2017. június 3., szombat

Kosársuli, 43.rész


- Hé, Lean! - szólongatott valaki távolról.

- Luca! - lengette meg a kezét az arcom előtt egy másik valaki.
- Hm? - kérdeztem résnyire nyitva a szemem.
- Mi jót csinálsz itt?
- Nem tudom. Mit csinálok? - érdeklődtem eltöprengve.
- Itt szunyókálsz a fürdőben lévő padon - nevetett Csenge előttem guggolva.
- Alszom -  értettem egy nagyot ásítva.
- Ne aludj vissza - rázta meg finoman a vállam Eszti, aki a fejemnél üldögélt.
- Igyekszem. Mi történt?
- Konrád egy ideje várakozott rád, ezért megkért minket, nézzünk rád - mesélte Eszti.
- Nem akart bejönni, mert nem tudta, miképpen aludhattál el - kacsintott rám jól mulatva Csenge.
- Milyen lovagias - sóhajtottam fáradtan.
- Gyere, öltözz fel - húzott fel Csenge.
- Még nem öltöztem át?
- Szerintem csak arcot mosnod sikerült - nevetett Eszti.
- Neked tényleg nem szabad éjszakáznod.
- Nem viseltem mindig ilyen rosszul - merengtem.
- Semmi baj, majd hazamész és alszol egy nagyot - mosolyogtak rám, én pedig befejeztem az öltözködést.
- Köszi lányok! - hálálkodtam, miközben kiléptünk az öltöző ajtaján.
Konrád a padon ült, előre hajolva, könyökével a térdén támaszkodva nyomkodta a telefonját. Mikor észrevett elmosolyodott, majd becsúsztatta a telefont nadrágjának zsebébe.
- Meghoztuk a rendelt csomagot - viccelődött Csenge.
- Majdnem házhoz szállítás - kontrázott Eszti, Konrád pedig mosolyogva felállt és átölelte a derekam.
- Nem kell valahol aláírnom, hogy átvettem? - szállt be ő is a nagy poénkodásba.
- Most az egyszer ingyen lesz - vigyorogtak a lányok, majd megöleltek, elköszöntünk, ők pedig hazaindultak.
Leültem a padra, Konrád pedig mellém.
- Hol aludtál? - érdeklődött.
- A fürdőben lévő padon.
- Ez komoly? - nevetett fel jóízűen, de cseppet sem bántóan.
- Aha. Az utolsó emlékem, hogy arcot mosok. Aztán kicsit leültem pihenni - méláztam elgondolkodva.
- Eszméletlen vagy - nevetett Konrád, kicsit megszorítva a kezem. - Gyere, hazakísérlek.
Felállt, átvette a táskámat. Én is felálltam, de úgy éreztem, nagyon szédülök. Léptem egyet, de elveszítettem az egyensúlyom.
- Luca? - hallottam Konrád tompa hangját, aztán elsötétült a világ. 


Következő rész:
Előző rész:

3 megjegyzés :