- Szóval… Elhatároztad magad – próbálta értelmezni a helyzetet
Lola az ágyamon kiterülve.
- Így igaz – bólogattam hevesen az íróasztali székemen pörögve.
- Ez komoly? Bevallod Louisnak, mit érzel? – szaladt fel a
szemöldöke hitetlenül.
- Be én.
- Ez egészen biztos?
- Most mi van, nem ezt akartad? – nevettem el magamat.
- Leszögezném, hogy akarni nem akarok semmit sem – pontosított hason
fekvésbe tornázva magát.
- Másról se beszélsz, minthogy nincs elég önbizalmam és satöbbi.
Tessék, most majd lesz.
- Jenny. Én nem bántani akarlak az ilyen kijelentéseimmel – rázta a
fejét.
- Tudom jól.
- Nem kell kitárulkoznod, csak mert időnként beszólok neked valami ilyet –
folytatta Lol.
- Tudom. Nem ezért akarok.
- Akkor miért? – Lola meglepődöttnek tűnt.
- Azért mert beleuntam ebbe az egészbe.
- Azt én értem, de… Miért épp most?
- Úgy érzem, eljutottam arra a pontra, hogy képes legyek túllépni
rajta. Nélküle élni az életem – magyaráztam elgondolkodva.
- Bocsáss meg, hogy közbevágok.
- Csak tessék – feleltem szórakozottan.
- Miért beszélsz úgy, mintha Louis mindenképpen nemet mondana a
kis vallomásodra? – érdeklődött Lola kíváncsian felkönyökölve.
- Felkészítem magam a legrosszabbra – vontam vállat.
- Francokat! – vágta rá, mire elfintorodtam.
- Jól van. Talán csak erősen kétlem, hogy megváltoznak majd köztünk a dolgok – ismertem be.
- Jenny – sóhajtott. – Sokszor nem tudom eldönteni, hogy szimplán vak
vagy, vagy csupán csak nem akarod elhinni, amit látsz.
- Értékelem az őszinteséged – húztam el a számat, mire
Lola felnevetett.
- Azt hiszem, a második igazabb rád.
- Én is azt hiszem. Mit tudsz te, amit én nem? – kérdeztem sűrűn
pislogva.
- Tudni nem tudok semmit. Louis nem beszéli meg ezeket a dolgokat velem,
valószínűleg azért, mert te meg én ősidők óta legjobb barátnők
vagyunk.
- Logikus. Akkor mik a sejtéseid? – fogalmaztam át a kérdésem.
- Megfogadtam, hogy nem avatkozom ebbe bele, sőt, még a saját elképzeléseim is megtartom
magamnak.
- De miért? A barátoknak ez lenne a dolga. Megosztani a
képzelgéseink – biggyesztettem le a szám, mire Lola ismét felnevetett.
- Ez lenne – biccentett egyetértően. – Azonban féle, hogy
hatással lenne rád a véleményem. Ha meg még igazam sincs, akkor téves
reményeket keltek benned, vagy tudja a fene.
- Tehát szerinted Louis hasonlóképpen érez irántam – értettem meg
Lola elképzeléseit.
- Én csak azt mondom, hogy talán nem fog olyan könnyedén
visszautasítani, mint ahogy azt te hiszed.
- Valójában nem tudom, mit hiszek. Louis mondott meg csinált is
félreérthető, kétértelmű dolgokat – töprengtem felidézve ezeket az eseményeket.
- Hát ez az.
- Ugyanakkor, miért nem lépett soha? – néztem szomorúan Lolára.
- Mert pont olyan félénk, mint amilyen te vagy.
- Ez nekem nem elég – ingattam a fejem.
- Akkor úgy van vele, ahogy te. Mert az egyszer biztos, hogy te
semmilyen jelet nem küldtél felé. Honnan kéne tudnia szerencsétlennek, hogy
azóta bele vagy esve, mióta csak ismeritek egymást?
-
Azt mondtam neki, hogy a barátnője
akarok lenni! Mi lehet ennél egyértelműbb? – fakadtam ki egy cseppet.
- Részeg voltál – emlékeztetett Lola ellenkezve.
- És? Részegen vagyok igazán őszinte. Ki mondogat ilyen
hazugságokat ittasan?
- Sok részeg ember. Mikor azt se tudod, mit beszélsz.
- Hát, én nagyon is tudtam!
- Louis viszont nem – ingatta a fejét Lola.
- Louis viszont nem – ismételtem meg lesütve a szemem.
Előző rész:
Nagyon nagyon jó lett! Imádom minden részét! Alig várom a kövi részt! ❤❤❤
VálaszTörlésKöszönöm szépen!! ♥♥
TörlésUuu*--*nagyonnagyon jó😍😍👑
VálaszTörlésKöszönöm!!😍
TörlésImádom nagyon❤ siess a kövivel😄
VálaszTörlésÖrülök neki, Köszönöm!! ♡
TörlésAhh mond hogy meg van írva akövi rész is, csak még nem raktad föl! ����
VálaszTörlés