- Őstehetség vagy, Roycy - vigyorgott rám Wyatt, mikor lenyomtam dobóversenyben.
- Nem kell a hízelgésed - legyintettem, mire elnevette magát.
- Örülök, hogy végre játszol velünk - váltott komolyra, ami egy pillanatra
lefagyasztott, de a szívem őrült tempóban kezdett verni.
- Csak nehogy elszálljon magától - lépett mellém Keaton, majd finoman és
nyugtatóan végigsimított a gerincem vonalán.
- Ne keverd össze Roycyt magaddal - kacsintott barátjára Wyatt, aki semmit nem
vett észre az egészből.
- Eszemben sincs - közölte Keaton.
- Na, jó, akkor toljunk egy egyet.
- Inkább legyen kettő az egy ellen – vetette fel
Keaton.
- Magadat tartod ennyire jónak vagy engem ennyire rossznak? –
vontam fel a szemöldököm.
- Szerintem, tudod te a választ – dobta nekem a labdát.
- Okés, akkor első körben én leszek Roycyval – ajánlkozott Wy.
- Rendben.
- Legyen így.
Az első játékot Keaton minden hősies igyekezete ellenére mi
nyertünk, bár nem sokkal.
- Csere – jelentette be Wyatt, és ezúttal ő volt
egyedül.
Szintén kikapott.
- Srácok! Elfáradtam – ültem le nagyot sóhajtva a földre.
- Csak félsz, mert most te lennél egyedül – kacsintott rám Wyatt.
- Tény, hogy ezt szívesebben elkerülném – bólintottam őszintén.
- Mitől fáradtál el, hercegnő? – dobott nekem egy vizes palackot, amit sikeresen és módfelett
hálásan kaptam el.
- Ez mégiscsak nehéz fizikai munka – érveltem, miután befejeztem
az ivást.
- Minden reggel jársz futni. Ennyi kondidnak kell lennie – felelte
félvállról.
- Honnan veszed, hogy járok futni?
- Hangosan csapkodod az ajtókat – vont vállat unottan.
- Biztos leskelődsz az ablakon, igaz? – mutattam fel rá összehúzott szemekkel.
- Akad ennél jobb dolgom is – ingtatta a fejét lesajnálóan.
- Keat is jár futni reggelente – szólt közbe Wyatt.
- Valóban?
- Igen.
- És te miért nem jársz, Wy?
- Lusta vagyok felkelni – nevette el magát a fiú.
- Este jár – szúrta közbe Keat.
- És miért nem együtt futtok? – érdeklődtem kíváncsian.
- Keat nem hajlandó este futni.
- Mert sokkal kellemesebb reggel. Frissítő.
- Fárasztó – pontosított Wyatt.
- Tulajdonképpen, ha te is reggel futsz, hogy hogy soha nem
találkozunk össze? – intéztem kérdésemet Keaton felé.
- Direkt a másik irányba megyek – válaszolta Keaton lazán.
- Hát ez logikus – biccentettem, mert nem nagyon tudtam mit
visszavágni. Meg kedvem sem volt hozzá. Fázó kezeimet a melegítőm zsebébe tuszkoltam, majd kicsit reszketve összerándultam.
- Ha kiimádkozom magam reggel az ágyból, mehetünk együtt is futni
– próbálta oldani a hangulatot Wyatt, mondanivalóját nekem címezve.
- Dehogy, aludj csak – legyintettem.
- Nem kéne ilyen lustának lennem – szegte le a fejét csalódottan.
- Nem vagy lusta. Vannak emberek, akik nagyon szeretnek aludni –
pattantam fel, mert egyre jobban fáztam.
- Te nem volnál ilyen, hercegnő? – kérdezte Keaton, miközben
kibújt az egyen pulcsijukból és a táskája felé indult.
- Én nem jeleskedem az alvás terén.
- Mi téren jeleskedsz egyáltalán? – szólt vissza gúnyosan.
- Azt hiszem, abban, hogy hagyom magam szétalázni – dünnyögtem
magamban, de persze mindketten hallották.
- Ez akkor is így lenne, ha nem hagynád magad – tért vissza Keat
egy újabb kedves megszólalás kíséretében.
- Nem is tudom, miért állók szóba veled – fintorogtam
szórakozottan.
- Én se – jegyezte meg Wyatt vigyorogva.
- Mert nem tudsz nekem ellenállni – érkezett meg közvetlen elém
Keaton, majd egyetlen szó vagy kérdés nélkül áthúzta fejemen a pulcsiját és karomat
megfoga ösztökélt, hogy bújjak bele rendesen. Mikor ezzel végzett felém
nyújtotta a kezét, én pedig önkéntelenül tenyerébe csúsztattam a sajátomat,
Keaton pedig komótosan felhúzott mindkét kezemre egy-egy fekete ujjatlan,
kötött kesztyű szerűséget.
- Én ezt azért nem jelenteném így ki – mondtam Keaton arcát
fürkészve. Egészen elbűvölt a gondoskodása, de rendkívül jólesett.
- Csak mert nem bírod ki, hogy ne mondj ellent – zárta két keze
közé a kezeimet Keaton. Tenyere kellemesen meleg volt, éreztem, ahogyan
felolvadnak fagyott ujjaim.
- Ezzel viszont nem vitatkozom – néztem a szemébe.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/05/varatlan47.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/04/varatlan45.html
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/05/varatlan47.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/04/varatlan45.html
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése