csapd a szelet a barátnőmnek – dobta meg játékosan a tollával Leif Jaredet, mire még szélesebbre húzódott a szám.
- Jó, jó, persze – bólogatott a srác nagy lazán, remekül szórakozva.
- Az van, Syd, hogy le kell adni a nevezést – tolt elém egy papírt Joe.
1. Leif Dozois
2. Jared White
3. Joe Sires
4. Tom Layne
5. Chris Mall
6. Laure Sommett
7. Sydney Ticker
- Hé. Mondtam én, hogy beleegyezem? – hagytam abba az olvasást, megakadva a saját nevemnél.
- Ne már, Syd! Kell legalább három lány a csapatba. Játszanod kell – kérlelt Jares, de nekem eszemben se volt igent mondani.
- Nem.
- Jared. Hagyd békén Sydneyt! – szólt rá Leif, én pedig összerezzentem a nevem hallatán.
- Ne már. Neked ez így megfelel?
- Add ide azt a rohadt lapot! – Leif mostmár ideges volt. Elvette a lapot és kihúzta a nevemet.
- Játszania kell. Syd majdnem kijutott a világbajnok volt!
Majdnem… Majdnem… Majdnem…
- Ezért mondom, hogy álljál le! – Leif hangja egyre távolabbinak tűnt.
Ebben a pillanatban belépett az osztályterembe Jaxx, majd egyenesen rám nézett. A szemembe. Én pedig elfelejtettem lélegezni. Megrohamoztak az emlékek. A meccsek. A csapattársaim. A baleset. A kórház. A fájdalom.
A könnyeimmel küszködve kirontottam a teremből, félrelökve Jaxx-szet is. Fejvesztve berohantam az egyik mellékfolyosós részbe és levetettem magamat a földre, hátamat a hűvös falnak támasztva.
- Minden rendben, Syd! – guggolt le elém Leif, ujjaival nekiállt finoman letörölni a könnyeimet. – Kérlek ne sírj. Nem bírom, ha sírsz.
- Tudod, hogy nem direkt csinálom – szipogtam, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy elűzzem a borzalmas képeket a fejemből.
- Hát persze, bébi. Tudom. Na, gyere – ült le velem szembe a földre, majd az ölébe húzott. Karjaival körülfonta a derekamat és megnyugtatóan simogatta a hátamat. Meleg lehelete a nyakamat érte, éreztem a nyugodt szívverését a kezem alatt, amit a mellkasára tapasztottam. Mély lélegzetet vett, én pedig utánoztam.
Mint mindig, a nyugtatási folyamata most is hatásosnak ígérkezett.
- Syd, figyelj rám! – kezdte higgadtan, szája súrolta a nyakamat. – Mindenkinek vannak rossz emlékei, dolgok, amik szarul sültek az életben. De ne felejtsd el, hogy minden rosszban van valami jó.
- Például, hogy most itt vagy nekem – súgtam, és nyomtam egy csókot az arcára. – Szeretlek, Leif.
- Én is szeretlek, Syd – simogatta tovább a hátamat. – Mondd el, mi jutott eszedbe.
- Nem is tudom, mi ütött hirtelen belém. Már olyan rég történt, egyszerűen csak… Eszembe jutott minden – mondtam, mélyen elhallgatva, hogy Jaxx megjelenése tett végleg tönkre mindent.
Jól emlékeztem azokra a napokra. A szilánkosra tört bal kezem is emlékezett. Megremegett. Megremegtem. A kórházban töltött napok képei jelentek meg a fejemben. Leif minden percét mellettem töltötte. Heteken át nem járt edzésre, suliba is alig ment. Kitartott mellettem. Ahogy azóta mindig.
- Jared nem akart rosszat, bébi. Csak szüksége lenne rád a csapatnak – mondta lágyan.
- Tudom – bólintottam megértően. – De nem megy.
- Itt nincs kényszer, Syd. Senki nem fog megutálni, ha nemet mondasz. Ha meg igen, majd leverem – pillantott le rám, én pedig elmosolyodtam, egyik kezemmel selymes hajéba túrtam, másikkal pedig összefűztem az ujjainkat.
- Köszönöm – mondtam, Leif pedig csak szó nélkül megcsókolt.



Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/07/sydney5.html
Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése