Dominik izzadt, keskeny csípőjét átkulcsolva próbáltam minden erőmmel
visszatartani, de nem ment valami fényesen.
Nem vagyok egy törékeny alkat, mégis úgy éreztem, mintha erőfeszítés nélkül húzott volna maga után.
Szerencsére utána, mikor én voltam elől, egészen jól haladtam, bizonyára azért, mert esze ágában nem volt minden erejét beleadva végig az alapvonalon
tartani.
Nem tudtam eldönteni, Vili bának tényleg voltak e komoly indítékai, mikor
kiadta ezt a feladatot, vagy csupán szórakozni kívánt.
Mindenesetre mi, a viszontagságaink ellenére jól mulattunk.
A második körben ismét Dominik állt elől, én pedig az ujjaim és a
nyakam ropogtatásával terveztem megfélemlíteni.
- Mit művelsz, Liliomszál? - érdeklődött némileg megrökönyödve.
- Csupán bemelegítek - válaszoltam hanyagul legyintve.
- Azt látom - nevetett jóízűen.
- Ezúttal meg sem bírsz majd mozdulni - bizonygattam lelkesen, komoly képpel.
Hiába volt minden feltüzeltség, ezúttal is alul maradtam, de talán egy-két
fokkal már tovább bírtam.
- Maradnak a párok, menjetek, igyatok egy kortyot - érkezett az edző
utasítása.
- Meg van esélyed próbálkozni, Liliomszál - gúnyolódott Dominik, miközben a
padok felé indultunk.
- Egyszer sikerülni fog, Dumbó - ígértem, majd sietősen
inni kezdtem.
- Lassabban, Bokasérült lány - állította meg az üvegemet Konrád, Dominik és
közém állva.
- Szomjas vagyok – biggyesztettem le a szám sarkát.
- Azt látom, de tele hassal nem tudsz majd futni – vette át
a kupakot Konrád, majd rácsavarta az üveg szájára.
- Igaz – bólintottam egyetértően.
Konrád felemelte jobbját, bizonyára azzal a szándékkal, hogy
megsimogassa a fejem, de keze megállt a levegőben, végül pedig
visszaengedte maga mellé. Valószínűleg a teljesen szétizzadt fejem látványa váltotta ki belőle
a mozdulatának megtorpanását, így kicsit nagy zavaromban inkább elléptem
mellette és Dominikhoz mentem.
Ebben a pillanatban fújta meg Vili bá a sípját, jelezve a
szünet leteltét.
- Eljött az én időm – vigyorogtam Dominikra,
aki csak a fejét ingatva indult meg velem az alapvonal felé.
- Figyeljetek! Ezúttal négyesével fogtok összeállni! –
kiabált Vili bá, hogy elcsendesedjünk. – Lucáék Esztiékkel, Konrádék Tibiékkel,
Dóriék Regiékkel és Boriék Barbiékkal.
- Hali – pattant elénk Eszti boldogan, és lelkesen
megragadtuk egymás kezét.
- Kettő-kettő ellen fogtok megmérkőzni,
az lesz a társatok, akivel eddig is párban álltatok.
- Így, hogy fogsz lenyomni, Liliomszál? – bökött finoman
oldalba Dominik, mire elfintorodtam.
- Feltehetőleg, sehogy.
- Pedig már annyira beleéltem magam – nyújtotta meg gúnyosan
az „annyira” szócskát.
- Fellélegezhetsz. Nem ma foglak szétalázni – köröztem az
ökleimmel játékosan, mire tehetetlenül feltartotta a kezeit.
- Tiszta szerencse – mosolygott.
- A pályát hosszában ketté választottam bójákkal – mutatott az
említett tárgyak irányába. – Két négyes az egyik oldalt, kettő
a másikon dolgozik. Dóriék és Boriék négyese menjen a
túloldalra, ha befejeztem.
- Ha nem nyomhatlak le téged, lenyomjuk őket
– súgtam Dominiknek, aki ezen halkan felnevetett.
- Neked mindegy, mi? Csak lenyomhass valakit.
- Muszáj fitogtatnom az erőmet – feleltem
hazudozva, de remekül szórakozva.
- Két ember támad, a másik kettő
emberfogással védekezik rajtuk. A támadok esetében az a lényeg, hogy ne indítással szeljék át a pályát, hanem mozgassák meg
alaposan a védőket. A védők
feladata pedig, hogy végig szorosan fogják az emberüket, ne távolról bámulják.
Jól van, kezdhetitek is!
A két másik négyes átszaladt a túloldalra, míg Konrádék
négyese neki is kezdett előttünk a feladatnak. Csenge és Konrád védekezett, míg Klaudia és Tibi támadt. Szerencsére
Konrád Tibit fogta, így jó messze került Klaudiától.
Meg kell hagyni, Konrád értette a dolgát. Végig szorosan
fogta Tibit és kemény lábmunkát produkált. Bámulatos volt.
Mikor mi következtünk, Dominikkal támadni kényszerültünk, és
meglepett, milyen jó volt a csapatmunkánk. Nem voltunk útban egymásnak, nem
akadályoztuk a másikat, hanem sikeresen szépen végig vittük a támadást, és még
egy kosarat is összehoztunk. Mindazonáltal jól meg is dolgoztattuk a védőinket.
Miután a védekezést
is sikerült megcsinálnunk sajgó lábban ugyan, de elégedetten vonszoltam mellé
magam. Dominik feltartotta a kezét, én pedig belecsaptam.
- Jobb együtt lenyomni valakit, nem? – tette a kezét a fejem
tetejére.
- Ne reménykedj – csaptam meg, mire hátrébb ugrott, és
eljátszva a nagy halált, fájdalmas arccal dörzsölte a kezét.
- Ez fájt.
- Ha ez fájt, mi lesz veled, mikor… - kezdtem a fejemet
ingatva, de közbevágott.
- Mikor lenyomsz, tudom – nevetett.
Szereleeeeemes vagyok ebbe a sztoriba 😍
VálaszTörlésEzt örömmel hallom 😍😍
TörlésWow. Csak wow. *-*
VálaszTörlés😇😇😇
Törlés